Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 4. szám

1 5 tek ellenébe sem az eredeti és kezeikre jutott adósleveleket elő nem mutatták, sem egyéb próbával azt, hogy azon itéletbeni elmarasztalás által a valóval ellenkezőleg sújtva lennének, kellőleg fel nem derítvén, felp. pedig az elsikkasztott kötelezvényekben legfőbb törvszékileg is kimondott, határozott összegek eredetét, illetőleg jogczimét rosz hiszeniü volt gyámgondnoka, s annak társai irányában kimutatni köteles nem levén, a 7 db kötelezvényben foglalt összesen 51600 vfrt tőkére vagyis 21672 o. é. frtra nézve, az e. b. egyetemlegesen marasztaló Ítélet helybenhagyatik; sőt mivel ezen adós leveleket roszlelküleg tartoztatják vissza, azt pedig, hogy azokban kamatok is kötelezve voltak, a dolog természeténél fogva legalaposabban vélelmezni lehetne , az egész 51600 vfrt után az elfoglalás napjától, vagyis 1836 évi pünkösd hó 26-tól járó 6u/0 kamatokban is alperesek egyetemlegesen elmarasztaltatnak, azonban magától értetődik, hogy a jelen perben elmarasztalt feleknek mind az ingóságok, mind az adóslevelek értékéből Csapó Imre örökösei ellen a viszkereset fenhagyatik. Végre tekiutve a már jogérvényes kérdések felett szükségtelen és nem a jelen per érdeméhez tartozó hosszas feleseléseket és becsatolt okmányokat, a perköltségek biróilag ezennel 122 frt 39 krra leszállittatván, egyebekben pedig t. i. a tárgyalási jegyzőkönyvekben használt némely kifejezéseknek birói kitörlése s felp. ügyvéd szenvedélyes kifakadásának biróssan lett rosszalása, ellenben az illetőknek az infámiaés nyelvváltsági büntetés kérelmétőli elmozdítása a felp. fellebbezés elvetésével az e. b. itélet az abban felhozott indokokból helybenhagyatik; (1864 szept. 3. 4843 ) Ezen itélet e. alp. semmiséggel kapcsolt felülvizsgálati kérelemmel élnek ; mert nem áll a kir. táb. itélet azon indoka, mintha az ingóságok becsértéke e. kifogást nem tettek volna, holott több tétel alatti ingóságot nyíltan kifogásoltak; ily önkénytes becsértéket annyival kevésbé fogadhatnak el, mert az alap Ítéletek természetbeni visszaadást rendelnek; mert a kereseti kötelezőket illetőleg az itélet azon indokát, hogy alp. kötelesek lettek volna a C. a. Ítéleti terheltetés ellenkezőjét, bizonyítani , a netán tett fizetéseket igazolni és beszámitási követeléseiket érvényesíteni, maga a C. a. itélet dönti meg, meri abban felp. ebbeli kárára nézve külön perre lett utasítva, és alp. csak azon esetre marasztaltattak el, ha felp. kárát kimutatni fogja, itt tehát világosan felp. utasittatik kára igazolására, nem pedig alperesek, egyébiránt alp. az ellenkezőt tanúval bizonyítani megkisérlették, sőt 3-ad r. alp. esküt is ajánlott arra, hogy 32000 vfrtról Házy Frigyes részére soha kötvényt ki nem állított, de mivel sem a tanúkihallgatás, sem az eskü meg nem engedtetett, igazolványaiktól elüttettek; mert a kamatok 1836 máj. 26-tól fogva szakadatlanul megítélhetők nem voltak, mert alp. itt nem saját tettükben forogván, roszhiszemüséggel nem vádolhatók, s a testvérek közötti kölcsönöknél inkább vélelmezhető, hogy kamatok nem követeltetnek; mert egyetemlegeségnek oly különböző jogi viszonyok mellett helye nem lehet stb. A kir. Hétszem élyes táb lá n Ítéltetett : E. r. alp. özv. Házy Miklósnónak ezen perbeli kihagyására annál fogva, hogy ő a gyámgondnoksági számoltató perben a már megalapított kártérítési kötelezettség után jelen kártérítési per folyama alatt jelentette be a birtokában volt javaknak az ügy bonyolítására czélzó 7 sz. a. másokra való törvényellenes átruházását — elegendő ok fen nem forogván, a tettes kir. ítélő táblának Ítélete az abban felhozott, illetőleg felhívott indokoknál fogva azon változtatással, hogy a megitélt két rendbeli kötelezvényekben foglalt 21672 o. é. frtnyi tőkéknek kamatai is az 1836 pünkösdhó 26-tól 1853 évi pünkösd hó l-ig 6% attól, mint az osztr. p. t. k. életbelépésétől ennek szabályai szerint 1861 szt Jakab 23-ig csak 4%, innét pedig a kielégítésig ismét 6 %-val számitandók, helybenhagyatik. (1864 decz. 4. 15506.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A. kir. itélő táblán. 8. Özv. Varga Istvánné sz. Jeney Erzsébetnek Varga János, Sípos János Borbás József, ésJoó Sámuel e. hitvestartási örökrészt igénylő perében Ítéltetett: Ámbár felp.-nőt végrendelet hátrahagyása nélkül 1857 april 18-án elhalt férje néh. Varga István hagyatékából az osztr. ált. p. t. könyv 747 § értelmében az összes birtok % részének holtiglani haszonélvezete törvényesen megillette ugyan; miután azonban 1857 jul. 20-án B szerint adott örökösi nyilatkozata ellenére az illetékes hagyatéki bíróság által ugyan akkor hozott átadási végzéssel az igényelt V4 részbeni holtiglani haszonélvezeti jog helyett, részére csak a kiskorú árva nagykorúságáig számadás terhe mellett tartandó egész hagyatéki tömegnek haszonélvezete rendeltetett el, és felperesnő ezen végzést jogerőre emelkedni engedte, nem csak, sőt az egész hagyatéki birtoknak az A. a. telekjkünyvbe Varga Erzsébet nevére tulajdoni joggal azon végzés alapján történt bekeblezését minden ellenmondás, és a szolgalmi jog feljegyzése nélkül eltűrte, és e szerint ezen % h'ánti holtiglani haszonélvezeti jogáról az egész birtoknak időleges használata végett, valamint, egy részt lemondottnak, ugy más részt ezen joga az ál. p. tk. 1467 § útmutatásánál fogva az egyedüli örökös Varga Erzsébet által elbirtokoltnak is tekintethetik; — ennélfogva tekintve azt; hogy öröklő alperesek, nem mint néh. Varga István,hanem mint már néh. Varga Erzsébet törvényes örökössei az őket illető örökségnek azon joggal mint az, eme örökhagyó nevére az A a. telekjkönyvbe a fenti szolgalmi teher feljegyzése nélkül volt tulajdon jogilag bekebelezve, ugyan ezen teher nélkül jogosan helyezték magokat birtokába, és tekintve továbbá, hogy ugyan ezen A a. tjkönyv alapján különösen az e. r. alp. ezen birtok test egy részét a felp. beismerése szerint istörv. örökösökneK tekintendő Székely Ferencz és Bolha Annától az ál. p. t. k. 1493 §-nak kedvezménye mellett 2 sz. a. szerződés szerint örökáron megvevéu, a birtok czim megszerzése mellett ezen részt szinte jogosan vette birtokába, és tekintve végre, hogy felperesnőnek az l/l iránti haszonélvezeti joga a B a. jogerőre emelkedett végzés, s ennek telekkönyvi bekeblezése ellenére 5 év lefolyta után immár feleleveníthető nem lenne; az e. b. ítéletnek megváltoztatása mellett felperesnő keresetével elutasitatik; s az ügyiratok stb. (1864 nov. 30-án 15,379 P. sz. a. Elő.: Marschalko.) 9. Kürz Jánosnak mint Lapedato István csődperügyelőjének Szentiványi Jenő elleni 250 frt 90 kr. iránti perében ítéltetett: A kereskedői könyvek az 1840: 16. t. cz. 19 §-a értelmében csak másfél év alatt tartván meg érvényüket, az pedig, hogy a számviteli kivonat akár törvényesen hitelesítve, akár az adós által alá irva lett iégyen felperesileg nem is állitatván, de az árjegyzék szerinti kiszolgáltatás idejétől, hogy több mint másfél év folyt le, önmaguk a felperesi adatokból nyilván kitűnvén, egyszersmind alperes határozott tagadása mellett 1860