Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 83. szám

Pest, 1865. kedd oct. 24. 83. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Észrevételek, a telekkönyvi rend. 74. §-a sat. — Urb. jogeset. — Végeiválási jogeset. — Kur. ítéletek, — Hiv. tudniv Észrevételek. a telekkönyvi rendelet 74. §-ának gyakorlati alkalmazására. (Vége). M ih a i l o v i c s Miklós udv. tanácsos úrtól a m. k. kancelláriánál. Vizsgáljuk az e. b. ítéletnek legfőbb bíróságilag is elfogadott indokait. Az első bíróság azt mondja, a) hogy az előjegyzésnek igazolása az alperes el marasztaltatásának kifolyása, b) hogy az alperes már akkor, midőn ellene az előjegyzés elrendelve volt, nem volt jogosítva örökségi jogáról a hitelező kárára lemondani. Az a) alatti indok helyes és elégséges volna, ha az adós maga már az előjegyzés elrendelésekor mint tulajdonos lett volna telekköny vileg bekeblezve ; mert ilyen esetben az előjegyzés által nyert feltételes zálogjog a követelésnek bebizonyítása, és az alperesnek ennek folytáni elmarasztalása, vagy az okmányban hiányzó bekeblezési kellékek utólagos beszerzése által igen is feltétlenné válik ; de midőn az adós mint tulajdonos bekeblezve még nincsen, midőn még arról van a szó, váljon az öröklött vagyon csakugyan az adós tulajdona lesz e, akkor az előjegyzésnek kettős igazolásra van szüksége. Az első abban áll, hogy az előjegyzett hitelező vagy követelését per utján bebizonyitsa, vagy az okmánynak bekeblezésre szükséges, de hiányzó kellékeit megszerezze, a másik igazolás pedig abban áll, hogy a hagyaték, melyre az előjegyzés vezettetett, az adósnak csakugyan által adassék, és hogy ennek folytán vagy az adós maga, vagy a hitelező a telekk. r. 120. § a értelmében amannak tulajdoni jogát bekebleztethesse. Hogy a kérdéses esetben ily kettős igazolás szükségeltetik, kitetszik ugyanazon fentebb idézett 74. § ból, mely a hitelezőnek az örökös mint adós ellen nemcsak előjegyzést, hanem bekeblezést is, de ugyanazon záradékkal, hogy áz a hagyaték tárgyalásakor előforduló igényeknek sat. megenged ; s ily esetben maga a bekeblezés is feltételes, mely azonban, miután a bekeblezés felteszi, hogy az okmánynak megvannak a betáblázásra — bekeblezésre — szükséges kellékei, csak egyszerűen az által igazoltatik, hogy az adós az ily feltételes bekeblezéssel terhelt örökségi vagyonnak tulajdonosává lett. A ki ezen állításokat, melyek a törvényben alapulnak, figyelmére méltatja, kénytelen bevallani, hogy azon előjegyzés, mely az adós csak mint vélt örökös ellen rendeltetett el, csupán az által, hogy az adós az előjegyzett követelésben elmarasztaltatik, igazoltnak nem tekintethetik ; mert a fentebbi kettős igazolás egymással oly szoros öszveköttetésben áll, miszerint egyik a másik nélkül mit sem ér: miután az előjegyzésre nézve az adósnak elmarasztalása, vagy az okmány hiányainak pótlása egészen közönyös, ha az adós egyszersmind azon telekkönyvi birtoktestnek, melyre az előjegyzés vezettetett, tulajdonosává nem válik; valamint megfordítva közönyös az adósnak tulajdonjoga, ha az előjegyzés azokmány hiányainak kipótlása, vagy az adósnak elmarasztalása által nem igazoltatik. A b) alatti indokot, hogy t. i. „az alperes adós nem volt jogositva örökségi jogairól a hitelező kárára lemondani, jogi szempontból szinte nem tartom helyesnek. Ugyanis azon előjegyzés, mely az adós ellen az örökségi vagyonnak átadása előtt rendeltetik el, épen azért, mivel csak az átadás — beszavatolás — után lesz érvényes, a hitelezőnek legfelebb az örökösnek más hitelező ellenében, kik később kérnek biztosítást, csak elsőbbségi jogot ád ; mindaddig tehát, mig az átadás be nem következik, az előjegyzett hitelező az örökségi jogróli lemondást — kivévén a csődület esetét, melyben az adós jogairól szabadon nem rendelkezhetik — meg nem akadályoztathatja, főkép akkor, midőn örökösül nem nyilatkozott, tehát az örökségre igényt nem tartott. Fentebb mondottam, hogy az átadás előtt történt előjegyzés csak az adós örökösnek nem pedig az örökhagyónak hitelezői ellenében is ad elsőbbséget, és ez kitetszik a telekk. r. 72. §-ából is, mely szerint az örökhagyónak hitelezője, a ki a hagyatéknak az örökösrei átruházása — beszavatolás — után biztositja követelését, az örökösnek azon hitelezője ellenében, a ki magát az átadás előtt bejegyeztette, vagy bekebleztette, nem birt elsőbbséggel, miből az ellenkező következik, hogy t. i. az örökhagyónak hitelezője akkor, midőn magát az átadás előtt, de az örökös hitelezője után előjegyezteti, ez uióbbi ellenében elsőbséggel bir;ez egyébiránt önként is értetődik, miután a hagyaték az örökös vagyonával csak akkor olvad összve, és csak akkor válik tulajdonává, ha neki által adatott. Ebből ismét az következik, hogy az átadás előtti előjegyzés addig, mig az átadás be nem következik, dologbani jogot nem ád, mert különben a későbbi előjegyzés a korábbi felett nem adna elsőbbségi jogot; ha pedig az érintett kivételes előjegyzés dologbani jogot nem ád, akkor az adóst örökségi jogairóli lemondásában sem akadályozhatja; e tekintetben a dologbani jog fogalmára és egy tekintélyes osztrák jogtudósra Stubeurauchra hivatkozom. Midőn egyébiránt az imént vita alá vont indokot, hogy t. i. az alperes adós nem volt jogosítva, örökségi jogairól a hitelező kijátszása czéljából, és kárára lemondani, megczáfolni iparkodom, korántsem áll szándékomban az ismeretes általános jogelvet „fraus et dolus nemini o p i t u 1 a r i p o t e s t" tagadásba vonni, sőt elismerem, hogy ezen elv minden törvényhozásnak alapjául szolgál, és megengedem, hogy az adós testvérje, ha bebizonyíttatnék, mikép az adós csak hitelezője megrövidítése czéljából mondott le örökségi jogáról és hogy testvérje előtt ezen czélzat tudva volt, a hitelaző kármentesítésében elmar.isztaltathatik ; de ezen kármentesítéshez a hitelező csak az adós testvérje ellen indítandó külön perutján juthat. Tekintsük most az említett 1-ső és 3-ad bírósági ítéletnek jogi következményeit. Az igazolt előjegyzés feltétlen dologbani jogot ád, vagyis olyant, melynél fogva a 83