Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 78. szám

S29 Kétségtelen levén az ősis. ny. par. 11. §. fentebbiek szerint jelzett értelme,minthogy kivételes törvények más esetekre0) ugy sem terjesztethetnek ki, mint a melyek általok tüzetesen meghatároztatnak, — tulajdonképen feleslegesnek tűnik fel az értelmezés helyes voltát a törvény okából is fejtegetni; az ezen félremagyarázása által fenyegetett jogok érdekében azonban ezen térre is követjük az ellenvéleményt. Az idézett 11. §. az özvegyi jogon birtokolt öröklésijavaikra nézve az előbbi törvényeken alapuló örökösödési igénynyel birónak kötelességévé teszi, hogy örökösödési igényét, az osztr. polg. törv. életbe lépte után 1 év eltelte előtt, az örökösödési javak dologi bíróságánál bejelentse, és azután keresettel az özvegy ellen érvényesítse.") Minthogy pedig a törvényhozóról azt feltennünk nem lehet, hogy a kérdésessé vált jogok tisztába hozatalára szolgáló perbeli eljárásra, a honpolgárokat oly esetben is kényszeríteni akarta volna, midőn a felek közt fenforgó jogviszony úgyis akár végrendeletileg, akár szerződésileg meghatáioztatott, — a 11. §. azon intézkedéséből, mely szerint az özvegyi jogon birtokló özvegy ellen, az örökös öröklési igényét nemcsak bejelenteni, hanem perrel érvényesíteni is köteleztetett.8) —alaposan következtetést vonhatunk arra, hogy a törvényhozó a 11. §. által sem azt nem kívánhatta elérni, mikép az öröklési javakat végrendeletileg vagy szerződésileg szabályozott birtoklási joggal biró özvegy oly keresetekkel ostromoltassék, melyeknek tárgya már úgyis az örökösödésijavakat birtokló özvegy ellenében, szerződésileg vagy végrendeletileg szabályoztatott, — sem azt, mikép rövid bejelentési és keresetindítási határidők megállapítása folytán a birtokló özvegynek azon kedvezmény nyújtassák, hogy az illető örökösödési igénynyel biró részéről a bejelentésnél, illetőleg keresetindításnál elkövetendő mulasztás miatt, annak jogaiba léphessen, — hanem azon czélzatát kívánta érvényesíteni, mikép tekintve azt, hogy a m. törvények szerint ősi javakban az özvegy nem örökösödött, hanem ily javakból özvegysége beállta esetében, őtet férjhez meneteléig vagy halála napjáig, csak a haszonvételi birtoklás il6J Csakhogy itt in á s e s e t r ő 1 szó sincsen, mert a végrendeleti szabályozás az Özvegyi jogot meg nem szüntethette, tehát az Özvegy birtoklási jogalapja — minden végrendeleti szabályozás mellett is, az özvegyi jog volt. '') A mit a válaszoló „Az idézett 11. §.'' szavaktól kezdve a helyesen kijelelve" szavakig állit, az mind a pátensnek az én véleményemmel ellenkező czélzatára vonatkozik, és nagyon téves felfogáson alapul. Ugyanis , ha a válaszoló állítása állana, hogy t. i. a pátensnek azon czélja volt , hogy a jogviszonyokat csak az özvegy és örökös között tisztába hozza, vagyis, hogy miután az özvegyet férje javaiban vagy özvegyi vagy örökségi j°g megilleti, az özvegy javára lehetővé tétessék, megbiráltatni, váljon az első : vagy a második jog állott-e be ? ha mondom ezen állítás alapos volna, akkor a pátensnek épen semmi czélja nem lett volna, és az csak feleslegei intézkedéseket tartalmazna, és a zárhatáridő kitűzésének semmi értelme sem volna, mert ha csak két személy között fenforgó jogviszonyról van a szó, akkor az egyik személy jogának érvényesítésére zárhatáridőt kitűzni, azérf, hogy a másik joga tisztába hozassék, méltánytalan és felesleges volna, és annyit jelentene, mintha a törvényhozó az egyik személyt gyámsága és pártfogása alá akarná venni a másik ellenében, sat. itt nagyon sokat lehetne még a praescriptio elvéből is felhozni, de ez messze vezetne. ö) Itt az a nagy tévedés, mintha az ősis. pat. csak az özvegyek jogbiztoságáról akart volna gondoskodni; pedig a törvény világos czélja nem ez, hanem az, hogy bizonyosság szereztessék az iránt, hogy a birtokolt jószág kié? az özvegy tulajdona-e vagy másé; tehát, hogy 3-ik személyek ez iránt biztos tudomásra juthassanak. (L. Tóth L ő r i n c z. Ősiség. 128 la p). leti, ellenben egyéb javakban elhalt férje után örökösödhetik, és igy ahoz képest, a mint az özvegy által birtokolt javak ősiek vagy szerzemény béliek, a birtokló özvegy törvényen alapuló birtoklási jog minősége különböző lehet, — a javak természetéből folyó birtoklási jogminőségbeli bizonytalanság az által megszüntettessék, hogy azok, kik azt bebizonyíthatni vélik, mikép az özvegy által birt örökösödési javak oly ősiek, melyekre ők jogosan igényt tarthatnak, ezen igényüknek megszabott határidő alatt történendő bejelentésére és kereset indításra utasíttassanak, és hogy ennek folytán, a birtokban levő özvegyek javára lehetővé tétessék, azt bíróilag megbiráltatni, váljon az igénylő ki birja-e mutatni a birtokolt javak ősi jogminőségét, ugy azt is, hogy ezen javakhoz őt, törvényeinken alapuló örökösödési igény illeti, nemkülönben, hogy a törvények alapján birtokló özvegyek, minden, pusztán törvényen alapuló előttök ismeretlen igényekbeli megtámadások iránti aggodalmaktól végképen megmentessenek, kik ellen a meghatározott határidők alatt igényekbe nem jelentettek — illetőleg a bejelentett igények érvényesítése végett kereset nem indíttatott. (Folyt. köv.). Pfendeszak Károly. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 51. Gr. Battyány Kázmérné szül. Keglevits Ágosta grófnő és pertársainak — br. Vécsey Miklósnő és érdektársai elleni zálogváltó perében ítéltetett: A kir. it. táblának Ítélete felhívott indokain kívül azért is: mert a felperesi kereset tulajdonképeni alapját képező K. alatti peregyesség, illetőleg pótzálog szerződésben a kérdésben forgó Perényi Mária-féle birtok részeknek a szerződési 32 zálog évek alatt bármikor eszközölhető összeírása 1000 arany kötbér terhe alatt kiköttetvén, ez által felperesi ág részéről nemcsak az alperesek elődeinek magány szerzeményeinél fogva ugyanazon javak misége és mennyiségére nézve előállott s a meglévő régibb összeirásokból el nem enyészthetőnek nyíltan kimondott zavar; hanem magának, az emiitett néhai Perényi Mária hagyatéka álladékának határozatlansága is önként beismertetett — az F. és K. alattiak pedig az érintett miség és mennyiség tekintetében kellő alapot nem nyújtván, s hogy ama K. a. kikötött összeírás felperesi ág által maga idejében csak megkísértetett volna is, éppen nem is követeltetvén, e szerint az, hogy a jelenleg alperesek tettleges birtokában lévő öszszes szathmármegyei javak többször említett néhai Perényi Mária után a mindkét részről álló felek elődeire osztály utján azután pedig az F. és K. alattiaknál fogva felerészben alperesi ágra zálog czimen háromlottak volna, kellőleg bizonyítva, következés képen a kereseti zálog misége és mennyisége kimutatva nincs, az alaptalan semmiségi i panasz elvetése mellett, — helybenhagyatik, s az ügyiratok sat. (1865. aug. 8-án 12507. sz. a. Elő.: Blaskovits Kálmán ktb.). A kir. ítélő táblán 230. Hrg Eszterházy Pálnak — Leeb József mini Újfalu község jelenlegi birája s általa valamennyi újfalui urbórtelek birtokosok mint alperesek ellen 1044 frt 50 kr. urbérváltsági összeg s járulékai iránti perében Ítéltetett: Alperes a beperelt tőke és kamatkövetelést 1044. o. é. frt 50 krnyi összegben valódinak ismervén: felperes