Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 80. szám

337 alább, hogy ezen körülmény a perben védelinül fel nem hozattatott; mert annak lehetősége képzelhető ugyan, hogy telekkonyvileg szerzett jogok, annak igazolása foly­tán, mikép roszhiszemüleg szereztettek, megsemmisíttet­hetnek, — de az nem, hogy telekkönyvi jog egy harma­diknak odaitéltessék anélkül, hogy annak joga, a ki te­lekkonyvileg be van vezetve, sommisnek és kitörlendő­nek, bíróilag ki ne mondatnék.1") Az ellenvélemény folyamában többször róvatik meg felperesnek a közlött jogesetbeli azon eljárása, mivel a ke­reseti javakra nézve, a szabályzó végrendeleten alapuló igényét, mint tulajdonjogit, és nem mint örökösödési igényt perelte be, azon nézetből indulván ki, mikép felp. a kereseti javak tulajdonjogát az által meg nem szerezte, mivel végrendeletileg örökösnek kineveztetett. Ezen megrovás ellenében azt jegyezzük meg, mi­kép az öröklési jog tula jdon képen nem egyéb, mint jog­17) Azon körülmény, hogy Zalarnegyében a telekkönyvek még behozva nincsenek, neir. közönyös, és véleményemet nemcsak meg nem czáfolja, hanem megerősíti. Es itt van helye, hogy meg­mutassam a válaszolónak, miszerint állítása, hogy védencze Örök­ségi igényét nem tartozott bejelenteni, téves. Ugyanis azon jog, mely védenczét a végrendeletnél lógva megilleti, vagy tulajdoni, vagy örökségi jog; más valami jog nem lehet Az első esetben a telekkönyvnek bár mikor történendő behozatala alkalmával — mi­ntán az özvegy, vagy ennek particularis utódja, azaz vevő mint tettleges birtokos beirandó a telekkönyvbe — tartozik védencze a telekk. rend. 3 §-ának 1. pontja szerint tulajdonjoga alapján te­lekkönyvi kiigazítást a kiszabott határidő alatt kérni; a második esetben pedig ugyan azon §. 2. pontja szerint kimutatni, hogy örök­ségi igényét a pátens értelmében érvényesítette, mely esetben ha az általa, a pátens által kitűzött határidő alatt meginditott per még függőben van, a per függése feljegyeztetnék, ha pedig már Ítéletet nyert, a neki oda itélt jog a telekkönyvbe átíratnék. Kérdem most a felperest, ha ő még most sem indította volna a pert, a mint né­zete szerint várhatott volna is, és ha időközben a telekkönyvek be­hozattak, és ebbe az özvegy beigtattatott, és a reclamationalis idő alatt egy harmadikra a javakat telekkonyvileg átruházta volna, hiszi-e, hogy örökségi igényét a vevő ellenében a reclamationalis határ idő után is érvényesíthetné. Sőt azt is állítom, hogy ha a fel­peres mind a mellett, hogy szerencsés volt törvényellenes Ítéletet nyerni, a 3. §• szerint el nem jár, és időközben a másodrendű al­peres a javakat tovább adná. nyert joga elveszne. A mit a vála­szoló a roszhiszemben szerzett telekkönyvi jogok kitörléséről állit, midőn azok egy harmadiknak oda Ítéltettek, világosan tanusitja, hogy a telekk. rendeletet nem érti. Ugyanis, ha a telekkönyvi tu­lajdonos a nevére bekeblezett ingatlant eladja, vagy ha az egy harmadiknak itéletileg oda Ítéltetik, akkor az előbbeni tulajdonos ki nem törültetik, hanem csak a jogutód utána bekebleztetik, a ki­törlés csak akkor történik, ha a bekeblezés eredetileg érvénytelen volt| vagy pedig valamely zálogjog fizetés által elenyészett. Fel­hozok egy példát: A. be van a telekkönyvbe igtatva mint tulaj­donos. B. a ki A.-nak nevét bitorolja, eladja az ingatlant A. név alatt C.-nek, a ki vagy jó, vagy roszhiszemü lehet. A telekkönyvi hatóság megengedi C.-nek bekebleztetését, az ez iránti végzés kéz­besittetik az igazi A-nak, ennek a fel folyamodvány mit sem hasz­nálhat, mert a felső biró is szintúgy mint az alsó biró csak a szer­ződési oklevél megkivántatóságait birálja meg. A. teliát, ha jogait megmenteni akarja C. ellen indít kitörlési keresetet és a per füg­gőségét feljegyezteti. Ha győztes lesz a perben, C.-nek bekeblezte­tése kitöröltetik, A, pedig nem vezettetik be újra a telekkönyvbe, hanem az előbbeni bekeblezése megmarad. R tárgyról többet kel­lene még a válaszoló ur irányában Írnom, ha válaszára ellenválaszt adni akarnék, azért inkább felhagyok vele. czim, és csak fictione juris képez jogot, a mennyiben az elhunyt jogai folytatólag létezőknek képzelteinek, midőn azonban az illető örökösnek az örökségi javakra nézve, örökösödés folytán szerzett és a zsinórmórtékül szolgáló törvények értelmében kellően igazolt jogairól van szó, ezek azon jogi mivoltuk szerint jönnek tekintetbe, a mint az örökösödési jogezim alapján az örökösnek igénye az öröklési javakat illetőleg kiterjed; következőleg mi­után a közlött esetben a szabályozó végrendelet az özvegynek a kereseti javak holta napjáig tartó haszonvé­telét hagyományozta, azoknak örökösévé pedig felperest rendelte ki, és ezen szabályozó végrendelet a magyar tör­vények szellemében kihirdetés utján foganatba vétetett,18) a kei eseti javak tulajdonosává felperes és annak haszon­élvezőjévé az özvegy lett. A miértis, midőn felperes tudo­mására jutott, mikép az özvegy a felperes tulajdonjogá­nak sérelmével, az általa csak haszonvételi joggal birt ja­vakat, egy harmadikra tulajdonjogilag átruházni meg­kisérlette, felperes örökösödési jogezimen nyugvó tulaj­doni jogát helyesen kérte bíróilag megállapittatni. Pfendeszak Károly. Bátorkodunk a jelen fontos kérdés vitatásához mi is csekély véleményünkkel járulni A kérdés lényege abban öszpontosul, váljon özvegyi jognak tekintendő­e, liaazözvegy özvegyjogi javadalmai iránt végrendeleti szabályozás fordultelő? És erre nézve nézetünk az, mikép ha állaua azon elv, melyet az idézett uj Hétszeui. táblai Ítélet tartalmaz, akkor az öz­vegyi jogra nézve egy oly uj tan alapíttatnék meg, mely­nek nyomaira ősi — ma is érvényes — jogrendszerünk­ben sehol sem találhatunk. Egy uj tan keletkeznék, mely az özvegyi jogot törvényire és végrendeletire osztaná; egy uj tan továbbá, mely az özvegyi jog m e g szü n t e t és i o k a i közé a végrendeleti szabályo­zást is bevinné Ezek lennének következményei azon Hétszem. táblai elvnek, mely szerint a végrendeletileg szabályozott Özvegyi jog többé a törvényeinkben meg­alapított ozvegjd jognak nem lenne tekinthető ; mely sze­rint tehát a végrendeleti szabályozás a törvénybeli özve­gyi jogot megszüntetné. — Régi juristáink az özvegye­ket kérdéses javadalmaikra nézve dotalistáknak is nevezték; és a dos ősi jogunkban csakugyan kétféle volt: legális és s cr i p t a. De, hogy az özvegyi jog­nak különböző nemei lettek volna; hogy ez is legális vagy irott, azaz végrendeleti lehetett volna; hogy a vég­rendeleti szabályozás egy külön neinü özvegyi jogot ké­pezett s alakított volna — ennek törvényeinkben s jog­gyakorlatunkban semmi nyoma. Megkérdhetjük régi jo­gunk tekintélyeit a Kelement, Husztot, Kövit, Frankot stb. és ők semmit sem tudnak oly elkülönzött özvegyi jogról, melyet a végrendeleti szabályozás állítana elő. Ók mind csak ugyanazon s egy özvegyi jogot ismernek, mely minden más aziránti külön intézkedéseket p. o. szerződé­sek, végrendeletek stb. által — magában foglalja. — Ha­sonlóan mit sem tudnak e források az özvegyi jognak végrendeleti szabályozás általi megszüntetéséről sem. Tör­vényeinkben, joggyakorlatunkban világosan kijelölvék azon esetek p. o. ujabb férjezés, elhalálozás sat. melyek­ben az özvegyi jog megszűnik. De ezek közt sehol sem ,8J Ez még a legtévesebb állítás, egy magyar jurista sem foghatja azt állítani, hogy a végrendelet kihirdetés utján foga­natba vétetik. M. Ezen kezdő betűje a tisztelt czáfoló urnák — a többi jegyzékek alól kimaradt. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents