Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 64. szám

266 esi közjegyző által következőleg volt vezetve: „Rosenfeld Ignácz volt bejegyzett bécsi kereskedőnek törvényszerüleg bélyegzett eredeti főkönyvével megegyez"), Weisz József villányi lakost Baranyamegye törvszékeelőtt küldött áruk fejében 85 frt s járulékaiban elmarasztatni kérte, s alp. tagadása esetére felperes a teljes próba helyreállítására pótló esküjét is fölajánlotta. Alperes ellenbeszédében azt mondja, hogy felperestől soha semminemű árukat nem vásárolt; egy izben ugyan kapott Rechnitz Náthántói egy 36 font nehézségű áru csomagot, mely talán felperestől jöhetett, de miután azt alperes meg nem rendelte, Rechnitznek Bécsbe visszaküldötte, minek bizonyítására felhozza •/. alatt a Rechnitznek szóló feladási bizonyítványt. Felperes ez ellen A. alatti hitelesített s félpróbát tevő könyvkivonatára támaszkodik, s melynek hitelessége ellen alperes egy szóval sem tett kifogást, kéri tehát magának a pótesküt megítéltetni. — Azzal, hogy alperes megengedi, miként a Bécsből kapott árucsomag felperestől jöhetett, egyúttal beismeri, hogy a kérdezés árukat meg is kapta, s átvette; azt állítja ugyan, hogy a •/. alatti feladási vevény szerint visszaküldötte, de e feladási vevény egyszerű scartetale-vén, hitelességgel nembir, nem is felp. nevére szól, ez pedig tagadja a történt visszaküldést. Alperes ellenválaszában ismét azt állítja, hogy felperesnél árukat nem rendelt, s neki semmivel sem tartozik. Ezek folytán Baranyamegye törvényszéke következőleg itélt: „Alperes tartozik felperesnek a keresetbe vett 85 frt | o. é. tőkét s bíróilag 13 frt 33 krban megállapított perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mel- i lett megfizetni az esetre, ha félperes arra, hogy tudtára ; az A. alatt hitelesített konyvkivonatban előforduló tétel mind jogcziuiére, minden mennyiségére nézve helyes, a pótlóesküt leteszi. Tartozik tehát sat." Ez ítéletét a törvszék azzal indokolta, hogy miután alperes felperes könyvének hitelessége iránt kifogást sem tett, ez okból ezen okmánynak fél bizony erő tulajdonítandó, és e mellett felperesnek a pótló hit megítélendő volt, Alperes ez ítélet elleni felebbezésében előadja: hogy ő a felperes ált al küldő11 á r u czik ke ke t visszaküldötte; (itt már elismeri, hogy emez áruk csakugyan felperes által küldettek), s ez által a felperesi okmány hitelességét is kétségbe vonta, s igy felperesnek a pótló hitet megítélni nem kellett volna, hogy ő a feladási vevény szerint a felperes által Rechnitz Náthánnak küldütt, ez utóbbi által pedig alpereshez menesztett árukat Rechnitznek visszaküldötte. Kéri ennélfogva magát felmentetni. Felperes ellenészrevételeiben kiemeli, hogy azzal í hogy a kérdéses áruknak felperestől lett átvételét alperes nem tagadja, sőt nyiltan bevallja, már könyvének hitelességét is elismeri; — hogy ama feladási vevény puszta scarteta, és hitelességgel nem bir, s ha bírna is hitelességgel, legfelebb azt mutatná, hogy bizonyos áruezikkeketa vaspályára feladott, s azokat valami Rechnitz Náthánnak czimezte; de hogy a felperes által küldött árukat ennek visszaküldötte, s ez meg is kapta légyen azokat, ennek bebizonyításával alp. adós maradt. E felebbezésre a kir. it. tábla következőleg itélt : ,,Az, hogy alperes bejegyzett kereskedő, nem igazoltatván, de nem is állíttatván, és az áruknak alperes részéről valóságosan lett megrendelése, ennek tagadása ellenében nem bizonyitatván, felperes keresetétől elmozdittatik. (1241. sz. a. 1865). Felperes ez ítéletet a főmltgu hétszem. táblához fellebbezte, előadván ebben, miként valóságos curiosumként tekinti azon jogelvet, hogy egy felperes kereskedő könyvkivonati követelésének jogossága attól tételeztetik fel, hogy adóssá bejegyzett kereskedő-e vagy sem, s e jogelv felperest annyira meglepte, miként szükségesnek látta a neki kézbesített hiteles másolatot a per mellett létező eredeti ítélettel összehasonlítani; azonban az expeditió | correct volt, s a hiteles másolat az eredetivel mindenben i megegyez. De hogy az alperes szó a felperes szóval hibából j nem cseréltetett fel, hanem hogy a fenebbi jogelv C3akI ugyan elhatározottan állíttatott fel, felperes onnan is kö| vetkezteti, mert felteszi, hogy a per alapját képező okirat csakugyan figyelemmel olvastatott el, azon pedig hitelesen bizonyittatik, miként a kérdéses kereskedői könyv készültekor felperes bejegyzett kereskedő volt, ezt tehát bizonyítani szükségtelen, s igya kir. it. tábla által felhozott első s főindok felperesre semmikép se lehetne alkalmazható. A második indokot illetőleg azt hiszi felperes, hogy a hitelesített könyvkivonat ellen alp. tagadása mit sem ér addig, míg a könyv hamissága be nem bizonyittatik. — Alperes ez okmány hitelességét még kétségbe sem vonta, s igy a megrendelés maga e könyvkivonat által bizonyittatik ; továbbá alp. nem bizonyítja be, hogy a felperestől kapott és átvett árukat annak vissza is küldötte volna, s felperes ezeket átvette, kéri ennélfogva az elsőbirósági Ítélet helybenhagyását. A Hétszemélyes tábla ítéletét annak idejében közlendjük. Végrehajtási jogeset. Burgett Nándor szegedi kiviteli gőzmalom igazgatója s felperes javára özv. Markovits szül. Lénárd Anna Szegedváros törvényszéke által 1863. oct. 9-én 405. sz. a. sommás szóbeli uton hozott Ítélettel o. é. 2000 frt tőke s járulékai megfizetésében elmarasztaltatván, ellene a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, és ennek foganatosítása végett Szabadkaváros törvszéke megkerestetett, mely is kebeléből egy törvényszéki tagot a végrehajtás teljesítésére kiküldvén, ez felperes megbízottja megkeresésére a végrehajtást foganatba veendő, 1863. oct 22-én végrehajtást szenvedő lakására kiment, s ott a végrehajtási zálogolástés becslést oly módon foganatosította, hogy alperes ingó vagyona hiányában a szabadkai 6722 sz. tjkönyvben 15908.h. r. sz. a. foglalt s azobnaticzai pusztán fekvő 207 hold 800 • öl földjét, mint melyre a követelt összeg jelzálogilag bekebelezve van, önkényt maga kijelölte, azt ugy a mint áll, holdanként o. é. 150 frtra felbecsülte, és a foglalási jegyzőkönyvet sajátkezüleg aláirta. Ezen igy realisált végrehajtásba felperes is belenyugodván, minthogy a lefoglalt fekvőség a végrehajtatón kívül más hitelezők javára is betáblázással terheltetik, a végrehajtási szabályok értelmében leendő árverési feltételek megállapítása, határnapok kitűzése és kielégítési sorrend meghatározása végett 1863. decz. 22-ke tüzetett ki; egykorulag a végrehajtási zálogolás és becslés is tkönyvileg feljegyeztetni elrendeltetvén. Esetleg az idézési végzések az érdeklett feleknek kellőleg nem kézbesitetvén, a fenti tárgyalás 1864 april 12-én elhalasztatott, mely napon mindannyi jelzálogos hitelezők a végrehajtást szenvedő kivételével megjelentek s az árverési feltételeket, határnapokat és sorrendet megállapították