Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 72. szám

305 frt 15 krral tökéletesen megfizette és felperes irányában kötelezetségének tökéletesen megfelelt és ezen kötelezettség megszűntével Sester Mátyás vagy hagyatékának kötelezettsége is megszűnt, a mit felperes maga is az által elismert, hogy állítólagos követelése végett nem Sester Hermann, hanem egyedül Sester Mátyás hagyatékát beperelte; ennélfogva felperes az utóbb nevezett alperes irányában tett kérelmével elmozdítandó, a költségek pedig azért voltak kölcsönösen megszüntetendők, mivel felperesnek a B a. okmányban még is némi támasza volt. (1864. apr. 7-én 2167. sz. a.). Ez ügy felperes által a kir. itélő táblához íélebcztetvén, az itéletileg felperes részére ekkép döntetett el: „A kereseti B. a 1859. szept. 1-én kelt okmány szerint Sester Mátyás felperes biztosítására, fia Sester Hermann helyett, ha ez fizetési kötelezettségének eleget nem tenne, 1000 frt o. é. erejéig fizetési kötelezettséget válalván, felp. pedig követelését az A. a. szerződés, C. a. számla, és D. a. könyvkivonat szerint 1316 frt 60 krral igazolván, — és az E. a. adóssá Sester Hermann ellen letárgyalt egyezési eljárásról felvett okmány által bebizonyítván — hogy fentebbi öszves követelése fedezésére csak 329 írt 15 krban részesitetett; s igy azon kérdést, hogy váljon az egyezési eljárás rendeleteinél fogva, melyek értelmében, az egyeség létrejötte után, az adós minden kötelezettségétől menekül, ez esetben midőn felperes megbízottja által az egyességi ajánlathoz csatlakozott, és követelésére 25% vett fel, az ez által nem fedezett összeg iránt a fizetést igérő jótálló ellen támasztott keresetnek helye vagyon-e vagy sem, döntőnek elismerni kelletvén: alperesnek erre állapított védelme, a kiváltságos egyezési eljárásnak czélját, az üzlet és kereskedés előmozdítását és az ebből folyó, de csupán a bejegyzett kereskedőket illető jótékonyságát szem előtt tartva, figyelembe nem jöhet, mert az egyezési eljárás közben megajánlott részfizetés által, csakis az adós további kötelezettsége alól mentetett fel, de a tartozás törlesztettnek nem vétethetett, mi nélkül a jótállási kötelezettség meg nem szűnhet, — ez oknál és a B. a. kötelezettség tartalmánál fogva, melynek azon kitétele „wenn er seinen Zahlungen nicht nachkommen sollte" nem pusztán jótállási, hanem fizetési kötelezettséget is magában foglalja, — Sester Mátyás hagyatéka, miután az 1859. év óta hátrálékos tartozás, a fedezett 329 frt 15 krnak levonása után a követelt 1000 frtot jóval felülhaladja, a kereseti 1000 frt töke összeg, az ettől 1861. aug. 24-e mint a kereset megindítása napjától számítandó 6% kamatnak 15 nap alatt teljesítendő fizetésére végrehajtás terhe melleit a perköltség kölcsönös megszüntetésével marasztaltatik. A keresetet megelőző kamat iránti kéréssel, minthogy alp. egyenes adós nem lévén, makacsnak nem tekinthető, felperes elmozditatik. Az eljáró első bíróságnak ítélete ekép megváltoztatván, a periratok sat." (434. sz. a.). Miután alperes ügyvéd ezen ekép vesztett ügyet a főmlt. Hétszem. táblához felülvizsgálat végett felebbezte — felhozta a többi közt azon indokot — törvény és gya- I korlati szempontból, miszerint ha bár minémü egyezkedés magán vagy törvény engedte módon létre jőn, az ily követelések aként megszűnnek, hogy a követelő által későbben támasztott kereset nemcsak a jótálló még kevésbé hagyatéka ellen, hanem a főadós ellenében is — reserváta fel nem tartása esetében — megszűntnek tekintendő. Az e tárgyban hozandó végitéletet annak idejében közlendjük. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekében. A kir. Hétszemélyes táblán. 43. Özv. Schweiger Abrahamnő ós Schweiger Józsefnek — Tary György elleni 1351 frt 50 kr. s járulékai iránti perében Ítéltetett: Az •/. és 2/. a. becsatolt szerződések szerint alp. 1240 frt mint kialkudott ár felvétele mellett magát 28 mázsa és 50 font gyapjú szállítására kötelezvén, és jelen per tárgyát a szerződés szerinti vételár felének, illetőleg harmadának vagy is összesen 580 írtnak megfelelő gyapjú mennyiség szállítása képezvén, tekintve, hogy felperesek jogelőde a mázsánként mintegy 46 frt illetőleg 36 frtban kialkudott gyapjú szállitásának elmulasztása esetére magának mázsánként 100 frtot köteleztetett, — tekintve továbbá, hogy jóllehet alp. a kötelezett gyapjú menyiség első részének szállításakor- 4 mázsa 63 fonttal többet szállított, felperesek jogelőde részéről mégis kártalanítási perrel támadtatott meg, minek folytán alperes 2. sz. a. beperesitett kérvénye szerint az említett szerződéseket a további szállításokra nézve bíróilag felmondotta, és ezen birói felmondás 1^62. jun. 14-én szabályszerűen teljesítetett is; — tekintve végre, miszerint a kereseti szerződések világosan alp. teljes megrontására irányzott, tilos és határozottan törvénytelen feltételeket foglalnak magukban, minélfogva kereset és birói marasztalás alapjául sem szolgálhatnak, — alperes csakis a gyapjú szállítás itt szóban lévő részére nézve felvett 580 írtnak megtérítésében és ezen összeg után a felvétel napjától 1860. jul. 6-tól számítandó 6°n kamatoknak megfizetésében marasztaltat ik, a költségek pedig kölcsönösen megszüntetnek Ily képen megváltoztatván a kir. it. tábla ítélete, aper további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetni határoztatott. (1865. 4934. sz. a. Elő.: Szerényi ktb.). 44. Schmidt Istvánnak — OberndorfErzsébet — özv. Schmidt Eberhardtnő elleni perében Ítéltetett: Az örökhagyó közanya az 1852. márt. 10-én tett perbeli végrendeletét, mely szerint összes vagyonát István fia jelenlegi felperes gyermekeinek hagyományozta, az által, hogy az összes vagyonát az 1854. decz. 19 én a Majos községi elöljáróság előtt kiállított okmány szerint másik fia Eberhard, az e perben álló alperesnő néh. férjének általadta, visszavonván, azonban a D. E. és F. a. bizonyítványok szerint még ezen átadás után is a fentebbi végrendelethez való ragaszkodását ismételten kinyilatkoztatván, miután mindezekből világos, miszerint az örökhagyó közanya ingadozó hajlamánál fogva magát arra, hogy vagyonából gyermekei egyikét, vagy másikát kizárja, véglegesen elhatározni nem tudta, miután továbbá a fentemiitett, a jelen perben 4. sz. a. bemutatott átadási okmány joghatályossága egyenesen attól feltételeztetnék, hogy az összes atyai és anyai vagyont által vevő Schmidt Eberhard, testvérét jelenlegi felperest, a közöttük az 1853. aug. 22-én létrejött ogyesség szerint kielégitendi, ezen feltétel pedig, a mennyire e tekintetben az emiitett testvérek között világos kigyezés létre nem jött, nemcsak teljesedésbe nem ment, hanem a kérdéses egyességre vonatkozó, s e perben alperesnő részéről 2 sz. a. becsatolt pontozatnak a cs. kir. legfőbb törvszék és az 1857. jul. 28-án 5932. sz. a, hozott ítéletében érvényt nem tulajdonit s ezek szerint a keresetbeli végrendelet a későbbi átadás által megsemmisíttetvén, ezen átadás pedig az abban foglalt feltétel nem teljesedés miatt érvéuytelenné válván, a jelen esetben az