Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 80. szám

Pest, 18(i5. péntek oct. 13. 80. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Egy megsemmisített váltó iránti per. (Vége). — Az özvegyi jog — végrendeletileg szabályozva. (Vége). — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudniv. Egy megsemmisített váltó iránti per. (Vége). Külley Ede váltótörvényszéki ülnök úrtól. Az előadott perbeli feleselések befejezése után: Az eljáró v.törvszék 1865. jun. 8-án 32596. sz. a. hozott végzésével felperest keresetével elutasította, és az okozott perköltségek megfizetésében elmarasztalta. Az okok következők: „Nem alapos ugyan alperesnek azon első kifogása, hogy a kereseti kérelem határozatlan és érthetetlen volna, mert ugy a feleket, valamint a bíróságot szabályozó keresetlevél első példányának végpontja a kereseti kérelem iránt mi kétséget sem hagy fenn, de különben is ezen végpont ugy van szerkesztve, hogyha az utolsó szó „kifizetni" a másodpéldányból tévedésből ki is maradt, az iránt, hogy e szónak kell ezen pont befejezését képeznie, s hogy az csak elnézésből maradt ki, alapos kétsége senkinek sem lehet. De ha mind a mellett alperesnek ez iránt eleintén kétsége volt is, ő az első tárgyalás alkalmával az első példány megtekintése folytán a kereseti kérelem iránt kellőleg fel lőn világosiivá. „Habár továbbá azon második kifogás sem állhat helyt, hogy oly esetben, midőn a kereseti váltó elveszett, a vtk. I. r. 191. §-a értelmében csak a váltóérték birói kézhez leendő letételének volna helye, mert a törvénynek ezen intézkedése az idézett §. értelménél s a dolog természeténél fogva csak azon esetre vonatkozik, midőn a kérdéses váltó még le nem járt, s igy fizetés végett be sem perelhető, de nem vonatkozhatik a jelenhez hasonló esetre, midőn a kereseti váltó már lejárt, s a megsemmisítési eljárás által azon körülmény, hogy felp. a kereseti váltót eredetben fel nem mutatta, törvényszerüleg igazoltatott, mely körülmények közt a keresetnek más tárgya nem lehet, mint a kereseti váltónak felp. részére leendő kifizetése. „Habár végre alp. azon tagadásának, hogy felp. a kérdéses váltó jogszerű tulajdonosa volna, s hogy ezen váltó lejárati napja 1863- márt. 31-ére tétetett légyen, tekintve, hogy alp. ezen váltóról egyátalában mit sem akar tudni, sem törvényes alapja, sem értelme nincs, minélfogva az ez iránybani bizonyítás kötelessége felperesre nem is volna róható : „Mégis daczára mindezeknek, alp. a kereset terhe alól azért volt felmentendő, mert abbeli tagadása ellenében, hogy : „az A. alattival megegyező tartalmú, FuchsÁdám által Ungar Gyula rendeletére Pesten lfe62. oct. 8-án kibocsátott, 1863. márt. 31-én lejárt, Pesten Ungár Gyulánál fizetendő 1030 frtos váltót elfogadott volna, és az ezen váltóban kitett 1030 frttal felperesnek tartoznék" —• fel peresítek az ellenkezőt, illetőleg a kérdéses váltó valódiságát törvényszerüleg bebizonyítani nem sikerült. „Ez irányban ugyanis felp. két bizony itékot ajánl fel. Először is vtk. II. r. 99. §. f) pontja értelmében kész megesküdni arra: „miszerint a Pesten 1862. oct. 8-án Fuchs Ádám áliil Ungár Gyula rendeletére kibocsátott, Győri István által 1863. márt. 31-én fizetendőleg elfogadott és Ungar Gyula intézvényes által Figdor Zsigmondra, és ez utóbbi által Fuchs Ádámra átíratott, s 1030 frtról szóló, elveszett, de megsemmisített, s jelenlegi per tárgyát képező váltónak eredeti példányán az elfogadónak létezett ezen aláírása „Győri István" tudtára és meggyőződése szerint valódi." Azon esetre pedig, ha felperesnek ezen eskü meg nem Ítéltetnék, a vtk. II. r. 99. §. e) pontja értelmében 'kéri az esküt alperesnek odaitéltetni arra, hogy: „a fentkörülírt váltón létezett ezen elfogadói aláirás „Győri István" tudtára és meggyőződése szerint hamis." „Ámde a 99. §-nak akár e) akár f) pontja szerinti eskü az ezen szakasznak az előző 98. szakaszszali kapcsolatából kifolyólag csak azon esetben alkalmazható, ha a 98. §-ban emiitett „magán oklevél" a perben eredetben felmutattatik, s ha a beperlett fél annak megtekintése folytán az azon lévő aláírását tagadja, azaz hamisnak kinyilatkoztatja. A beperlett oklevélnek eredetben felmutatása érintett két eskü alkalmazásánál annyival szükségesebb, mert a tagadott, aláírást az eskü letétele előtt az esküt tevőnek szükségképen ujolag fel kell mutatni mi nélkül az eskü jogérvényesen le sem tehető. „A jelen esetben pedig sem a beperlett váltó eredetben felmutatva nincs, sem az alperesnek a 99. §-ban érintett tagadása fenn nem forog, ez utóbbi a fentebbiek szerint csak a beperlett követelést, de nem az elfogadói aláírást tagadván, mely utóbbi iránr, minthogy az neki fel sem mutatható, természetszerűleg nem is nyilatkozhatik. „A felp. által a fentebbiek szerint felajánlott eskü csak a vtk. II. r. 105. §-a alapján volna ügydöntő eskü alakjában odaítélhető azon esetben, ha alp. annak letételébe beleegyezne. De miután ezen eset fenn nem forog, s igy az ajánlott, illetőleg alperesnek megítéltetni kért eskü sem a 99. §. e) illetőleg f) pontjai, sem a 105. §. alapján sem felperesnek sem alperesnek oda nem ítélhető, egyéb bizonyítékot pedig felp. elő nem állított: ezeknél fogva alp. a kereset terhe alól felmentendő s felp. mint pervesztes fél a vtk. II. r. 128 és 225. §§-ai alapján az okozott költségek megfizetésében elmarasztalandó volt." Ezen végzést felperes felebbezvén, azt a kir. váltófeltörvényszék 1865. jul. 26-án 3262. sz a. hozott határozatával az e. b. által kifejtett indokok alapján helybenhagyta. Ezen eset alkalmából tehát következő elvek lettek bíróilag megállapítva: 1) Az elveszett váltó iránti kereset is,miként minden más váltókereset, a váltótörvényszéknél inditandó. A váltótör vszéknek ezen illetősége már a törvénynek ama rendeletéből is önként folyik, mely az elveszett váltó megsemmisítését is az illető váltőtörvényszék által rendeli eszközöltetni (II. r. 190. §.) De ebből: 2) önként következik, hogy az eljárás is nem a köz80