Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 80. szám

3 36 hanem a váltótörvény, nevezetesen a II. rész rendeletei szerint történik. Noha tagadhatatlan az, hogy a perbeli főokmány hiánya miatt a bizonyítás, miként ezt az itt közlött eset mutatja, szerfelett meg van nehezitve. De ezen igazság a birói illetőségen mitsem változtathatván, legfeljebb ösztönzésül szolgálhat arra nézve, hogy a váltótulajdonos ily eshetőséget szem előtt tartva, egyéb bizonyítékokról is jó eleve gondoskodjék. S itt újra kell — miként már egy korábbi esetben tettük — a vtk. I. r. 100. §-ának szoros megtartását ajánlanunk, mely rendeli, hogy: „minden váltót fizetés végett az abban kitűzött fizetési helyen be kell mutatni, és a fizetés felvétele végett a fizetőhez elmenni." A nem fizetés esetében felvett óvá?, a mint egy részről a lejárattól számított kamatokat, és ezzel kapcsolatban sokszor a per költségeit is biztosítja, miként ezt az érintett esetben kimutattuk, ugy másrészről a legtöbb esetben az adósnak egy oly nyilatkozatát fogja tartalmazni, mely ellene később, ha a követelést ekkor tagadni jónak látná, a vtk. II. r. 97. §. szerinti bizonyítékul szolgálhatand. 3) A vtk. I. r. 190 és 191. §§-ai tisztán csak a váltó megsemmisítéséről szólván, csak erre vonatkozólag mondhatja, s mondja is az idézett szakaszokrai hivatkozással a 192. §., hogy ezen esetekben az eljárásnak a váltótörvényszék előtt ugyan, de nem a váltójogi szokott rend szerint van helye. Ezen eljárás ugyanis később egy különös rendelet által szabályoztatott, mely az okiratok megsemmisítésénél zsinórmértékül szolgál. Végre 4) Miként a 192. §-ban érintett nem váltójog szerinti eljárás, ugy a váltóösszegnek a 191. §-ban érintett birói kézhez letétele is csak a megsemmisítési eljárásra, de nem egy már lejárt s megsemmisített, elveszett váltó alapján indított váltóperre vonatkozhatik, mely utóbbiban a kereseti kérelem a váltótörvény s a dolog természeténél fogva csak a váltó kifizetését, nem pedig a váltóösszegnek a megsemmisítési eljárás előtt alkalmatos próbák alapján kérhető letételét tárgyazhatja. Az özvegyi jog — végrendeletileg szabályozva. (Vonatkozva lapunk f. é. 25. 34. s 35. számaira). (Vége). Az ellenvélemény felp. azon eljárásából, mivel daczára annak, hogy az özvegy még él, mégis szükségesnek látta örökösi igényét tulajdonjog czime alatt leendő megállapítása 13) végett, pert kezdeni, arra látszik következtetést vonni, miszerint a haszonvételi joggal birtokló özvegy életben léte iránti körülmény fenforgó volta, nem szolgálhat indokul arra, mikép az örökös öröklési igényét a 9. § rendelete szerint keresettel nem érvényesíthetné, illetőleg érvényesíteni ne tartozzék ; ámde abból, mert a további bonyolítások elkerülése végett felperes czélszeriinek látta a roszhiszemüleg eljárt özvegy ellenében a végrendeletileg megállapított öröködési joga alapján a kereseti javakra nézve őt illető tulajdoni jogát bíróilag megállapit13) Tulajdoni jog alapján nem lehet örökségi igény megállapítását kérni, hanem megfordítva az örökségi jogalapján tulajdoni jogot szerezni lehet, ily esetben nem lehet szó tulajdoni jognak megállapításáról, mert megállapítani csak azt lehet, a mi már megvan ; felperes pedig a végrendeletből még nem nyert tulajdoni jogot, e3 ez azon sarkpont, mely körül az egész kérdés forog ; ha tehát felperesnek máj. 1-éo nem volt tulajdoni, hanem csak örökségi joga, akkor ezt vagy a 9 vagy 11. §• szerint kellett bejelenteni, és érvényesíteni. tatni,— nem következik, hogy felperesnek a 9. §. Jogvesztés terhe alatt a keresetindítást kötelességévé tette volna. Miért vonta felperes azon harmadik személyt is perbe, a kire a kereseti javak színleg átruháztattak, és miért nem kérte pusztán a kereseti javaknak az özvegy halála esetére történendő átadását elrendeltetni, a közlött jogeset körülményeiben találja megfejtését; minthogy azonban azon indokokat oly fontos horderejüeknek nem tartjuk,1J) mikép azok a jogtudós olvasó közönség bírálata alá terjesztessenek, fejtegetésükkel az olvasó közönség figyelmét nem fárasztjuk, e helyütt csak azt jegyezvén meg, mikép az ellenvélemény hibás föltevésből indul ki,15) midőn azt állítja, hogy azért, mivel felperes az örökségi javaknak az özvegy halála esetére történendő birtokába bocsáttatását keresetlevelileg nem kérte, és így az meg sem ítéltetett, tulajdoni jogának történt megállapítása daczára, az özvegy halála esetére csak per utján juthat birtokba; mivel az özvegy ellen, a tulajdonjog oly korlátozás mellett, mikép a kereseti javak haszonvétele halála napjáig őtet illeti, a 2-od rendű alperes ellen pedig korlátlanul Ítéltetvén meg, az özvegy halála bekövetkeztekor, felp. a kereseti javak birtokba vételében sem a 2-od rendű alperes által nem gátoltathatik foganatosán, sem az özvegy egyéb örökösei által, és ha a birtokba vétel meggátlása megkísértetnék, a tulajdoni jogot megállapító Hétszem. táblai ítélet erejénél fogva, felperes a birtokbavételt azorbir. ért. szab. 119 §-a rendelete értelmében végrehajtás utján foganatositandja.16) A mit az ellenvélemény azon feltevés alatt vitat, hogy Zalamegyében a telekkönyvek már behozattak, önmagában jelentőségét veszti az által, mivel Zalamegyébe a telekjkönyvek még behozva nincsenek, hanem mégc?ak az előmunkálatok vannak folyamatban. Egyébiránt nem hagyhatjuk említés nélkül, mikép abból, hogy a közlött döntvény a kereseti javaknak 2-od rendű alperesre roszhiszemüleg történt átruházása megsemmisítését ki nem mondotta, — következtetnie kellett volna az ellenvélemény igen tisztelt közlőjének; hogy 2-od rendű alperes telekkönyvileg tulajdonosnak bejegyezve nincs, vagylegn) Sőt igen is fontos horderejűek azon okok, melyek a felperest indíthatták arra, hogy a 2-od rendű alperest is perelje be, mert tulajdonjogot — mint dologbani jogot — még nem szerzett : és igy keresete csakis az özvegy ellen lehetett. 1J) Nem az én feltevésem hibás, hanem a válaszoló uré, a mennyiben hiszi, hogy őtet csupán azon körülmény, miszerint tulajdonjoga itéletileg megállapittatott, a javaknak az özvegy halála utáni birtokba vételére jogosítja fel végrehajtás utján Ezen feltevés hibás, mert oly Ítélet, melyben csak a tulajdonjog megállapíttatik, csak czimet ad a tulajdonjog szerzésére épen ugy, mint egy szerződés, nem pedig magát a tulajdonjogot. Az ideigl. törv. szab. 119. §-árai hivatkozás szinte téves, mivel ezen §. elmarasztalást tételez fel, t. i. hogy az alperes a javak átadásába marasztaltatott el. Épen ezen állítása a felperesnek mutatja, hogy nem jól fogta fel a dologbani, és dologhozi jog, jus in re, et ad rem közötti különbséget ; sőt én még azt is állitom, hogy még azon esetre sem volna jogositva a felperes elmarasztaló Ítélet nélkül az alperest birtokából kivetni, ha a tulajdoni jogot telekkönyvileg már megszerezte volna. ,6) Nagyon téves felfogás, mert a tulajdonjognak itéletileg kimondott megállapítása csak czimet ád a tulajdonjognak telekkönyvi bekeblezés általi szerzésére, a tettleges birtok pedig az Ítéletben nem lévén odaitélve, azt azon Ítélet alapjáni végrehajtás utján, melyben csak a tulajdonjog megállapittntott, szerezni nem | lehet, mert az ideigl. t. sz. 119. §. elmarasztalást tételez fel.