Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 68. szám

287 gyok-e megváltani a büntetést? egyenesen 100 írtban marasztaltattam el, mit sz. a. a kir. tábla is helybenhagyott. Kíváncsi vagyok, hogy a Hétszeui. tábla is ugy fogja-e figyelembe venni alapos véd'1) okaimat, mint a kir. tábla ? A temérdek felfolyamodás, a főispáni helyettes, és a m. kir. kanczelláriához terjesztett panaszok folytán egyszer valahára az összes iratok — a ni. kir. kanczelláriához felterjesztettek. Ezen hatóság 1865. jan. I2-én 21187. sz. a. — az 1723. 48. törv. czikknek a fentebb kifejtett értelme, jogeszme iránya, és joghatálytalansága daczára, a gondnokság alá helyezésre vonatkozó felfolyamodásnak hely t nem adott; a vagyonnak el- és bérbeadása ellen a és 18^8'. számú végzések folytán beadott felfolyamodásokat illetékes elbírálás végett a kir táblához leküldötte. Nem kétkedem , hogy a kir. tábla a törvényeknek ily roppant mérvbeni mellőzését nem fogja elnézni s az udvari rendeletnek is tisztelettel leendő félretétele mellett, nemcsak a vagyon el- és bérbeadására vonatkozó eljárást, hanem a gondnokság alá helyező alaptalan s a törvényekkel ellentétben lévő végzést is felfogja oldani. Dragon József nem elégedett meg azzal, hogy Nagy Antalt minden vagyonából kiforgatta, hanem még tovább zaklatta. Egy napon poroszlókat küldött érte, azon meghagyással, hogy kisérjék fel a faluházához vason. Nagy Antal magát ártatlannak érezvén, a különbenis gyűlölt Dragon parancsára nem akart engedelmeskedni, t. i. vasban a faluházához felsétálni. Ezért a poroszlók — utasításuk szerint — Nagy Antalt, az utczára vonszolták, s anynyira megverték, hogy két hétnél tovább ágybafekvő beteg lett. Az utczai zajra kinéző népség Nagy Antal iránt részvétre gerjedvén, azt a poroszlók kinzó kezeikből kiszabadították. Nagy Antal ezért a bünfenyitő törvényszéknél Drágont és poroszlóit bepanaszolta s testi sértéseit bíróilag kérte megszemléltetni. — De sem ez, sem Drágon megfenyitése meg nem történt. Ellenben Drágonnak abbeli panasza, hogy Nagy Antal a hivatalos functióban volt poroszlóknak ellen merészelt állani s magát a népség által a poroszlók kezeiből kivétetvén, s mert ez alkalommal egy poroszló ütést is kapott; igen hamar a pestmegyei kecskeméti törvszék által a hadi törvényszékhez tétetett; át, a hol Nagy Antal ellen Drágon a vizsgálatkor még azt nyilvánította, hogy Nagy Antalnak esze háborodott, s e miatt kérte őt a tébolydába elszállíttatni, állítván, hogy vagyonából befolyó jövedelemből ottani tartása fedeztetni fog. A katonai törvszék annak megtudása végett, hogy Nagy Antal valóban esztelen-e, őt a pesti Ludoviceumban lévő katonai kórházba szállította. A szerencsétlen ember még most is ott van; s ha a provisorium szülte hazai igazság kiszolgáltatás tovább is még igy kínozza, a szegény embert nemcsak vagyonilag, de még észbelileg is áldozatává teszi. Hogy mi az oka annak, mi kép Magyarország legtöbb jogtudóval bir, s mégis itt fordulnak elő legtöbb ily törvényellenes birói cselekvények? meg van fejtve e lapok f. é 54. számában első helyen álló czikkemben. Észrevételek a Formágyi Jüttnei- s Vida közti ügyhöz Alperesi képviselőtől. k , . (Vége.) Következik a 3-ik érv, vagyis azon kérdés: váljon az 1847 január 10 én kelt közös végrendelet gátolhatta-e jogszerűen az örökhagyót J. alatti ujabb végrendelete alkotásában ? És e kérdésre határozottan nemmel kell felelni. Mert a) Az L. alatti közös végrendelet Jüttner valódi és minden külső kellékekkel ellátott végakaratának nem tekinthető; / b) Mert az az ősiségi pátens 6-ik §-a értelmében 1853 nov. l-ig az illetékes hagyatéki bíróságnál, vagy is a volt pestmegyei cs. kir. törvényszéknél letéve nem lett; — végre c) Mert az oly kétoldalú kötelezettséget, mely miatt az örökhagyó utóbb saját vagyonának feléről korlátlanul nem intézkedhetett volna, nem foglal magában. Mi az első kifogást illeti, alperes ellenbeszédében határozottan tagadta az L alatti végrendeletnek valódiságát s külső kellékekkeli ellátását, mindaddig, mig az eredeti végrendelet fel nem mutattatik, s az ellenkező, t. i. a valódiság s külső kellékekkeli ellátás törvényszerüleg be nem bizonyitta tik. — Ennek ellenében flpnő az eredetit felmutatta ugyan, de azt, hogy az Jüttnernek valódi végrendelete-e? s hogy az a tanuk együttes jelenlétében alkottatott-e? be nem bizonyította; — mert ezt csak a végrendeleti tanuk kihallgatása által lehetett volna eszközölni, — ezt pedig flpnő a perben nem is kérte. — Következésképen az L. alatti végrendelet Jüttner valódi s törvényszerű végrendeletének nem tekinthető. Ezen lényeges alperesi kifogás ellen azt hozza fel a kir. tábla flpnő védelmére, — hogy „alperes az L. al atti végrendeletet annak felmutatása után többé valódisága, bel- és kül- kellékeire nézve kifogás alá nem vette;" — s ezért tartotta azt valódi és törvényszerű végrendeletnek. — Ez azonban nem áll; mert alperes még viszonválasza végén is 6. pont alatt ezt mondta: ,,az L. alatti okmánynyal (t. i. a felmutatott eredetivel) felperesnő mit sem bizonyított, miután azon irat nem is v alóságos végrendelet;"— miből világos, hogy alperes az L. alatti végrendeletnek valódiságát, mely pedig leginkább a kül kellékek bebizonyításán alapszik, még viszonválaszában is annyira tagadta, hogy ezen végrendeletet még csak nevén sem, hanem egyszerű okmánynak, iratnak nevezte. Azonban föltéve, de meg nem engedve még azt is, hogy alperes az L. végrendeletet az eredeti felmutatása után valódisága és bel- s kül- kellékeire nézve viszonválaszában többé kifogás alá nem vette, ebből éppen nem az következik, hogy azt már e miatt valódi s törvényszerű végrendeletnek kell tartani, sőt ellenkezőleg, miután a V. T. K. II. R. 94-ik §-a nyomán az ellenfél tagadásai ellenében második perbeszédbeli állításait minden fél azonnal bizonyítani köteles, felpnő pedig ezt nem tette, — azt kellett volna bíróilag kimondani, hogy flpnő alperes ellenbeszédbeli határozott tagadása ellenére annak valódiságát s kül- kellékek keli ellátását még válaszában sem bizonyítván be, ennélfogva az L. alatti végrendelet Jüttner valódi s törvényszerű végrendeletének nem tekinthető. — Minthogy pedig a kir. tábla az ellenkezőt tette, kérdésen kivűl áll, hogy ezen eljárása sem tényen, sem törvényen nem alapszik, s hogy az L. alatti közös végrendelet Jüttner valódi s törvényszerű végrendéletének egyátalán nem tekinthető. A második alperesi kifogás ellenében szinte védi a kir. tábla flpnót, — de ismét helytelenül, — mert az L. alatti végrendeletnek az ősiségi pátens értelmében lett letételét csak is Jalics Ferencz tanuzásával. és a végren-