Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 72. szám

304 kását mint ügyvédi segéd Budára tette át, az iratokat Buda városa torvényszékéhez küldölte, minthogy mindenki személye birósága előtt panaszlandóbe,és vonandó feleletre ; ez pedig mindig az állandó lakás szerinti bíróság, s igy ő magát illetéktelennek tartja. Buda városa törvszéke, ez ügyet magától szinte eltávolitotta, és az iratokat a pestmegyei törvszékhez visszaküldötte, azon nézetből indulván ki, hogy a büntető birósági illetőséget a bűntett el követési helye szabályozza, a kérdéses tett pedig nem az ő területén vitetett végbe. Pestmegye törvszéke azután az ügyet a birói illetőség kérdésének eldöntése végett a kir. itélő táblához terjesztette fel ama megjegyzéssel, hogy még akkor sem volna ő illetékes biróság, ha azt a tett elkövetésének helye szabályozná. Ezek folytán a kir. it. tábla 1863. oct. 19-én sz. a. végezte: Minthogy a vádlott, mint az időben kecskeméti lakos által elkövetett kérdéses büntethető cselekvény szab. kir. Kecskemét városának területén vitetett végbe, és ennélfogva a kihallgatandó tanuk is ott helyütt laknak ; ez okokból tekintve a fenálló törvényes gyakorlatot, a pestmegyei fenyitő türvszók által f 1863. szept. 21-éh ^ sz. a. felterjesztett, és fennevezett vádlottra vonatkozó iratok a szab. kir. kecskemétvárosi fenyitő törvényszékhez, mint illetékes bírósághoz eszközlendő átküldés végett ugyancsak a pestmegyei központi fenyitő törvényszékhez visszaküldetnek. II. Sós Imre Pesten lakó szabó-mester rendezetlen pénzállapotát rendbehozandó azon gonosz gondolatra vetemedett, hogy Pesten a magyar-utczában lakó jó barátját Csermák Jánost meggyilkolja és ezután annak pénzét eltulajdonitsa. E gonosz szándokának kivitele végett, vádlott S. I. még 1862. máj. havában Ludwig Józsefpesti puskamüvestől két darab duplacsövű pisztolyt vásárolt, melyek közül egyet osztán Csermák agyonlövésénél használt is. Vádlott S. I. a gyilkosságnak végbevitelére a budai erdő k n e k járatlanabb részeit alkalmasoknak vélvén, Cs.kal a budai erdőkbe többször, egy rész erdőnek, mit vádlott állítólag megvenni szándékozott, megbecsülésének ürügye alatt kirándult, de gonosz szándékát nem teljesítette, mig végre 1862. oct. 13-án a szt. János hegy táján az előtte haladó Cs—kot csakugyan hátulról orozva agyonlőtte, a hullát egy bokor alá félrehúzta, és az agyonlőttnek lakása kulcsait magához vévén, azoknak segítségével Cs—nak, kit a házbeliek előtt elutazottnak lenni állított, la k ásába m ent, (e miatt gyanút, mint ki a meggyilkoltnál, mint annak jó barátja gyakran megfordult, nem támasztván) s ott Cs—nak 3615 frtról szóló több pesti takarékpénztári könyvecskéit elsajátította, és azok előmutatása mellett az illető pénzt fel is szedte. S. I. ellen Cs—nak meglopatása miatt gyanú támadván, ugyanaz a pestvárosi hatóság által Pesten oct. 17-én befogatott, és a bűnvádi vizsgálat ellene mégis inditatott; melynek folytán alapos gyanú támadt vádlott ellen az iránt is. hogy ő Cs—kot a budai hegyekben meggyilkolta. A hullának feltalálása és a tárgyi tényálladéknak megállapítása végett tehát a pestvárosi törvszék által bizottmány küldetett ki, mely az előlegesen ez iránt megkeresett budavárosi kapitánynyal együtt a hullát (oct. 20-án) csakugyan feltalálta, azt Cs—kénak lenni felismerte, és bonczolás végett a pestvárosi kórházba áthozatni akarta; mit azonban a budavárosi hatóság megakadályozott, és a hulla a | budai városi kórházba vitetett az okból, minthogy a gyilkosság Bu da városa t er üle té n történvén, az ez iránti bűnvádi eljárás a Budavárosa törvszékét illetné. Azonban szóval történt az iránti értesítés folytán, hogy a vádlott ellen Pesten meg kezde tt vizsgáI a t ne akadályoztassák, hogy a hullát bővebben felismerhető tanuk Pesten lakván, a Pesten eszközlendő bonczolás czélszerűbb volna, a hullának Pestre átvitele megengedtetett azzal, hogy a budai törvszék részéről egy bizottmány a más napon (oct. 21-én) eszközlendő bonczolásnál jelen legyen; mely bizottmány a bonczolás alkalmával a budai törvszéknek birói illetőségére nézve óvását jegyzőkönyvileg is kifejezte. (Vége követ.kj Törvénykezési eset. Közli: Popovica Zsigmond ügyved ur. Temesvár szab. kir. városa polgári törvényszéke előtt egy jogeset fordult elő, melynek tényálladéka következő : Demetrovits János festék üzleti kereskedésbe lépvén még 1859. évben Sester Hermann volt pesti papír-kereskedővel; Sester Hermann attya, fia helyett irásilag mint kezes kötelezte magát Demetrovits Jánosnak, miszerint — ha fia fizetési kötelezettségének eleget nem tenne, ő mint atyja, az ezer frtot meg nem haladó összeget— mint fia tartozását 14 nap alatt Demetrovits Jánosnak kifizetendi. Az üzlet folyama alatt azonban Sester Hermin főadós Demetrovits Jánosnak 1316 frt 60 kr. áru összeggel adósa maradván, miután az alp. vagyis főadós vagyonára a fentemiitett évben törvényszékileg egyezkedési eljárás rendeltetett, s ennek következtében a kiegyezés 25 "/„ -ban a hitelezők részéről sinereservata megtörtént: az egyesség utján járó 25°/0-olit vagyis 329 frt 15 krt Demetrovits János felvette: az ügy természetesen megszűnt. 1859-ben az atya Sester Mátyás meghalálozván, Demetrovits János, özv. Sester Katalin által képviselt néh. Sester Mátyás-féle hagyaték ellen 1000 frt követelés, és járulékai iránt, Temesvár szab. kir. város törvszéke előtt keresetét a hivatkozott kezes levél alapjáu újra megindította — a törvszék által azonban a fentebb említett, törvényszékileg elrendelt és megerősitett kiegyezési nagyon is természetes és törvényes alapnál fogva, Demetrovits János keresetétől elmozditatott. A városi törvszék Ítélete indokai következők; Felperes jelen keresetét az A. a. szerződés mellett a B. a. okmányra alapítván és annak támogatására az alperesi védelem irányában azt vitatván, miszerint a főadós Sester Hermann, kivel az A. a. szerződés kötve volt, 1316 frt 60 kr. álló felperesi követelésre, annak vagyonára rendelt egyességi eljárás, és közbejött kiegyezés következtében nem többet mint 329 frt 15 kr. fizetvén felperesnek, körülbelül még 1000 frttal adós maradt, mely hátralékot a B. a. kezességnél fogva hagyatéka megfizetni tartozik; miután azonban épen a B. a. okmány világos tartalma oda mutat, hogy Sester Mátyás a kezességet, és jótállást csak azon esetre vállalta magára, ha fia Sester Hermann kötelezettségének meg nem felelne; ez utóbbi pedig a vagyonára elrendelt egyességi eljárásnál bejelentkezett hitelezőivel, közöttük felperes Demetrovits Jánossal is kiegyezett, s ezen egyessé* 1861. apr. 12-én 1184. sz. a. jogérvényes birói határozattal helybenhagyatott és annak alapján Sester Hermann fenállott 1316 frt 60 kr. tartozását 75% leszámítása mellett 25% száztolival vagyis 329