Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 87. szám

365 vérét a kötelezett 80 írttal meg is kinálta, de az ezen öszszeget felvenni vouakodván felp. C. szerint ez összeget birói kézhez letette, s annak felvételére testvérét bíróilag megintette, ki azonban mindez ideig a megvett liázrészt felperes birtokába át nem adta. Mivel felp. ezek szerint szerződési kötelezettségének eleget tett: kéri nevezett testvérét sommás szóbeli utonaz általa megvett félház birtokának átbocsátására és az okozott költségek megfizetésére itéletileg kötelezni. Ellenbeszédében alp. mindenekelőtt kifogást tesz a szóbeli biróság illetősége ellen azon okból, mivel felp. keresetében az A. a. szerződés szerint megvásárolt házrésznek átadását, s igy szerződés betöltést követel, ily követelésre irányzott perek pedig a kerületi táblák elébe tartoznak. De nem állapítja meg a sommás szóbeli illetőséget tt szerződés 2-ik pontjában olvasható legrövidebb szó per utjának kikötése sem, mert ezen kitételben nem foglaltatik sommás szóbeli perut, melyet alp. soha nem akart, s tekintve, hogy itt ingatlan birtok átadásáról van szó, nem is akarhatott. Az ügy érdemét illetőleg elismeri, hogy a követelt házrészt felperesnek eladta, s ezt átengedni hajlandónak is nyilatkozik, ugy azonban, hogy miután alp. a házrész utáni telket el nem adta, felp. a megvásárolt házrészt a telekről ugy hordassa el, hogy alp saját telkét használhassa, s minthogy ezen a vételár kínálása alkalmával tett ajánlatát felp. el nem fogadta, a perköltségekkeli terheltetés e. óvást tesz. Kéri a helytelenül választott perutat leszállitatni, ha pedig ez le nem szállíttatnék, a megvett házrészt fetperesnek akép oda Ítéltetni, hogy azt az alperest illető telekről elhordassa. A válaszban felp. a bírósági illetőség e. tett alp. kifogást alaptalannak állítja, mert az 1840: XI. és 183'2/6 : XX. t. cz. szabályai szerint minden nyomban vagy ujabb tettekből tisztára hozható keresetek a sommás eljárás jogkörébe tartoznak, felp. keresete pedig nagyon világos, s összeg tekintetében a sommás eljárás körét tul nem haladja. Az ügy érdemét illetőleg alp. azon állítását, hogy felperes csak a házépület fele részét vette meg, tévesnek állítja, mert az ily adásvevések általános természetéből, de az A. a. szerződésből is világos, hogy felp. alp. testvértől a reá atyjáról maradt ház fele részét vette meg, már pedig örökségül nem maradt alperesre csak egy épület rész, hanem a hozzá tartozó telek is, miből önként következik, hogy midőn felp. házat vett, a hozzá tartozó telket is értette alatta, mert házvételnek telek nélkül értelme sem lehet. Viszonválaszban alp. tagadja, hogy a jelen kereset a nyomban tisztába hozható, s igy sommás eljárás alá tartozó keresetekhez sorozható lehetne, miértis ismétli kérelmét a sommás perut leszállítására nézve. Az ügy érdemére nézve pedig felhozza, hogy miután a szerződésben a telek eladásáról szó nem volt s felp. telket is követel, a telek eladása feletti kötés bizonyítandó lenne, ha általáben írásbeli egyezmény mellett szóbeli egyességek is tekintetbe jöhetnének. Az eljáró szolgabírói biróság 1862. jul. 26kán hozott Ítéletében a birói illetőséget megalapította s alperest a keresetben elmarasztalta. Indokok: „A birói illetőség megalapítandó volt, mert az 1832/B : XX. t. cz. szabályai szerint minden nyomban, vagy ujabb tettekből tisztára hozható keresetek a sommás eljárás jogköréhez tartoznak. Felp. követelési joga az A. a. szerződés szerint a fél ház helye tulajdonához bebizonyítva levén, a kereset nyomban tisztára hozható, s igy az ügyut megállapítandó volt. Alp. a keresetben elmarasztalandó volt. mert a követelés tárgyát felperesnek örök áron eladta, s annak 1862. jun. 23-án felp. birtokába leendő bocsátására magát kötelezte, s miután felp. a kötelezett 80 frt vételárral alperest B. szerint megkinálta, s azt birói kézbe letette, s igy szerződési kötelezettségének mindenekben eleget tett, alperest a felp. által követelt házrész birtokának felperes részérei átbocsátására kötelezni kellett. A perköltségekben alperes mint vesztes fél volt elmarasztalandó." Ezen ítélet ellen alp. által semmiségi panaszszal egybekapcsolt fölebbezés adatott be, mert felp. keresetét szerződés betöltésére irányozta, ily keresetekbeni bíráskodásra pedig a jelen perben eljárt biróság illetéktelen: mert az A. a. szerződés 2-ik pontja szerint felp. csak a 80 frtnyi vetelárt, nem pedig az ingatlannak is kiadatását követelheti sommás szóper utján, s igy a birói illetékességet a szerződés meg nem állapítja. Az ügy érdemére pedig a perben előadottakhoz ragaszkodik. Időközben ezen Ítélet alp ellen végre is hajtatott. Kr asz n am e gye t ö r v szé k e 1863. márt. 27-én 266. sz. a. másod bíróságilag hozott ítéletében az e. b. ítéletet megsemmisítette; s a viszvégrehajtást elrendelte, mert: „Felp. kereseti jogát az A. szerződés első pontjára alapította. Ezen pontszerint felp. örök áron megvásárolta alperestől felerészét azon háznak, mely közös szüléiktől örökségképpen reájuk maradt, jelen keresetében felp. a megvásárolt fél ház birtokának átbocsátására alperest kötelezni, magát abba behelyezni s igy szerződés teljesítésére szoritatni kéri a szolgabírói biróság által, sommás uton. Minthogy pedig az 1715: 28, és 1723: 30. t. cz. világos szabályai szerint szerződések betöltésére irányzott perek a kerületi táblák illetőségéhez vannak utalva, s ily keresetekben a szolgabírói biróság sommás uton nem biráskodhatik, az e. b. ítélet az ideigl törv. szab. 104. §. 4. p. értelmeben megsemmisítendő volt. A viszvégrehajtásnak elrendelése az e. b. Ítélet megsemmisítésének következményéül tekintendő." Ezen Ítélet e. felp. a viszvégrehajtás alkalmával felebbezését szóval kijelentette; mire akir. it. táblán Ítéltetett: „Az 1832/e : XX t. cz. 2-ik §-ában a szóbeli bíráskodás akármely minémüségü világos s 60 frt sommá értékét, az 1840: XI. t. cz. szerint pedig 200 frtot felül nem haladó, s nyomban vagy ujabb tettekből tisztára hozható keresetekre kiterjesztetvén, és jelen, birtokbai behelyezést tárgy a zóper a nevezett 2-ik §-ban elősorolt kivételek közé nem számíttatván; a sommás szóbeli perut, a megyei törvszék mint 2-od biróság ítéletének megváltoztatásával megállapíttatik, s a periratok az ügy érdemébeni Ítélet hozatal végett ugyanoda visszaküldetnek." (1864. máj. 3-án 11409. P. sz. a.). Ezen ítélet ellen alp. felebbezést adott be, hivatkozván az e. b. ítélet e. íelebbezésében mondottakra, különös súlyt fektetvén arra, hogy a kir. táblának ítélete az 1863. 12248. sz. a. kibocsátott, a sommás szóbeli perekben követendő eljárást szabályozó udv. k. rendelvény keletkezése után mondatott ki. Kéri a kir. táblai Ítélet megváltoztásával a megyei törvszék Ítéletét helybenhagyatni. Erre felp. ellenészrevételeiben megjegyzi, miszerint sem törvénynek, sem rendeletnek visszaható ereje nem lévén, azon udvari korlátnoksági rendelet, mely a sommás szóbeli perekben követendő eljárást és birói illetőséget ujabban szabályozta, utólagosan nem veheti kérdés alá a birói illetékességet a jelen perben hozott e. b. Ítéletre nézve, mely ezen ujabb szabályozó rendelet kelte előtt 14 hónappal vagyis 1862. jul. 26-án hozatott, hanem itt