Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 87. szám

364 fenyiteti; kivévén, ha azok már magokban valamely bűnös tettet képeznek , vagy olyakat a törvény különösen büetetéssel látna el. A brémai ugyanezen szabályt állította fel (75. 84. §§). miért azzal következetesen büntelenséget alapított meg mindeu esetben, midőn a tettes a czélbavett bűnös tett kivitelétől önkénytesen visszalépett (§. 76 ). így az o 1 a s z királysági Codex 96. cz. is csak akkor tekinti kísérletnek, ha a büntetti akarat oly tettekben nyilvánul, melyek a bűntett elkezdését tanúsítják. Ezzel elhagyta az előbbi 1860-iki Codex 99. czikkjét, mely a bünszerzőt bünkisérlet miatt büntette akkor is, ha az megbánásból visszalépett is, mi természetesen az elkezdést feltételező beszámítási elvvel ellentétben állt. Nagy viták tárgyául szolgál azon kérdés, váljon büntethető kisérletnek vétethetik-e, ha valaki tévedésből, véletlenből, tudatlanságból, babonaságból teljesen alkalmatlan eszközt használt bűnös czélja kivitelére, vagy oly tárgyra irányzá tettét, mely bűntettnek tárgyát nem is képezheti. A legújabb törvényhozások s ezek közt mind a bajor, mind a brémai egészen hallgatással mellőzték ezen kérdés szabályozását, helyesebbnek találván annak eldöntését esetenként a bíróság s esküdtszékek bölcs belátására, józan Ítéletére bizni; mi a szakértők által átalában heIves politikának nyilvánitatik ; miután az esküdteknek, biráknak legkönnyebben eshetik, minden egyes eset sajátságos körülményeinek kellő vizsgálata s méltánylásával meghatározni azt, váljon a vád tárgyául szolgált cselekvény valóban a czélzott gonosz tett kivitelikezdetének tekinthető-e s hogy ez elfogadható-e különösen akkor, midőn valamely esetben teljesen nem alkalmas eszközök használtattak, vagy bűntettnek tárgya egészen hiányzott, midőn tehát a vádlott cselekvénye már kezdettől teljesen képtelen volt a tettes keresett czéljának kivihetésére.3) A bünkisérlet mellett legközelebb a bűnsegédek, bűnrészesek megemlitendők. Azon törvényhozások, melyek az elrettentési irány befolyása alatt a bünkisérletet a bevégzett büntettél egyenlőn büntettetni rendelik, a bűntársakat — s részeseket is a bünszerzőkkel, tettesekkel ugyanazon osztályba s beszámítás alá sorolják. Ez nevezetesen a franczia jog elve, melyet követ a porosz s oldenburgi is. A legújabb bajor (52. cz.) brémai (86. §.) hollandi codexek is ugyanazon egyenlősitési elvből indultak ki. És a baj or mint a kisérletnél, ugy a bűnsegédeknél is csak feljogosítást, engedélyt ád a bíróságnak, hogy a bünszerző büntetését irányukban 8 évig vagy y4-dig lejjebb szállíthassa (55. cz.), míg a b r é m a i azt rendeli, hogy a bűnsegédek büntetése csekélyebb legyen. — Még egy kirivó hiányban szenvednek e tárgynál mindezen törvényhozások, és szinte a franczia jog befolyása alatt. Ebben ugyanis az értelmi bünszerzők nem soroltatnak abünszerzők, hanem a bűnsegédek, bűnrészesek közé, mi ezen tényezők jogi fogalmával, bűnösségük minőségével össze nem egyeztethető. Azon téves szabályt követi4) mind a brémai (85. §.), mind a bajor (54. cz.). De a büntetés kimérésében az értelmi bünszerzőt a tettesre szabott büntetés alá vetik, igy megkülönböztettve a bűnsegédektől. Némileg az elősorolt büntetésekre vonatkozólag még egy nemét a bűntetteknek kell megemlítenünk; t. i. a büntettek végrehajtásának , vagy czélbavételének fel nencjelentését. Ez részint arra vonatkozik, hogy valaki bizonyos büntetti szándékról előleges tudomást nyerve, arról jelentést nem tesz s igy annak létesítését meggátolni nem igyekszik, részint arra, hogy a bűntett elkövetése után arról nem tétetik feljelentés. Ezekre nézve a törvényhozások intézkedései, legújabb munkálataikban is, különbözők. — Némelyek a feljelentés kötelezettségét, részint csak morális kötelességnek tekintik, melyet jogi kötelezettségek tárgyává tenni nem tanácsos ; részint oly kötelességnek, mely csak az állam hivatalno3) Motive z u d. Strafgesetz für Bayern. pag. 131. *) Csak örvendenünk lehet, hogy lS44-iki Codex tervünk ezen tévedésbe nem esett. kok hatáskörébe tartozhat. Ennélfoga a franczia törvényhozás 1832-ben ezen kötelezettség elmulasztásának büntethetőségét eltörlötte; és utánna a b e 1 g a uj tkönyv azt szinte elhagyta. — Ellenben a né m e t törvényhozásokban az átalában büntetés alá tartozó esetnek, rendesen vétségnek tekintetik s mint ilyen fenyitetikj — habár különböző elvek szerint Ezen bűnösség megalapításánál, abból indulnak ki, mikép azon mulasztásérti felelőség csak a nagyobb, az államot veszélyezhető bűnesetekre terjesztetvén ki, az állam közbiztonságát fenyegető veszélyek elhárítására pedig mindenki köteleztetvén, az ily kötelesség teljesítésének ves/.élyes mulasztása büntetés alá veendő.5) A porosz után tehát ezen vétséget tartalmazzák a legújabb bajor, brémai codexek is. — Ab aj or (62. ez.) egy évi fogságot szab arra. ki a bűnös tett végrehajtása előtt ezt megakadályozandó, a kellő feljelentést tenni elmulasztotta. Azonban ezen felelőséget több igen fontos korlátok közé szoritja, nevezetesen : hogy csak bizonyoa kiválóbb bűntetteknél engedi meg azon mulasztásérti felelőségre vonatást, a melyek: honárulási s felségsértési büntettek, pénz s közhitel papírok hamisítása, nőerőszak, rablás, gyilkosság, ember rablás, és más az emberi életre közveszélyü bűnös tettek. A másik korlát abban áll, hogy a feljelentés kötelezettségét megszünteti, ha abból a feljelentőre, vagy más ártatlan egyénre veszély háromolhatna; végre) hogy a rokonok, házastársak, fogadott gyermekek s örökbefogadók gyám s gyámoltak azon kötelezettség s igy felelőség alól is kivétettek. — Azon állami hivatalnok, szolgák pedig, kik ily bűnös tervezetről tudomást nyernek, s kik azt meggátolni hivataluknál fogva kötelesek lennének, s azt tenni elmulasztják, ha a bűnös tett csakugyan végrehajtatott, vagy az megkísértetett, mint bűnrészesek büntetendők (63. cz-) A h o 1 a n d i ezen bünrészességi felelőséget a szülőkre, gyámokra is kiterjeszti, kik t. i. tudva a bűnös tervezetet, azt szándékosan meg nem akadályozták. —-A bajor Codex szerint a bűnös tett kivitele után az annak feljelentésére kötelezett hivatalnokok, szolgák, ha azt tenni elmulasztották, a bünrészesség felelőségén kívül, bűntetteknél 2 évi, vétségeknél 6 hói fogság alá esnek. Ily feljelentés mulasztásaért mások felelőség alá nem tartoznak. — A b r é m a i (98. §.) ugyanazon büntettek esetében hason felelőség alá veszi a feljelentés elmulasztását ; de a bajor codexnek másik két feltételét elhagyta,1') nem vévén ki, sem a rokonokat azon kötelezettség alól, sem azon esetet, midőn a feljelentés némi veszélylyel járhatna a feljelentőre nézve.7) Jogeset. Örökszerződés betöltése sommás szóbeli uton. Ily jogalaponi birtok b a i behelyezést tárgyazó keresetnem tartozik a sommás szóbeli perutat kizáró 183% : XX. törv. cz. 2-ban k íj elölt kivételek közé. Felp. Pakulár Joszip Pakulár Nyikora e. Krasznamegye precseni járási szolgabirájánál 1862. jul, 12-én 460. sz. a. beadott sommás szóbeli keresetében előadja, miszerint ő az A. a. örökszerződés szerint testvére Pakulár Nyikorától azon háznak fele részét, mely atyjukról reájok örökségképen maradt, 80 frtért megvette oly koteleztetéssel, hogy ő ezen összeget 1861. jun. 23-án testvérének kifizetni tartozik, s öt a házban, illetőleg annak fele része használatában 1861. jun. 23-ig meghagyandja. Felperes a B. a. bizonyítvány szerint 1861. jun. 23-án test5) Motive zu d. Entwurf eines Strafgeaetzbuchs de< freien Hansesladt Bremen I B. Motive d. alig. Theils. pag. 291. e) Ezen Codex terv indokai szerint a gonosz szándékú tettesnek feljelentése szükségkép nem kivántatik ; annál kevésbé szükségeltetik a rokonoknak ily kötelezettség alóli kivétele, ámbár a beszámításnál rokonsági viszonyuk tekintetbe veendő. A veszély feltételére nézve pedig az mondatik az indokokban, hogy annak érvényesítése a kérdéses felelő-égi szabály gyakorlati érvényét igen n;igyon leszállítani. — Motive I. H. 292 7) 1844 i Codex tervünk pedig a rokonsági viszonyt kivette, de a veI szély lehetőségéről s e tekintetbeni mentességről nem tesz említést.