Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 92. szám

peresek Baranyai Borbála, Litassy Bálintnő magszakadása próbájául T. a. tanukra hivatkozni s az időközi haszonvételek megállapítása végett szemlét kérni voltak kéntelenek, a per befejeztetett és becsomóztátván, vizsgálat alá vétetett. Mielőtt azonban Ítélet hozatott volna, akir. it. tábla mint választott bíróság s a polg. perrendtartás értelmében az első folyamodásu biróságot megillető jognál fogva, a felek között barátságos egyességet megkisórtetni határozta. — Közöljük annak idejében az eredményt. Úrbéri jogeset. Tnkey Ifigeniának a Tallián-Dörögdi közbirtokosság és volt jobbágyság elleni tagositási, urbérrendezési s legelő elkülönítési perében a kir. Hétszem. tábla 1863. jun. 19-én 238. sz. a. hozott határozatával elrendelte, hogy a többi közbirtokosok kihallgatása mellett a szabályozási j per folytatólag a többi közbirtokosokra s az egész határ szabályozására kiterjesztessék. Ezen végzés folytán felp. képviselő 1863. oct. 29-én 514. sz. a. az alispányi bírósághoz beadott folyamodásában a Tallián Dörögdi volt jobbágyokat megidéztetni, őket az irtványoktól 1848. év óta járandó haszonvétel fejében holdankint és évenkint ; 1 pf. megfizetésébe marasztaltatni, s az úrbér rendezési, legelő elkülönitési s irtás váltási pert az első bíróságok által a legeltetés és faizás érdemében hozott végzések különbözése miatt végleges eldöntő Ítélet hozatala végett a legfelsőbb fórumnak felterjesztetni kéri. A fentebbi Hétszem, táblai határozatnak megfelelőleg megjegyzi felp., hogy miután a legfőbb törvszéki végzés az aránypert befejezettnek kimondotta, és annak végrehajtása is elrendeltetett; továbbá, miután a még 1848 előtt támasztott s az akkor fennállott törvények szerint minden kellékekkel ellátott s fölszerelt, és nemcsak az e. bíróságok által eldöntött, hanem a in. kir. udv. Canezelláriának mint legfelsőbb fórumnak felülvizsgálata alá került urb. rend. per, azurb. ny. par. 47. §. 3. pontja szerint csak az illető felsőbb fórumnak volna felterjesztendő, felperest nem kötelezhetni arra, hogy az eddigi törvényes eljárás feloldásánál a pert újra kezdje és a biróilag eldöntött kérdéseket ujabb vita alá bocsássa. — Az ezen végzés folytán kitűzött, s 1804. jan. 4-én megtartott tárgyaláson a befejezett urb. rend. pernek felterjesztése vitattatott, a község az irtványok használatáért járó fizetésről mit sem akarván tudni, — de a fentebbi Hétszem. táblai határozat iránt semmi intézkedés sem tétetett. Ezekután az alispányi biróság 1864. jun. 8-án 4. sz. a. hozott végzésével felperes azon kérelmétől, hogy a volt úrbéresek az irtványokért járó s 1848 óta megtagadott tizednek holdankint 1 frtra számitólt megváltására köteleztessenek — elmozditatott, — mert a folyamodónő által megállapittatni kívánt dij urb. kapcsolatból keletkezett tartozást tárgy ázván, az ilyen az urb kapcsolatból keletkezett s hátralékban lévő tartozások felszámítása és behajtása nem urb. hanem közigazgatási uton eszközlendő. Minthogy pedig a Tallián-Dörögi urb. perben az uriszék által 1845. decz. 4-én hozott, a mtörvszék által 1845. decz. 6-án megvizsgált ítélet, a nmltgu Helyt. Tanács által, hova a per hivatalból felterjesztetett — az abban tapasztalt hiányok miatt felül nem vizsgáltatván, mivel ennek eszközlése előtt az alsóbb bíróságok ítéletei végrehajtóknak tekinthetők nem volnának, az id. törv. szab. VI. fej. 1. § ában fentartott 1853. évi márt. 2-iki ny. par 47. §. rendeletéhez képest, ezen urb. per a felperesi kérelemhez képest is harmadbirósági felülvizsgálat végett a kir. it. táblára felterjesztetni rendeltetik." — Felebbezés ez ellen egy részről sem történvén, a mtörvszék által a nélkül, hogy ezen végzés átvizsgáltatott vol na, a per a kir táblára félterjesztetett. Ezen perben az úriszéki biróság 1845. decz. 4-én hozott Ítéletével az urb. jobbágy telkek számát telkenkint 1 h. belsőséggel, 18 h. szántóföld és 8 kaszás réttel számítva 33% telekben, és 13% belsőséggel ellátott urb. zselléreket 25-ben, s e szerint az összes urb. állományt 904% holdban illetőleg kaszálóban és az urb. legelő illetőséget telkenkint 10 holdakban alapítván meg, az összeírásban foglalt irtásoknak a megszabott becsár megtérítése mellett a f. uraság általi kiválthatását és azurb. illetményeknek a felperesileg becsatolt mérnöki elkülönitési terv szerint leendő kiadatását elrendelte, ellenben alp. úrbéreseket az urb. faizás iránti követelésükkel azon tekintetből, minthogy az erdő elpusztított állapotban létezik, elutasította, — Zalamegye törvszéke pedig ezen ítéletet az urb. legelő illetőségnek telkenkint 12 1100 • öles holdakra lett felemelése mellett, és azon változtatással, hogy miután az úrbéresek a régi úrbér szerint tűzi és épületi faizásnak gyakorlatában voltak, ezeknek az elpusztított erdőnek felnövekedésekor a tűzi és épületi faizás a viszon! szolgálmányok életbeléptetése mellett biztosittatott — egyebekben helybenhagyta. Ezen ítéletnek az urb. ny. par. 47. §. 3. pontja értelmében harmadbirósági felülvizsgálat alá vételével, akir. it. táblán véglegesen ítéltetett: „Jelen per a megyetörvszéke által az alispányi bíróságnak 1864. jun. 8-án 4. sz. a. végzése folytán a Tallián-Döiögdi határnak urb. rendezése és tagositísa végett még 1848 előtt megindított s az illető ttri széken végitélettel befejezett, és 1845. decz. 6-án Zalamegye törvszékén átvizsgált pernek harmadbiróságilag leendő ellátása végett terjesztetvén fel,— jóllehet a m. kir. udv. Canczellária ezen pert a kir. Helyt, tanács utján hozzá lett felterjesztésével a végből küldötte vissza, hogy ezen birtokszabályozási perben a többi urbériséget bíró földesúri birtokosok is vonattassanak be — és az ez irányban teendőknek teljesítése a cs. kir.legfőbb urb- törvszéknek a sopronyi cs. kir. urb. fótörvényszéknek e részbeni Ítéletét helybenhagyó 1858. decz. 20-án ^ sz. a. ítéletével szinte megrendeltetett; — tekintve azonban azt, miszerint a perben 3NT3. a. becsatolt hatósági hizonyitvány szerint a Tallián-Dörögdi határban másnak mint felperesnek urb. birtoka nem találtatnék, s ennélfogva ezen urb. rendezési perben a többi urbériséggel nem biró földesúri közbirtokosoknak e perbei bevonatása már annálfogva sem szükségeltetnék, mert a Hétszem. tábla 1863. jun. 19-én 238. sz. a. határozatával a földesúri közbirtokosok közt fenforgó viszonyokra nézve önállólag intézkedvén, a helybenhagyott egyesség által felp, a neki volt jobbágyainál esendő fele határ részében eszközlendő rendezésnek önállólag keresztül vitelére jogosítva van; — mindezeknél fogva jelen, a m. kir. udv. Canczellária rendelvénye által is érdemében érintetlenül hagyott, s e szerint még harmadbiróságüag el nem intézett per az urb. 1. f. szab. 47. §. 3. pontja értelmében érdemleges bírálat alá vehetőnek ismertetvén ; — bírói figyelembevéve azt, miként a megyetörvszékének Ítélete által minden, a volt földesúri és volt úrbéresek közt fenforgó kérdések — mennyiben felperes nyilatkozata szerint, e helyütt maradék földek megváltásának kérdése fen nem forog, kellőképen megoldottaknak találtatnának, ugyanannak ítélete azon kiigazítással, hogy miután a jelen birtokot kimutató