Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 67. szám

281 előbb kezeinél volt végrendeleti fogalmazványtő maga a1 mariomábó1 elővette, azt Amtman felhívására önmaga fenszóval olvasni kezdette, azután pedig olvasás végett Arntmannak átadta, azt saját végső akaratául nyilvánította, a tanuk előtt aláirta, s a tanukkal is aláíratta, végre pedig a tanuk szívességét megköszönvén, őket ajtajáig barátságosan ki is kisérte. Mindez pedig nem is képzelhető máskép, mint hogy Amtman József általa a végrendelet szerkesztésére s a tanuk hívására önként megbízva volt. Tehát ezen indok is elesik. 3) Az mondja továbbá a kir. it. tábla itéletében, miszerint Seiler Ferencz, Mercse György, Krigovszky Béla és Müller Francziska vallomásaikból kitünik, hogy alperes és neje a végrendelkezőt nemcsak a külvilágtól, hanem legközelebbi rokonaitól is elzárni iparkodtak. — Itt mindenekelőtt megjegyzendő, hogy az észrevételezésben tüzetesen kimutattatott, miszerint ezen 4 tanu vallomása legkisebb bizonyító erővel nem bir. De, hogy még inkább meggyőződjék az olvasó eme mind négy tanunak hamis állításairól, a következő kétségtelen tények szolgáljanak kiáltó bizonyítékul: aa) Felperesnő válasza első lapján szóról-szóra ezt mondja: „aljas rágalom és hazugság, hogy nagyatyám rokonait gyülölte; " — ugyanott alább: „az öreg urat látogatták rokonai folytonosan, csakhogy későbbi időben ezen látogatások megritkultak azért, nehogy a világ azt gondolja felölök, hogy a nagyatyám vagyona után szomjaznak. " Tehát az utóbb megritkult látogatásoknak nem a szolgák uralma s elzárása volt az oka. bb) Jalics Ferencz U. a. a 4-ik kérdő pontra szórólszóra ezt mondja: „Ich bin sowohl früher, als auch letzterer Zeit mit Herrn Carl Jüttner in Berührung kommen. " cc) Schopper György V. a. a 4-ik kérdő pontra: „Ich bin früher mitmeinem Onkel in öftere Berührung gekommen etc. etc. da ichaberbemerkte, dass mein Onkel oft seiner selbst nicht bewust ist, vermied ichjede G elege nheitmitihrninweitere Berührungkommen. " Tehát Schopper György sem a szolgák uralma s elzárása miatt maradt el. dd) Matta László A2. a. a 4-ik kérdésre ezt mondja: „Seit, 6 Jahren bin ich mit Herrn Carl Jüttner bekannt, und hatte Gelegenheit ihn öfters sowohl in seinera Hause, als beimeinen Schwigerältern (Jalicsnál), sowie auch der Frau Schulz (fellpnőnevelőnője), ja selbst bei mir überverschiedene Angelegenheiten zusprechen, — ja Herr Jüttner beschied mich sogar öfters zu sich, um Rücksprachezu pflegen über das seinerseits zu errichtende Testament etc. etc. " — alább ismét: „Am 1-ten Juli d. J. (1859. ) begab ich mich Besuchweise zu Herrn Carl Jüttner, und verweilte hier eine volle halbe Sturde " ee) Mercse György, alperesnek egyik legnagyobb ellene F2. a. a 3-ik kérdésre ezt vallja: „Herrn Carl Jüttner, der seit beiläufig 6 — 7-Jahren bei der Führung seiner Rechnungen, undsonstigen schriftlichen Arbeiten meinen Beistand in Anspruch nahm, und dieses Umstandes w e genmich als seinen Secretär auch betittelt etc. etc. " — ismét a 2-ik lapon 19. sortól kezdve: „Aus eigener Erfahrung kann ichweitereröffnen, das vor 10—12 Tagen He rr Carl Jüttner mich zu sich rief, und mich ersuchte von seinen A nlehen vom Jahre 1854. die fälligen Coupons abzuschneiden, um dieselben einlösen zu können etc. etc. "— ismét alább a 31-ik sorban: „Nach etwelchen Tagen wurde ich wieder durch seinen Diener gerufen etc. etc. " végre, hogy ő volt Jüttnerrel a zálogházban akkor is, midőn ez alperesésneje számára oda 2, 000 frtot betett. ff) Seiler Ferencz szintén bevallja vallomásában a 8-ik kérdésre, hogy ő maga a szolgák miatt Jüttnerhez fel nem akarván menni, mindenkor Jüttner s z e m é ly es e n m e n t le a boltbahozzá a boltbért fölvenni, továbbá, hogy ő (Seiler) némelykor a boltbérrel késedelmeskedvén, gyakran hallá, hogy a szolgák az öregúrhoz mondták: megint nem volt az órásnál?" gg) Mercse és Tritteuwein vallják, hogy a béreket mindvégig ők maguk vitték föl s személyesen adták át Jüttnernek. hh) Papp József, — felpnő, és Gruber Anna még 1859-iki jul. 1-én is akadálytalanul látogatták meg az elhunytat. ii) Mercse és Mácsa vallomásaik szerint a boldogult még 1859-iki jun. 30-án este is alperes által magát a házban lévő dohányos boltba levezettette s ott Mercsével és Mácsával sokáig beszélgetett; —végre kk) Mácsa Tódor vallomásában a 2-ik kérdésre állítja, — hogy ő Jüttnerrel gyakran összejött s beszélgetett vele sat. sat. Mindezek után lehetetlen alaposan állithatni, hogy alperes és neje a végrendelkezőt akár a külvilágtól, akár rokonaitól elzárták, vagy elzárni iparkodtak volna. Elvégre pedig felpnő válasza első s második lapján azt is mondja, hogy rokonai polgártársaik közt olyállást s tekintélyt vivtak ki maguknak, hogy alperes saruik megoldására sem méltó; — midőn tehát egyfelől a hatalmas és gazdag rokonok s annyi uszályvivő, más felől pedig két egyszerü szolga álltak egymással szemközt; — kérdem, ha nem nevetségese állítani, hogy ezen tehetetlen szegény szolgák képesek lettek volna a gazdag s befolyásos rokonokat, avagy assecláikat a boldogulttól erővel visszatartani s tőle elzárni?! Ez annálkevésbé volt lehető, mert ha a rokonoknak elég tehetsége volt Jüttnert jogtalanul bárgyuvá nyilváníttatni, még könnyebb lett volna tőle a rajta uralgó féktelen szolgákat eltávolítani. Miért is a hivatkozott 4 tanúnak szemlátomást hamis tanuzása, valamint a kir. táblának arra fektetett azon nézete, mintha alperes és neje a végrendelkezőt akár a külvilágtól, akár rokonaitól valaha elzárni igyekeztek volna, szinte elesik. 4) Mit szóljon alperes Seiler Ferencznek és ismét Seiler Ferencznek ama mende-mondáira?! melyek szerint a kir. tábla egész positivitással azt állitja, hogy alperes és neje a végrendelkezőn annyira uralkodtak, hogy alp. egyenesen azt kívánta tőle, miszerint, ha alp. azt m o n d j a: „jól van" — ő is. jót" mondjon, ha pedig alp. azt mondaná: „roszulvan" — ő is ugyanazt mondja; s hogy az örökhagyó ebbe megegyezett; — továbbá: mintha alp. Jüttnert annak elbeszélésével