Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 75. szám

Pest, I8«5. kedd szept. 26. 75. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrfnlom : Adatok a szatlimármegyei törvénykező Adatok a szathmármegyei törvénykezéshez. Én ugyan — miként már más alkalommal is kifejtettem e részbeni nézetemet, a törvénykezési baj okát feltétlenül nem egyedül a bírói személyzetben, hanem egyszersmiad törvénykezési szabályaink hiányaiban is keresem és találom ; mindazon által, nekem is alá kelletik irnom más megyebeli ügyvéd társaim azon vélekedését, miszerint a törvényt kezelő hivatalnokok részéről sem az első provisorium, sem a Bach-rendszer — sem az alkotmányosság rövid élete alatt nem követtetett el annyi visszaélés; nem merült fel a birói gj'akorlati képesség hiányának és tudatlanságnak oly sok kézzel fogható esete, mint ez utóbbi provisorium alatt. És ez nagyon is természetes, mert egyik emiitett rendszer ideje alatt sem nyilt oly tág kapu — minden válogatás nélkül a birói szék elfoglalására — nem hivatott egyéniségeknek — és mert az eljárási szabályok hiányaiban a roszakaratu részrehajlás soha sem találhatott több ürügyet vétkes játéka üzésére — mint a jelen provisorium ideje alatt. De most lássuk, mikép jart el a provisorium birói személyzete rövid élete alatt magasztos tisztében, Ítéljen azután a szakértő közönség — hogy azon tényezők között, melyek törvénykezésünket a legszomorúbb állapotra juttatták, az eljárási szabályok hiányai-e? vagy a birói visszaélés — tudatlanság és gyakorlati képesség hiánya nyomj a-e lej ebb a mérleget ? Legelőször is egy oly esetet kívánok közleni, mely különösségénél fogva méltó, hogy nagyobb közönség tudomásárajusson, főleg ujabb jellemző adatai következtében. Még 1859. évben kezdettem egy váltó pert mint Almási László képviselője a volt cs. kir megyei törvényszék előtt 392 frt 35 kr. s járulékai iránt néhai Komoróczi Péter ellen, melyet az 1861. évi rendszer-változás oly állapotban talált— miszerint az időközben elhalt adós hagyatéki tömegéből a követelés kielégítésére végrehajtásilag lefoglalt ingatlanok elárvereztetése is elrendeltetett. J862. máj. 14 én, midőn törvénykezésünk némi megállapodást nyert, folyamodtam az ideigl. megyei törvszékhez a már elrendelt árverés foganatosítása iránt. Ezen folyamodásomra a megyei törvényszék sz. a. nekem jun. 17-én kézbesített végzése által tudtomra adta, hogy a mennyiben az elhalt adós Kántor-Jánosi 32. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan javai más hitelezők javára is betáblázással terhelvék, s a mennyiben a képviseltem részére lefoglalt s elárvereztetni kért ingatlanok ezen javaknak csak egy részét képeznék, az id. törvénykezési szab. XI. fej. 126. §-a értelmében pedig az ily javak részletes árverés alá nem bocsáthatók — ha képviseltem kielégittetését akarom, az idézett törvénykezési szabály nyomán az egész jószág-résznek foglalás és becslését kérjem. Ezen végzés következtében az ügy ismét a váltó fizetési meghagyás jogerőre lett emelkedése utáni állapotába vettetett vissza, s 3 évi végrehajtási eljárás eredménye egy toll vonással megsemmisíttetett, az előbbi végrehajtási végsliez. — Jogeset. — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudniv. zések jogérvényessége megtagadtatott s képviseltemnek a lefoglalt ingatlanokra telekkönyvi bejegyzéssel nyert zálogjoga, kétségessé tétetett. A törvénykezési biztosság iránt ez eset folytán bennem támadt kétség okozta azt, hogy ujabb kérvényemnek beadására az adós hagyatékához tartozó Kantor-Jánosi 32. sz. telekkjkönyvbe jegyzett Összes ingatlan javaknak végrehajtási zálogolás és becslés alá vétele iránt az érintett végzés vétele után csak egy hónap lefolyása után jul. 17. tudtam magamat elhatározni, mely kérvényemre a törvszéle a zálogolást és becslést 1083. sz. a. 1863. aug. 30 án kelt, nekem azonban csak szept. 11-én kézbesitett végzésében elrendelte, s a becslés foganatosítása végett az illető járá-i szolgabírót megkereste. A nevezett szolgabíró számtalan sürgetéseim daczára is csak 1862. decz. 30-át tűzte ki a becslés foganatosítására, a midőn az végre is hajtatott, és az illető szolgabíró a végrehajtási iratokat az ide vonatkozó törvénykezési szabály értelmében a megyei törvényszékhez beküldötte. A törvényszék azonban sz. a. pár sorból álló végzése által csak 1863. máj. 16-án intézkedett a végrehajtás további folytatására nézve, — midőn a végrehajtási iratokat a telekkönyvi osztályhoz áttette ; a telekkönyvi osztálynak pedig tetszett az előleges árverési tárgyalásra 1863. nov. 5-én 1371. sz. a. végzésében 1864. jan. 15. napját kitűzni, — és igy az 1862. decz. 30-án végrehajtott becslésre, a már hivatalból teljesítendő következő fokozatos végrehajtási lépés egy egész év lefolyása után tétetett meg. 1864. jan. 15-én megtörtént a szokott árverési előleges tárgyalás s a törvényszék ugyanazon év febr. 25-én 294. sz. a. kelt s nekem márt. 17-én kézbesitett végzésében árverési határnapokul 1864. apr. 29 és máj. 31-én napjait tűzte ki A mennyiben az árverés ellen az érdeklettek egyike által sem nyújtatott be a törvényes idő alatt sem feljebb folyamodás — sem pedig igény kereset, az árverés megtartását mi sem látszott gátolni, és én teljes reményt tápláltam az iránt, hogy elvégre 5 évi törvénykezési küzdelem, fáradság és tetemes költekezések után végre képviseltem váltó követeléséhez hozzá jutand. Az első árverési határnapon azonban nekem és a nagyszámmal távol vidékről beutazott árverelni kivánó vevőknek az árverés foganatosítására kiküldött törvényszéki ülnök által tudtul adatott, miszerint az árverés — közben jött s majdan végzésileg is tudatandó akadály miatt bizonytalan időre elhalasztatott. Meglepő s annyival inkább sújtó volt reám nézve az illető ülnök urnák ezen kijelentése, mivel az ellen — idő hiánya miatt orvoslást sem kereshettem, s türelmes lélekkel alá kelletett magamat vetni az önkényes intézkedésnek — s ismét meghiúsulva láttam a követelés megkapása iránti reményemet. Ezen eset után 5 nap múlva máj. 4-én kézbesittetett nekem a telekk. tszéknek mint látszik adósom özvegye egyoldalú folyamodására hozott j'**1 sz. a. végzése, mely75