Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 89. szám

372 bűnösség különböző fokozatain állanak , melyek tehát különböző beszámítás alá is veendők , melyeket tehát átalánosan ugyanazon büntetéssel — s itt a legfőbbel, a hallálal — sújtani, a lehető legkegyetlenebb igazságtalanság lenne. — E tekintetben is nevezetes előhaladás tényeire akadunk, habár még mindig nem mindenütt az ujabb törvényhozásokban. —• Ezek közt itt is a b r é m a i Codex-terv mindenesetre kitűnő helyet foglal eb midőn az absolut halálbüntetéseket kizárta, és az enyhítést ily bűntetteknél is megengedte, mihelyt enyhítőbb bünösségi körülmények forognak fenn. — Azuj portugalli szinte megengedi az enyhítés érvényesítését, valamint az 1861 -i luczerni (72. §.) s a pp en z e 11 i (50. §.) és az 1862-i Svéd Codex is, mely halál helyett örökös fogságot enged kimondatni. — Az uj belga Code is megengedi a büntetés enyhitését, halál helyett (art. 95.) 15—20 évi fogságot rendelvén. — Az olasz királysági elfogadva hasonlóan az enyhités elvét, háláibüntetés helyett 1 fokkal szelidebbet enged használtatni. — A porosz s ausztriai mellett, melyek a jogosság ezen fokára még nem képesek felemelkedni, az uj b a j o r a legnagyobb hátramaradást tanúsítja, midőn az elévülés és megfogyott beszámithatásnál kizárja a halálbüntetés végrehajtását (68. art.), de enyhitési körülmények folytán nem engedi a halálbüntetést, melyet a törvény rendelt, más büntetésre leszállitatni; kivévén egyszer t. i. a fejedelem tettleges bántalmazásánál. A büntetések másik, kiváló fontosságú nemét a fogság büntetés képezi; melynek a büntetési rendszer jellemének kifejlődésére szinte nagy befolyása van. E tekintetben az európai törvényhozások azt tanúsítják, mikép a magán elzáratási r e n d s z e r mindinkább nagyobb elterjedést, és elismerést nyer, mint, olyan, mely a büntetések ezéljainak, s mindenek felett azok legnemesbikének, a javításnak legtöbb szolgálatot mutatkozik nyújtani. Az uj brémai Codex-terv a magán fogsági rendszeren alapszik, mely fegyházira s börtönire oszlik, csakhogy mindkettő ugyanazon épületben, mi a megkülönböztetés hatályát jóformán megsemmisíti. Egy főszabályául szolgál, mikép sötétbeni elzáratással súlyosbítható, mi kenyér — viz melletti ellátást feltételez. — Az 1860-i hollandi codificatió szinte a magánrendszert fogadta el. — Hasonlóan a portugalli is — hol annak kezelése szerzetesekre bizatott. — A javított belgiumi Code is megtartotta. — Az 1861 -i b a j o r Codex nem fogadta el, de csak opportunitási okokból.*) És ez legjobban igazoltatott azzal, mikép 1862-ben csakugyan egy törvény jelent meg Bajorországban, mely a szabadsági büntetések végrehajtását már a magánfogsági rendszerre alapítja. A magánfogsági rendszer elvével lényeges kapcsolatban áll az élethosszanti f o g s á g kérdése. Miután a magán rendszer szükségessége s túlnyomó czélszerüsége az elitéltek javításának biztosb eszközölhetésében központosul, s miután e czéllal az örökös fogság legnagyobb ellenmondásban áll,7) következik, mikép a magán rendszerre alapított elzáratásnak ideiglenesnek kell lenni. Innen az ujabb törvényhozások túlnyomó törekvése, mely magán rendszer mellett az élet fogytiglani fogságot megszünteti, s azt ideiglenes tartamúvá alakítja. — így a brémai nem ismer e) Ezek — mint a Codex indokai kifejtik — abban öszpontosultak, mikép az oly égető szükségnek tekintett uj bünt. Codex éle-beléptethetése nagy mértékben veszélyezettnek tekintetett, lia a tanácskozásba a magán fogság rendszer kérdése is bevonatik, miután e körül még igen eltérő nézetek uralkodnak, nemcsak czélszerüsége, hanem és inkább keresztülvitelének módja, s minőségének a közönséges fogságliozi viszonyitása felett; azon kivül, hogy számos el ii él telt vannak, kik nem is alkalmasak a magán fogságra; kik tehát szükségkép a közönséges fegyházak lételét feltételezik. Motive z u d. Entwurfe eines Strafges. für Baiern pag. 95. ') Azért 1844-i Codex-tervünkben nagy hiánynak tekintjük azt, hogy magán fogság rendszer mellett is örökös fogságot rendel ; ámbár igaz, hogy az a halálbüntetés eltörlésére fektettetett; és az örökös fogság a halaibüntetés pótlékául fogadtatott el. örökös fogságot, hanem csak 25 évig terjedőt, mi a maximumot képezi. Azonkívül a hatóság feljogositatott, hogy a körülményekből alakult belátása szerint, bizonyos idő múlva a teljes magán elzáratást megszüntethesse, s azt elkülönzés nélkül közös fogságra változtathassa. — Hasonlóan nem ismeri többé azt a hollandi sem, mely tartamát maximumul 20 évre szabta, egészen magán elzáratásnál pedig egy folytában csak 5 évre. A b a de ni a magán fogságot 6 évre terjesztette, mi után közönséges elzáratás következik.— A bel gi u m i magánrendszer mellett is ideigl. fogság használtatik. Még egy ide tartozó reformot kell kiemelnünk. A portugalli törvénykönyvben azon szabály állitatott fel, hogy a fegyenczek, kitűnőbb viseletük folytán, mintegy próbául ideiglenes szabadságba helyheztetnek, mi 2—3 évig tarhat; és ha ezen idő alatt javulást tanúsítanak, teljes megkegyelmezést nyerhetnek. Es ily szabadságosak számára tartalék tőkék alakítása lett elrendelve (129. §.). A büntető jog rendszerében kiváló jelentőséggel bir a büntetések becstelenségi következményének szabályzata is. •— Az elrettentési iránynak kell tulajdonitanunk azt is, mikép ezen intézmény körül a legkegyetlenebb s legjogtalanabb elvek érvényesítettek. A büntettek infamiával kapcsoltattak össze, s igy az elitéltek, büntetésük kiállta után is polgári jogaik élvezetétől megfosztattak, polgári halálra kárhoztattak ; ezen barbár következmény élethoszra kiterjesztetett; és pedig átalános szabályként, tekintet nélkül a bűntett nemére, a bűnösség fokozatára, s egyéb körülményekre. — Ezen kegyetlen irány ellenében, mely a javulhatásnak még lehetőségét is gyökereiben elfojtja, az ujabb törvényhozások különösen arra törekszenek, hogy a polgári jogok megszüntetése korlátolt legyen, egyrészt csak ideiglenesen, bizonyos időre, másrészt csak a bűnösséggel kapcsolatos jogokra szoritatva és mindig a biróság belátása s combinatiója alapján, mely a körülmények mérlegezését feltételezze. így nevezetesen a legújabbak közül a brémai a biróságra bizza a legtöbb esetben annak eldöntését, váljon alkalmazandó-e s mily fokon, mily jogoknál a jog megszüntetés terhe. (178. 187. 190. 197. 199. sat. §§-ban). Hasonlóan a hollandi uj Codex is a biróságra bizza, hogy bizonyos jogok u m. a szülői, gyámviteli, tanuskodhatási, s hivatal képességi jogok bizonyos esetekben elveendők-e ; csak az önvagyon kezelés vétetik el mindenkor, s az csak ha az elitélt fogsága után javulást mutat, adatik vissza (21 § ). A bajor uj Codex is legnagyobb részt a biróság határozatától feltételezi, így azon következmények, melyek minden halálos és fegyházi elitéléshez kapcsolvák u. m. a nemesség, közhivatal, méltóságok, kitüntetések s ezek javadalmai, s elnyerhetésük képessége, gyám s gondnokság kezelhetés saját gyermekein kivül (art. 28.) ezek a vétségeknél csak akkor szűnnek meg, ha a biróság azt kimondani szükségesnek találta (29. art ). Az eskü képesség elvétele a halálos s fegyházi elitélteknél is a biróság belátására bizatott (art. 31.). ugy annak elhatározása is, hogy a bűnös tett kivitelére szolgált eszközök, általa előállított tárgyak, érette vett jutalmak, mint az ide tartozó sajtó készletek is lefoglaltassanak és mégsem, misitessenek-e ? (art. 34. 35) Hasonló haladási tény ezeknél, mikép ezen jogi következményeket rendesen nem élethoszra, hanem csak, bizonyos időre rendelik szoritatni. — így a b r é m a i a tanuzási, eskütételi képesség felfüggesztését csak a fogság idejére szorítja,8) mig a franczia — porosz rendszer azt azontulra is kiterjes'.té. A brémai a biróra bizta, hogy azon, mint a hivatal viselhetési jog is a fogság utánra, de csak 2—10 évre meg^zünteltnek kimondathassák ; tehát itt a tanuzási képtelenség nem szükségképi következmény, mint azt még az 8) A vagyon feletti rendelkezést is, mi azonban nem helyeselhető, miután az, csak csaladjának okozhat sokszor kipótolhatlan károkat. Az is, hogy nem tanuskodhatik — idegen ügyekben sem, csak mások hátrányára szolgálhal.