Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 68. szám

286 — egy irigy szomszéd, vagy egy vagyon után áhitozó oldalrokon egyszerű kérelmére kiforgattatnak, oly módon, hogy a gyámhatóság minden tárgyalás, végzés kézbesítés sat. nélkül a panaszlott tulajdonos vagyonát eladja, vagy bérbebocsátja, a befolyó vételárt — a mi a költség s napdijjak levonása után még fenn marad — árvapénztárilag kezelteti, vagy kin felejti néha a vevőnél, honnan tán perutján valamikor be lehet hajtani valamit! Ily eljárást még az 1723. 48. törv. czikkre sem lehet alapítani, mivel ez csak gondnokot rendel kineveztetni addig, mig a pazarló zilált vagyoni helyzetét rendbe hozza s mig a pazarló ismét józan takarékos gazdává válik ; s aztán e czikknek 3-ik §-a értelmében vagyona ismét felmentetik a zár alól. A most elbeszélt ez időszerinti eljárás mellett hogyan lehet megfelelni a hivatolt 3. §-nak is? — hiszen ha minden vagyont elád vagy bérbebocsát: akkor nem szerezhet a gyámhatóság magának arról meggyőződést, hogy a pazarló megjavult-e ?! Az ily eljárás mellett nemcsak örökre el van távolitva jogtalanul az egyén birtokától, sőt még azon személyi önjoguságától is megvan örökre fosztva, a mit neki 24 éves kora elérésekor a törvény biztosított. Ezen gyakran előforduló nagy fontosságú tévintézkedések megszüntetését — addig is mig a valaha eljövendő codificatió ily esetekre is alkalmas szabályt teremthetend — illő helyen eszközölni igen szükséges lenne. Az eset, mely engem ezen értekezés közlésere buzdított, s mely állításom valóságát támogatja, a következő: Nagy Antal alpári lakosnak földszomszéda Drágon József községi bíró, kinél az előbbinek ellopott birkái elbélyegezve megtaláltattak, de ki azért a büntetést — nem tudni miuton — elkerülni tudja; bosszúból Nagy Antalnak oldalrokonait felbujtogatva, ezek által a pestmegyei keoskeméti árvatörvszéknél bejelentette, hogy Nagy Antal özvegy, s egy kiskorú fia van, kit a néh. feleségével szerzett két alpári ház, szőlő, % telek szántóföld, ezek járandóságai, 8 külső kert, lábas jószágok, gazdasági eszközök és egyéb ingók anyautánni örökösödési jogon fele részben illetnek, kéri nehogy Nagy Antal a kiskorú fiu illetményét elpazarolja: az árva törvszék a vagyonnak eladását vagy bérbeadását elrendelné s a kiskorú illetményét árvatárilag kezelné. Közbevetőleg megjegyzendő, hogy Drágon József földszomszédja Nagy Antalnak, s ugy látszik, mikép ő a czélból avatkozott Nagy Antal családi ügyébe, hogy kivigye ennek vagyona el- vagy bérbeadását, s ekkor azt ő keríthesse kezére. Az emiitett árva törvszék, Nagy Antalt meg sem hallgatva, sz. alatti végzésével elrendelte annak fele vagyona elárverezését, mely szerint az ingóknak örökáron el- a fekvőségeknek pedig több évre bérbeadását rendelte el. E határozat foganatosítására az alpári elöljáróság lévén megbízva, s minthogy Drágon Józsefnek vagy nem tetszett, hogy Nagy Antalnak csak fele vagyona adatik el, vagy pedig nem tudta magát tájékozni, hogy tulajdonképpen melyik felerésze tekintessék néh. Nagy Antalné hagyatékának, azaz melyik fele a vagyonnak adassék el? az árvatörvszéki előadó Kun Sándort tájékozó utasításra felkérte, ki azon szóbeli utasítást adta a falubirájának és jegyzőnek, hogy adják el — s illetőleg adják bérbe Nagy Antalnak összes vagyonát. Ez alapon minden tárgyalás — végzés kézbesítés — s az árverésnek törvény szerinti kihirdetése nélkül 1864. apr. hóban és az utána következő máj. 1-én Nagy Antalnak összes ingóságai örökáron el- ingatlanjai pedig több évekre bérbe adattak, a mely alkalmat Drágon József felhasználva, az ingók és ingatlanok nagyobb részét önkezére kerítette. Nagy Antal ezen eljárás ellen felszólalván, midőn látta, hogy a szóbeli óvás nem használ, tettlegesen is ellenszegült; de ezért őt Drágon előbb 48 órára zárta be, s midőn az alatt a végrehajtás megtörténvén, Nagy Antal kibocsáttatásakor is zúgolódni merészkedett, ráadásul még 24 órai börtönre kárhoztatta. Drágon ez óta bírja a szerencsétlen Nagy Antal majdnem egész vagyonát, de még egy batkát sem fizetett értök. Nagy Antal — általam — ezen eljárás ellen kellő időben semmiségi panaszos felfolyamodást nyújtott be, különösen kiemelvén ebben, hogy ő, mint term. és törv. gyámja a még csak 13 éves egyetlen gyermekének, az ezt illető részt kezelni számadás nélkül jogosítva van, annálkevésbé lehet tehát az ő beleegyezése nélkül őt e kezelési jogától megfosztani, s még — nem tudni mi alapon — saját vagyonából is kiforgatni. Néhai neje utánni hagyaték megállapítására nézve az orsz. bír. ért. I. r. XIV. fejezete szerinti eljárást kérte. Esedezett, hogy a panaszlott eljárást — mint egészen önkényen alapulót, a kir. tábla megsemmitené, s költségében a bíróságot marasztalná. E felfolyamodás benyújtása után látván Kun Sándor előadó, hogy előadmánya s szóbeli utasítása alapján a községi bíró és jegyző által foganatosított árverés a vagyonnak Nagy Antalt illető felére nézve könnyen megsemmisíthető: pótlólag, minden előleges értesítés nélkül ki ment Alpárra, s ott Drágon József tiszttársai s jó baráti kihallgatása nyomán rásütötte szegény Nagy Antalra a pazarló czimet, s ezzel indokolta azon szóbeli utasítását, miszerint az árvaszékuek 18-6743-á- számú végzése daczára Nagy Antalnak néh. neje hagyatéka czimén nem fele, hanem minden vagyona el- s illetőleg több évre bérbeadatott. Az említett árvaszék ^^-r- számú végzésével a községi bíró s jegyző eljárását helybenhagyta, mi ellen Nagy Antal szinte fel folyamodással élt. Kun Sándor ülnök előadmánya folytán Nagy Antalt az árvaszék is pazarlónak nyilvánította. De Nagy Antal e tárgyban sem kapott tárgyalási határnapot, sem végzést; miért szinte semmiségi panaszos fel folyamodást nyújtott be, melyben a többek közt hivatkozott az orsz. bír. ért. I. r. 4. §-ára, kifejtette, hogy mennyiben s mikor lehet helye a pazarlás miatti zárlatnak, de vagyon elkobzásnak soha, felhívta az árvaszéket, mikép mutassa meg, hogy mi által prédált volna ő, mert tudtával egy fillér adósság sem terheli vagyonát, sem abból még egy talpalatnyit sem adott el; pedig ha ezt tette volna is, még akkor sem lehetne az orsz. bír. ért. 4. §-a nyomán őt pazarlónak nyilvánitni, sőt ha még az 1723. 48. t. cz. alapján lehetne is a pazarlási eseteket elintézni, még akkor sem volt jogos cselekvény vagyonát elkobozni. E felfolyamodás, noha 14 nap alatt a kelettől már benyujtatott s noha nem is kézbesittetett a végzés annak módja szerint, mégis elkésés okán sz. a. visszautasitJ ° 1864. a. tátott; mit ismét fel kellett folyamodványozni. E roppant jogsérelem okozta érzet által elragadtatva, egyik felfolyamodásban azt találtam beirni, hogy „az ily bírói eljárás szégyenére válik e századnak" ezen kifejezésért, anélkül, hogy a II. r. 68. cz. szerint előbb alkalom adatott volna tárgyalás által, hogy 25 frttal hajlandó va-