Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 76. szám

Pest, 1805. péntek szept. 29. 76. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtnlnm : Ha a valtótulajdonos az óvási oklevelet csak azon forgatók sat. — Telekkönyvi kiigazítási kérdés. — Kur. ítéletek. — Hív. tudniv. Évnegyedes előfizetőink lap illetősége a mai számmal letelvén, tisztelettel kéretnek, hogy előfizetésük megnjitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Ha a valtótulajdonos az óvási oklevelet csak azon forgatók és intézővel közli, — kik ellen viszkeresetet támasztani kivan, — ez azon előző viszkereseti jogának, ki az ovatolt váltót kifizette, az óvás kivételéről a váltótulajdonos által nem értesített előzői irányában praejudicálhat-e ? Francisci Kázmér ügyvéd úrtól. Egy Brünben 1865. márt. 11-én kelt és 1865. jul. 11-én lejárt 500 frtról szólló váltó,— elfogadója P. I. által a lejáratkor ki nem fizettetvén, — a morvaországi leszámítolási intézet mint annak tulajdonosa által a törvényes időben megovatoltatott, — és az óvási oklevél forgató M E.. és Sch.. brünni kereskedői czéggel 1865. jul. 3-án posta utján közöltetvén; — a váltó értéke általuk a váltótulajdonosnak viszszámla mellett 1865. jul. 4-én lefizettetett. A váltót ekképen kifizette kereskedői czég előzője W D. elleni viszkereseti jogát fentartandó, — ezzel a törvényes időben kivett óvást, és a váltótulajdonostól nyert viszszámlát 1 865. jul. 6-án a pesti e. b. váltótörvényszék utján közöltetvén, ellene az 500 frtnyi váltóösszeg és járulékai erejéig, az eredeti váltóóvás és viszszámla alapján 1865. jul. 14-én viszkeresetet nyújtott be. Az ezen kereset tárgyalására megjelent alperesi képviselő azon kifogással élt: hogy az óvás közlésben késedelem történt, s ennélfogva felperes ezógnek alperes irányábani váltóviszkereseti joga az 1840. XV. t. cz I. R. 138. §. c. 201 és 202. §§-ai értelmében teljesen elenyészett légyen. Felperesi képviselő ezen kifogást azon ellenvetéssel iparkodott megerőtleniteni, hogy felperesi czég csak 1865. jul. 4-én, midőn t. i. a váltót kifizette, jutott annak tudomására, hogy ezen váltó elfogadója által ki nem fizettetett, — s hogy alperes elleni viszkereseti jogának, a váltótulajdonos abbeli mulasztása, melynél fogva az óvást alperessel nem közölte, legkevésbbé sem árthat. Alperesi képviselő ragaszkodott ellenbeszédéhez. A pesti kir. e. b. váltótörvényszék f. é. 44639. számú végzésével felperesi czéget ezen viszkeresetétől elmozditotta; — mert úgymond: alperesnek azon kifogása, hogy az óvás közlésében késedelem történt, s ennélfogva az irányábani váltói viszkereset az 1840. XV. t. cz. I. R. 138. §-a, 201 és 202. §§-ai értelmében teljesen elenyészett, a keresethez D. alá csatolt s a kereset alapjául szolgáló 1865. jul. 1-én lejárt, ugyanaz nap megovatolt váltó, illetőleg felvett óvásnak közlése végett csak f. é.jul. 6-án, tehát az 1840. XV. t. cz. I. R. 140 §-ához képest nyilván elkésve beadott kérvény tartalma által teljesen bizonjitva van, s e váltót az óvást eszközöltető váltótulajdonostól később beváltó előzőre nézve a törvényben nem tétetik kivétel az iránt, hogy a fentérintett törvényszakaszban kijelelt határidő után megindított óvás, viszkereseti joga fentartására szolgálhatna. Felperesi czég ezen végzés ellen felfolyamodással élt, melyet következő indokokra állapított. A vtk. I. R. 138. §-ának c) pontja azt határozza: "hogy a váltótulajdonos azon forgatóknak és intézőnek, kik ellen viszkeresetet támasztani kiván, az óvásnak annak idejében történt kivételét tudtokra adja," — nem teszi tehát kötelességévé, hogy ezen óvásközlést valamennyi, tehát azon forgatók és intéző irányában is teljesítse, kik ellen viszkeresetet támasztani nem kiván. Midőn tehát a váltótulajdonos az óvást csak az egyik előzőjével küzli, — ez utóbbi előzői tekintetében pedig azt elmulasztja, — akkor lehetetlen, hogy ezen jogában álló mulasztása által, amaz előzői elleni viszkereseti jogának a legtávolabbról is praejudikálhatna; — mert azon előző, kivel a váltótulajdonos az óvást közölte, ennek azért, hogy ezt saját előzői tekintetében nem tette, egy részt a viszkereset alapján tőle követelt fizetést meg nem tagadhatja, másrészt pedig csak akkor jőn tudomására annak, hogy a váltó az elfogadó által ki nem fizettetett; tőle tehát azt követelni, hogy előzői elleni viszkereseti jogának különbeni elvesztése mellett, az óvás necsak azon előzőkkel, kik ellen a váltótulajdonos viszkeresetet támasztani kiván, hanem az saját előzőivel is, kik ellen a váltótulajdonos nem fordul, az óvás kivételétől számítandó 24, illetve 48 óra alatt közöltessék, — merő képtelenség; mert hiszen ezen előző e tekintetben a váltótulajdonos elhatározására mi befolyással sem birhat, azt az óvásnak valamenynyi előzőkkeli közlésére nem kényszeritheti, s eleget tett kötelességének, ha az óvást a váltónak általa történt kifizetése, illetőleg ennek és az óvási oklevélnek átvételétől számítandó 24 illetve 48 óra alatt saját előzőjével, ki ellen viszkereseti jogait érvényesíteni akarja, — közli, — mit előbb teljesitnie physikai lehetetlenség; már pedig: „ad impossibilia non datur obligatio." így történt ez a jelen kereseti váltóval is, melyet felperesi czég a morvái leszámítolási intézet, mint váltótulajdonostól f. é.jul. 4-én a beügyelt viszszámla szerint viszkereset utján beváltott, s hogy alperes elleni saját viszkereseti jogait fentartsa és megóvja, — a maga idejében kivett óvást alperes előzőjével, a váltónak általa történt visszaváltásától számítandó 48 órán belől, a törvényszék utján közülte; hogy ezt a fentnevezett intézet mint váltótulajdonos alperes irányában tenni elmulasztotta, az ez elleni viszkereseti jogainak afentiekhez képest nem praejudieálhat; — mert különben a vtk. I. R. 138. §-ának azon szavai: „hogy a vál tótul aj douos csak azon forgatók és intézőnek, kik ellen viszkeresetet támasztani kiván (tehát nem valamennyi váltókötelezettnek), az óvás kivételét kellőképpen tudtára adja" — és a vtk. I. R. 160. § a azon rendelete: „hogy a forgatóra nézve,a ki a váltót a viszkereset vétele előtt beváltotta, a viszkereseti határidők miképen számitandók;"végre a vtk. I. R. 144. §-a azon rendelete: „hogy a váltótulajdonos előzői közt a viszkeresetet szabad választása 76