Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 83. szám

hitelező a zálogjoggal terhelt ingatlanból követelése kielégítését, tekintet nélkül a személyre, mely annak birtokában van, követelheti. Ez folyik a dologbani jog természetéből; de ebből nem következik, hogy, ha a zálogjoggal terhelt vagyonnak nem maga a már elmarasztalt adós, hanem egy harmadik személy van birtokában, ugyan ez utóbbi ellen az adós ellen hozott itélet alapján végrehajtást vezetni lehessen, hanem a hitelező ezen harmadik személy ellen, főkép midőn még a végrehajtás telekkönyvileg fel nincs jegyezve, követelését dologbani jogánál fogva per utján érvényesíteni tartozik. De egy harmadik személyt a dologbani — jelen esetben zálog — jogból eredő kötelezettség csak akkor terhelheti, ha ellenében a hitelező a zálogjogot valamely jogczim, például szerződés, vagy birói itélet, vagy törvény alapján szerezte, vagy ha a harmadik személy az adóstól valamely már is zálogjoggal terhelt vagyont átvett. Ámde a kérdéses esetben az adós testvérje sem a hitelezővel, sem az adóssal az előbbinek követelésére vagy zálogjogára nézve semmi szerződési viszonyban nem állott, sem itélet a zálogjogra nézve ellene nem hozatott, sem a hitelezőt ellenében a zálogjog törvény alapján nem illeti, sem végre az adóstól beláblázással terhelt vagyont át nem vett. De ettől eltekintve figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a kérdésben forgó igazolt előjegyzéssel nem is a harmadik személynek, vagyis az adós testvérjének vagyona, hanem az anyai hagyatéknak az adóst illető fele része van terhelve: mely azonban nem létezik. E szerint tehát ha a közlött itélet alapján a nélkül, hogy az adós testvérje mint telekkönyvi tulajdonos perbe idéztetnék, az adós mint elmarasztalt alperes ellen rendeltetnék el a végrehajtás, akkor ennek vagy nem lesz telekkönyvi tárgya, vagy pedig testvérjének kétségtelen tulajdonát, mely, mint emiitettem, nincs is terhelve zálogjoggal, kellene végrehajtás alá vonni, mely utóbbi esetben a végrehajtás jogi szempontból épen nem volna igazolható, miután az adós testvérje ellen sem zálogjog nem szereztetett, sem itélet nem hozatott. Az ilyen végrehajtásnak jogi alapja nem volna s általa, a peres és végrehajtási eljárásnak azon fő elve, hogy a végrehajtás csak jogérvényes itélet alapján — kivéve a sommás szóbeli eljárásban hozottat — rendelhető el, sarkából kiforgattatnék; hogy pedig egy itélet által ennyi jogzavart előidézni az eljáró bíróságoknak legtávolabbi szándokában is állott volna, alig hiszem. Ugyanazért fel kell tenni, hogy a Hétszem. tábla más indokokból hagyta helvben az első bírósági ítéletet, mint melyekre ez utóbbi alapíttatott. Meglehet, hogy a legfőbb bíróság az előjegyzésnek fentebb érintett két igazolása közül csak az egyiket t. i. az adós elmarasztalását tartván szem előtt, testvérjének jogait, miután az perben nem állott, és kitörlési folyamodványa sem intéztetett el, érinteni nem kívánta, de ezen, és egyéb esetekben is mind a felek megnyugtatása, mind pedig az ügyvédeknek és alsóbb bíróságoknak adandó zsinórmérték tekintetéből kívánatos volna, ha a legfőbb bíróság Ítéletei indokoltatnának. Úrbéri jogeset. Hevesmegye Kőtelek község földesurasága az ottani volt jobbágyság ellen még 1842. megkezdette, az urb. rendbeszedési és tagositási pert. Az előkérdésben megtartott tárgyalás után az uriszék 1842. nov. 8-ról kelt ítélettel a keresetet megállapította, a pernek további folyamában pedig a térkép s telekkönyv meg hitelesítése s a dűlők osztályzata is elrendeltetett és eszközöltetett. További lépések azonban a perben nem történtek, mígnem 1856. apr. 5-én 102. sz. a. a felp. közbirtokosság a pert folytatólag folyamatba tette, minek következtében az illető szolgabírói hivatal az előmunkálatok beszerzése végett megkerestetett. Ezen felületesen készített előmunkálatok azután az urb. törvszék által meghitelesittetvén, minthogy a felek közt a barátságos egyesség nem volt létesíthető, a perbeszédek benyújtására utasíttattak. Az urb. adatok szerint Kőtelek község a III. osztályba tartozik 30 hold szántófölddel és néha kétszer kaszálható 10 kaszás réttel. Felp. kiviteli keresetében a 27 jobbágy telket osztályozott holdakban ezen mérték szerint kívánván kielégíteni, minden jobbágy telek után 1 hold belsőséget, 30 hold szántóföldet és 10 kaszás rétet megajánlottja mit ezen illetőségen felül bír a jobbágyság, azt maradék földekül követeli; a maradék földeket illetőleg felperes azt kérte, hogy mivel a 27 teleknél és 12 zseléméi 710 hold maradék föld léteznék, ezen maradék földek a törvény értelmében váltassanak meg a volt jobbágyság által; — a legelő a hitelesített telekkönyv szerint 7591 0 s hold levén, ebből felp. minden telekre 12 holdat ajánl azon feltét alatt, hogy a legelőből ítélendő mennyiségbe a jobbágyok által beltelekben birt 8G holdnyi többlet beszámittassék; — nádlás czim alatt a felp. mit sem ajánlott, mert a telekkönyben sincsenek nádasok felvéve; a kenderföldekre nézve azt nyilvánította, miként az 1847-iki telekkönyvben és térképen ilyenek szemlélhetők nem levén, azokat a lakosok tulajdonául el nem ismerheti, a helyiségre nézve felp. a mérnök által készített D. E. a szabályozási tervet kérte megalapittatni sat. Alp. jobbágyság egy egész házhely után szántóföldben, kaszállóban és legelőben, ezen ruivelési ágak minden részletesebb megjelelése nélkül a követelt mennyiségre nézve — általában 150 osztályozott holdat kivánt kiadatni, s a zsellérek számára különkülön hat holdat kért megítéltetni a legelőből; az uj beltelkeket illetőleg azt kérte a jobbágyság, hogy a falu nagyobbitására szolgáló térség fejéhen 80 osztályozott hold föld hasittassék ki azon megjegyzéssel, hogy ez egyszersmind a Tisza áradása által elpusztított házak és kertek helyrepótlása gyanánt is szolgáljon; továbbá, hogy a kis és nagyszigetbeli nádasoknak haszonvétele is birtok aránylag részökre megítéltessék. Végre kender földek fejében két holdat kértek. Ezek után az alispányi bíróság 1863. decz. 15-én 2607. sz. a hozott ítéletével az urb. telkek állományát 1 h. beltelek s 40 h. szántóföld és kaszállóban határozta meg osztályzott holdak szerint, legelőül 1 telek után 16 holdat, libapázsit czimén a falu körül telkenkint 30 ölet ítélt, nádas és kenderföld nem Ítéltetett. Alp. község felebbezett, mert az alispányi bíróság tekintetbe nem vévén Kőtelek határának rendkívül székes, sovány és a Tisza kiöntései miatt bizonytalan használhatásu természetét, az urb. állományt csak 40 osztályozott holdakban állapította meg, indokul azt hozván fel, hogy a helység határa a Il ik osztályba tartozik, holott pedig az urb. végrehajtásról szóló jelentés e községet a III. osztályba sorozta; mert a ny. par. 7. §-a szerint az 1820. éven tul terjedő birtokot többé megtámadni nem lehet, s ily birtok minden váltság nélkül az illetőknél marad; továbbá mivel ezen földek az úrbér behozatala alkalmával a volt. jobbágyoknak urb. telekbeli illetőségükön felül nem adattak, azon oknál fogva ezekért a ny. par. 8. §-a értelmében a földes uraknak kárpótlás nem jár; mert csak 16 hold legelő Ítéltetett, s ez is ugy, hogy a szántóföldek közé eső. de szántásra nem alkalmas terek is, le-