Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 78. szám

328 szoros értelmük szerint magyarázandók, és hogy rendel- I kezéseik, egyéb esetekre, mint a melyekre tüzetesen irányozvák, ki nem terjeszthetők," mely a vitás Hétszem. táblai határozat alapjául szolgál, a czáíblatban lenemdöntetvén2) ama határozatot a felhozott érvek meg nem gyöngíthetik. Ugyanis az ősiségi ny. par. 11. §. magyarázatánál azon elvet alkalmazva, ehez képest a 11. §. első pontjának azon tétele ,,az á 1 ta 1 á n o s po 1 gár i törvénykönyv hatálya előtt keletkezett özvegyi vagy haj ado ni jog az eddigi törvények szerint érvén y e s i te ndő," az özvegyi vagy hajadoni jognak az előbbi magyar törvények szerinti érvényesithetése iránt rendelkezvén, — a mennyiben a hivatolt törvényszakasz idézett e 1 s ő pontbeli tétele után következő pontok intézkedéseinek, az első pontbeli tételben előadott jogokra való vonatkozása, a második pont elején a mutató „eze n" névmásnak alkalmazása által tüzetesen kijelölve van, az ősiségi ny. par. 11. §. intézkedései, jogszerűen csak az előbbi törvények szerint érvényesítendő ') özvegyi vagy hajadoni jog alapjáni birtoklásra vonatkozni vétethetnek; de nem olyan birtoklásra is, mely más jogalapon, az eredetileg netalán létezett özvegyi vagy hajadoni jog novatiója folytán: végrendelet vagy szerződés erejénél fogva szabályoztatott. — Továbbá, az ősiségi ny. par. 11. §. 2. pontja a körülirt jogalapbeli özvegyi vagy hajadoni jogok elenyészte esetére, tüzetesen csak ,,az eddigi törvényeken alapuló öröklési igényeknek hatályba lépte iránt rendelkezvén, csakis ezen igényekre vonatkozólag rendelik a törvényszakasz többi pontjai, hogy az eddigi törvényeken alapuló öröklési igényekkel biró örökösök öröklési igényeiket az örökösödési javakat birtokló özvegy vagy hajadon ellen, különbeni elvesztés mellett, a polgári törvénykönyv hatályba léptétől számítandó 1 év alatt bejelenteni, és azután érvényesíteni tartoznak.4) Ennélfogva tehát az ősiségi nyilt par. 11. §. az örök2) Ezen jogi elv ismeretes; azt azonban nem lehet ugy alkalmazni, hogy abból oly absurdum következzék, mely szerint két egészen hasonló eset csupán a jogczim különbsége miatt különbözőleg Ítéltessék meg, és a speciális törvényt illusoriussá tegye. Egyébiránt a czáfolatban az állitatott, hogy az özvegyet végrendelet nélkül is megillette volna az özvegyi jog; miért volna tehát az olyan özvegynek állapotja roszabb csupán azért, mivel joga kettős czimen alapul ? 3) Ez: az eddigi törvények szerint érvényesi t e n d ő, nem azt jelenti, hogy a törvényi, törvénybeli özvegyi jog érvényesítendő; hanem azt, hogy az öivegy özvegyi jogánál fogva azon jogi javadalmakat követelheti s élvezheti, melyeket törvényeink azonjoghoz csatoltak, vagyis, melyeket e jog alapon az özvegyek igénybe vehettek, s érvényesíthettek. (L. Tóth Lőrincz ősiség 127. lap). Különben ily özvegyi jog alá nem tartozóit, hanem attól külön jogintézményt képezett volna az, midőn szerződésileg vagy biróilag bizonyos mértékre korlátoltatott; mi pedig mindig ha-on özvegyi jogként tekintetett, daczára a korlátozásnak Es innen kitetszik az is, mikép itt a fentidézett elv, a kivételes törvények szoros értelmű magyarázata iránt, semmi alkalmazással sem bírhat. 4) Igaz, hogy a 11. §. csak oly örökségi jogokról rendelkezik, melyeknek hatályba lépte özvegyi vagy hajadoni jog által megakadályozva volt, de ha a válaszoló a kérdéses esetet nem tartja a 11. §. alá subsummálhatónak, akkor azt a 9. §. alá kelt subsuinraálnia, s ekkor a jog eo ipso elenyészett; mert a pátens oly örökségi jogot, mely sem a 9. sem a 11. §. alá nem esik, és mégis 1853. év után is érvényesíthető, nem ismer; és épen abban lappang a tévedés, hogy a válaszoló azt gondolja, miszerint létezhet oly örökségi jog, mely 1853. máj. 1-ső előtt keletkezett, és a 9. és 11. §. rendeleteinek mellőzésével bár mikor érvényesíthető; ez épen azon nézet, mely a pátenst egészen felforgatja, és miután érvei épen ezen feltevése? alapulnak, önként következik, hogy törvényes alap nélkül szűkölködnek. 1 lési igénynek az örökösödési javakat birtokló özvegy vagy hajadon elleni bejelentés és keresetindítás iránti rendelkezése, tüzetesen csak azon esetben szolgál jogszerűen zsinórmértékül; ha a birtokló özvegy jogának, ugy szintén, ha az illető örökösök öröklési igényüknek jogalapját, az osztr. polg. törvénykönyv behozatalával megszüntetett magyar törvények képezik ; azon esetekben, midőn az özvegyi illetőleg hajadoni jog érvényesítésére, úgyszintén, midőn az ezen jog megszűntével hatályba lépő öröklési igénynek igazolására szolgáló jog alapját nem a magyar törvények képezik, hanem más pl. végrendelet vagy szerződés a jogalap, vagy midőn az özvegyjogi, illetőleg hajadoni birtoklás, és örökösödési igény közül akár csak az egyiknek jogalapja más, mint a magyar törvények, az illető örökösnek az özvegyi vagy hajadoni jog eleuyésztével hatályba lépő öröklési igénye az általános polgári törvények szabályai szerint érvényesítendő. Midőn tehát az ellenvélemény azt vitatja, hogy az ősiségi ny. par. 11. §-a általában oly özvegyi jogról szól, mely az osztr. polg. törvkönyv életbe lépte előtt keletkezett, továbbá, hogy á hivatolt 11. §. általában az ö z v egy i j og n ak elenyésztéről rendelkezik, — a kivételes törvények magyarázatánál kétségbe vonhatlanul zsinórmértékül szolgáló elvvel ellenkezőleg magyarázza ezen 11. §-t, tekintetbe nem vévén azt, hogy ezen 11. §. 1-ső pontjának fenébb idézett tétele szerint „az eddigi törvények szerint érvényesítendő, tehát tüzetesen csak a törvényen alapuló özvegyi jogról és ennek elenyészte folytán hatályba lépő örökségi igényről — és nem általában minden özvegyi jogról, mely az osztr. ptkv. érvénybe lépte előtt keletkezett, intézkedik. Minek folytán, miután az ellenvéleménynek a közlött döntvény ellen felhozott minden védvei az ősis. ny. par. 11. §-ának ebbeli szemlátomást hibás magyarázatára vannak, mint alapra fektetve, azok önmagukban összeomlanak. A miért is, minthogy az ősis. ny. par. 11. §. tüzetesen kijelölte a törvénybeli jogalapot, melyen az örökösödési vagyont birtokló özvegy özvegyi jogának alapulnia kell, mely szerint ezen §. intézkedései, az öröklési javakat birtokló özvegy és az azokra örökösödési igénynyel biró harmadik személyek közt, a birtoklási jogviszony felett keletkező peres kérdéseknél, szabályozóknak vétessenek, — a közlött Hélszem. táblai döntvény által elintézett esetben, mivel ott alperesnő haszonvételi birtoklásának jogalapja az örökhagyó végrendelete, — nem különben az ellenvélemény által idézett azon esetben, midőn az örökös az öröklési javait birtokló özvegynek a férjhezmenetelt megengedvén, férjhezmenetele esetére is, szerződésileg az özvegy által birt javak haszonvételét, bekövetkezendő haláláig az özvegy iészére biztosítja, — mivel abban alperesnő özvegyjogi birtoklásánakjogalapja, az örökös és özvegy közt létrejött szerződés képezi; az ősis. ny.par. 11.§. intézkedései zsinórmértékül nem szolgálnak.5) 5) Ismételve azt állitom — hogy a pátensnek főczélja volt a birtokbiztonság, és hogy ebből az következik, miszerint azon körülmény, hogy az örökös a törvényes özvegyi joggal brió özvegygycl szerződésre lép, és azt, a férjhezmenetelt megengedvén az özvegy haláláig kiterjeszti, az örökösnek a 11. §. szerinti bejelentési kötelezettségén mit sem változtat. A birtokbiztonság alatt, melyet a pátens tűzött ki ezé Íjául, nem az özvegynek biztonságát, hanem a törvényhozónak egy harmadik személy iránti abbeli gondoskodását értem, mely szerint ezt biztosítani kívánta, hogy az özvegygyei I az ez által birtokolt ingatlanokra nézve jogügyletre bizton léphet.