Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 5. szám

19 vataloskodástól n) És pedig annál nagyobb befolyással mivel 1861 után még a Bach rendszer alatti hivatalnokoknak is egy része inkább ügyvédi pályára adta magát. Kétségtelen, mikép ezen állapot az alkotmány visszaállitásával, lényegesen megváltozand ; az oklevelesek nagy része hivatalokba lépend, hogy igy az ügyvédek száma a kinevezés és szám korlátolás oktroyálása nélkül is tetemesen megfogyasztassék. 15) Úrbéri jogeset. A Markuskai közbirtokosság részéről 1856 oct, 5-én a rimaszombati volt cs. k. urb. törvszékhez a markuskai határ urb. rendezése, legelő elkülönítése, erdei haszonvételek szabályozása, foglalások és irtványok megváltása végett kereset nyújtatott be. A megtartott tárgyalás alkalmával alp. volt úrbéresek kinyilatkoztatták, hogy a keresetbe vett szabályozásnak sem törv. sem szerződésszerű akadályai fen nem forognak, de a községi erdőt, miután az már szabályozva van, az ujabbi szabályozásból kihagyatni kérik. Az előmunkálatok eszközlésbe vétele elrendeltetvén, s azok hitelesítetvén felp. kiegészitő keresetében kéri, hogy az urb. telkek száma 8-ban, az urb. zsellérek száma pedig csak 9-ben Ítéltessék meg, minthogy csak is ezen mennyiségért kárpoltatott, továbbá, hogy az urb. törv. illetőségen felül birt többlet maradvány k ént tekintetvén: annak szabályszerű megváltására a volt jobbágyság köteleztessék. Alp. község részéről előadatik, hogy miután felp. részéről 8 2/s jobbágytelek létezése beismertetik, s ennyivel csakugyan a közterheket folytonosan viselték, ezen mennyiség annál kevésbé kevesbíthető meg, mert azon 2/8 teleknek a volt urb. folytonos birtokában léteznek, a volt f. uraság kezére pedig nem juthatott, azon ok pedig, hogy a volt f. uraság csak 8 jobbágy telektől kárpótoltatott, az a volt jobbágyság kárára fel nem róvható: a jobbágy telkek számát 82/4 , az úrbéri zsellérekét pedig 14 ben kéri megítéltetni. A maradvány földekre nézve pedig megjegyzi, hogy azokat csak osztályozat szerinti térmértékben kötelesek a volt jobbágyok megváltani. Felperes továbbá előadja, hogy a volt úrbéresek türv. illetőségükön felül tehermentesen 243% hold fel esi eget használtak, miből követelhetik, hogy a f. uri erdőben vágott öl fának !)/2l, rész használatában, melyet eddig minden alap nélkül húztak, tovább nem maradhatnak, mert arra semmi jogczimmel nem bírnak, ezen törvénytelen haszonvétel a f. uri magánjogok sérelmét világosan kitünteti, magát az igazságot és közjogot pedig megtámadja; kéri továbbá, hogy a levágott s elpusztított fa értéke 1546 írt 22l/2 krban az urad. részére visszaitéltessék. — Az urb. legelőt illetőleg azon tekintetből, minthogy a határban azon 30lt>3/: hold parlagokon kivül, melyek a volt jobbágy ok által elhagyatva, a 243 y2 hold maradék földekbe foglalva nincsenek, egyéb gyeplegelő nem létezik: úrbéri legelő gyanánt felajánlja ezen paílagoknak fele részét vagyis 15 382/: holdat; végre u) Ezt mutatják azon gyakrabban előforduló főispáni kinevezések is, melyek végzett jogászokat hivnak meg megyei hivatalokra. 1S) És ekkor mi inkább a szakképzettek hiányától fogunk tartani; mert a mellett, hogy a tökéletesb codificatió és szervezés a birói stb. állomásokat szaporitandja, másrészt azok, kik 48 előtt a közhivatalok legnagyobb részét betöltötték, t. i a földbirtokosok csekély számmal fognak a hivatali pályára lépni. kéri, hogy miután a volt jobbágyság a határ fel méréséhez megkívántatni kézi és szekeres munkáknak természetbeni kiszolgál tatását megtagadta ugyanazok a felszámítás szerint 131 frt 24 krból álló e czimen kiadott összegnek megtérítésében marasztaltassanak. Alperes válaszolja: miszerint abból, hogy a markuskai soványhatárban, melyben nagyobbrészt• V32 telket bíró családos telkes jobbágyok léteznek, ezek maradék földeket bírnak, épen nem következik , hogy a községtől testületileg legrégibb idő óta békésen használt •'„„ erdő jövedelmet elvenni lehetne; mert a községnek ahozi kétségtelen jogát az örökös békés birtoklat kétségtelenül igazolja ; az állítólagos erdő pusztitási perre nézve észrevételeik előadását annak idejére fgntarlják; a legelőt illetőleg, hogy a régen nem mivelt s az erdőség között elszórtan levő legelőnek keresztelt parlagok csak mint maradék földek jöhetnek tekintetbe, ennélfogva a 30765 holdban kitett területért,mennyiben még ezek a maradék földek között kimutatva nem lennének, a kárpótlást megajánlják, de legelő számításba épen nem vehetők; végre a föl mérési költségeket azért nem tartoznak megfizetni, mert a felmérés jelen per megkezdése előtt a közbirtokosság akaratától s nem hatósági rendeletből történt, s mert a működő mérnök a község lakosai közül kirendelt napszámosokat elfogadni nem akarta stb. Ezekután G-ömör megye alispányi bírósága 1863 máj. 3-án hozott ítéletével az urbériség 82/g telekben és 14 zsellérben, az 1 telek utáni törv. járandóság 1 hold belsőségben, 28 h. szántóföldben és 12 kaszás rétben osztályozott mértékben, az urb. legelő illetőség a lelkésznek és tanítónak külön külön fél telek utáni járandóságával telkenkint 5 és az urb. erdő illetőség 104e/ioo holdban 1200 • öllel megállapittatván — alp. volt úrbéresek az urb illetőségen felül találtató többletnek mint maradék földeknek szabályszerű megváltására és a megtagadott kézi és szekeres napszámok fejében 137 frt 97 krban felszámított üsszegnek megfizetésére köteleztettek; — a község és egyház jelenlegi birtokának a fentkitett urbériséggel, maradék földekkel , az erdőből fa nélkül kiadandó legelővel és erdő illetőséggel a felperesileg becsatolt mérnöki elkülünitésl terv szerint leendő kihasittatása, valamint a Szkladok uevü területnek az erdőséghezi visszacsatolása elrendeltetett, s végre alp. volt urb. község azon követelésével, hogy a határbell erdőségnek 9/!0 része, illetőleg fele a község tulajdonául ítéltessék meg, és még ezen felül az urb faizási élvezetnek megfelelő erdörész kiadattassék, elutasittatott. Ezen ítélet ellen mindkét fél részéről közbetett fölebbezés folytán a megyetörvszék 1863 decz. 11-i Ítéletével az alisp.bir. Ítélete helybenhagyatott, azon változ tatással, mikép a lelkésznek féltelek után megítélt legelő és erdő illetősége egy telek után leend kiadandó, és a Szkladok nevü téren elkövetett mezei rendőri kihágás érintetlenül hagyatik. A mindkét részről közbetett fölebbezés folytán a kir. it. táblán harmadbiróságilag véglegesen ítéltetett : „Az 1773 évben a határbeli erdő jövedelmeinek mikénti használata iránt keletkezett kir. biztossági megállapítás ideig, intézkedésnek levén tekintendő,s mint ilyen az 1853-i urb. pat. 10. 11. §§-ai által rendelt szabályozás keresztülvitelének akadályául nem szolgálhatván , az alsóbb bíróságoknak a határbeli erdei haszonvételek urb. szabályozására és a volt urb. lakosok által az erdő jövedelméből, eddig élvezett 9/20 rész-