Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 63. szám

259 desen volt szerkesztve, az 1840. *5. t. cz. II. R. 64. §-ára a leghely telenebbül történt hivatkozással azon hó 14-én finélkül, hogy tárgyalás rendeltetett volna, elutasitatott azzal: hogy a kereset nem rendes, hanem sommás szóbeli eljárás alá tartozik. Ezen végzés ellen a felfolyamodás 1863. sept. 13-án adatván be, egyúttal ezen törvénytelen eljárással okozott felperesi tetemes költségeknek a törvényszék általi megtéritetése is kéretett. — És a felfolyamodás csak 1865. évi jan. 7-én, tehát a benyújtás után teljes 16. hó múlva lett elintézve! — A kir. tábla feloldotta ugyan a neheztelt végzést, s a kereset feletti tárgyalást is elrendelte; de a költségekben a törvényszéket nem marasztotta el. 4) Hofman Lázárnak, Steiner Lipót és Mózes elleni szóbeli perében 1863. évi maj. 13-án hozott végzéssel kitűzött tárgyalási napon azon évi jun. 16-án a félperes elmaradásával felvett jegyzőkönyv máig sincs elintézve. 5) Dervarics íren férj. Svastitsnő gyámi kezelés alatt lévő tökéjének kiutalásáért a Zala megyei törvényszékhez még 1864. évi mart. 23-án folyamodott, mindeddig eredménytelenül. 6) Gerencsér János gyámi kezelés alatti illetményének kiutalványozását még 1863. évben kérte, ez érdemben szorgoló folyamodást 1864 máj. 11-én nyújtott be, illetményéhez máig sem juthatott; minek aztán az a szomorú következése lett: hogy egy őt terhelő adósság miatt időközben bepereltetett, s annak, ugy a tetemes perköltségeknek megfizetésében elmaiasztatott, — pedig, ha a törvényszék illetményét kiutalványozta volna, a nevezett a pertől, s következményeitől jókor menekül. 7) Br. Skerlecz Károlynak, Hertelendy Paulina elleni Írásbeli keresete még 1862. máj. 27-én,az ellenvégirat pedig 1863. nov. 9-én beadatván, ítélet most sincs hozva. 8) Jordanics Lászlónak, Polgár György és Karácson István elleni 1863. aug. 3-án indított kártérítési keresetében a tárgyalás azon évi sept. 21-én megtartatván, egyéb intézkedés még nem történt. 9) Stern Samunak, Klug Ignácz ellen 1863. márt 31-én indított perében a tárgyalás 1863. aug. 17-én az alperes elmaradásával megtartatván, a kézbesítési iv be nem érkezését a törvényszék csak f. évijul. 15 én vette észre, minek szorgolását az irt napon rendelte meg. 10) Schlesinger Vilmosnak, Czollner Vendel elleni 1862. oct. 28-án indított rendes szóbeli perében a tárgyalás 1863. febr. 9-én megtartatván, itélet 1865. jul. 19-én lőn hozva. 11) Vuk Katalinnak, Teperits Péter ellen 1864. márt. 21-én indított rendes szóbeli perében a tárgyalás 1864. máj. 2-án megtartatván, egyéb intézkedés eddig nem tétetett. 12) Redl Sándornak, dr. Sadar Ferencz ellen 1864. jul. 19-én indított rendes szóbeli keresetében sept. 6-án megtartott tárgyalás alkalmával alperes Írásbeli eljárást kért, ez érdembeni kivánatától azonban csak 1865. jun. 24-én hozott végzéssel lőn elmozdítva, ujabbi tárgyalási napul jul. 25. tűzetvén ki. -- Végre megemlitsem-e a Zalamegyei törvényszéknek az országszerte ismeretes Csúzy-féle ügyben oly sokfélekép tanusitott részrehajló eljárásait? felhozzam-e: hogy ezen ügyre vonatkozólag a magas udvari cancelláriától hozzá nemcsak egy erélyes meghagyás érkezett; hogy ezen ügybeni visszaélései miatt lett a Csúzyféle végrendelet elsikkasztása, és egy ujabbi koholása miatti bünvizsgálat teljesítésére helyette a veszprémmegyei törvszék delegálva. Még több adatot is tudnék felhozni az itteni megyei törvszék előtti törvénykezés szomorú állapotjárói, de elég a fennebbi 13. adat is eldöntésére azon napi kérdésnek : váljon az igazságszolgáltatás jelen állapotja és személyzete az országgyűlésig meghagyható-e? Mi az oka annak, hogy az arányosító, tagositó és úrbéri rendező perek keresztül vitele oly lasssu haladást tesz, különös tekintettel a visszakapcsolt részekre? (Folytatás). Nábráczky Antal főispáni helytartó úrtól. 6) Soha sem tartottam czélravezetőnek a törvény ama rendeletét, mely szerint csak a legelő és erdő elkülönözése hivatalból eszközlendő, mert a törvény hallgatólag ezzel mintegy szentesíti a jelen határbeli zavaros birtok állapotot, szentesíti azt, hogy némely volt úrbéres, de volt földesúri kisebb birtokos is szám nélküli, félvékásnyi részletekre is feldarabolva, szétszórva bírhassa birtokát, mi pedig, eltérve attól, hogy az ily zavart birtok állapot folytonos viszályra, perlekedésre nyújt bő anyagot, állami és magán okszerű gazdászati tekintetből is kiindulva örökké káros marad. De ugy az annyira üdvös elkülönözési eszme is nem foganatosítható, mert a törvény egyedül az erdő és legelő elkülönözését engedi hivatalból eszközöltetni. — Pedig a partiumbeli megyékre vonatkozólag kivihetlen, hogy p. o. a legelői illetőséget kiszabni lehessen, a nélkül, hogy egyúttal a volt jobbágyi birtok fel ne mérettessék, és annak mennyisége bíróilag meg ne állapíttassák. —Ugyanis az Erdély nagy fejedelemség részére 1854. jun. 21-én kiadott ny. par. 40. §-a szerint a legelői felosztás mindkét félre nézve földbirtokuk területének arányához képest eszközlendő, tehát a bírónak tudni kell a birtok mennyiségét, ezt azonban csak felmérés után állapithatja meg, és mégis, bárha az egész úrbéri birtok fel van véve, térképezve, azt a bíróság hitelesítette, sőt meglehet, hogy az egész legelői érték nem ér fel a határ felmérési költséggel, s habár, mint említetett; a volt, többnyire kisebb földesúri birtokosok földjei a volt úrbéresek földjeik közt száz s több darabokban szétszórva létezvén, örökös viszálkodásra nyújtanak alkalmat; ezen birtokot hivatalból rendezni nem szabad; mit helyes vagy okszerű eljárásnak tartani alig lehet. Atalán véve, tekintve a birtok rendezés hasznát, nemcsak az erdő és legelő, de a többi netaláni rendezetlen birtokra nézve is, a rendezés egyidejűleg hivatalból elrendelendő lenne; mennyiben természetesen azt sem az úrbéresek, sem a volt földesúri birtokosok keresztül vinni képesek nem lennének, vagy azt erélyesen előmozditnielmulasztanák. Mert van eset, — hol a földesurak igen kevés, vagy épen semmi majorsági földet sem bírnak, és azért volt úrbéreseik birtokainak rendezésével mit sem gondolnak — egyedül a netalán létező legelő és erdő elkülönözésre fordítván figyelmüket. — Ha azonban ily hivatalból való intézkedés törvényszabta uton létre jöhetne, magától következik, hogy miután közbirtokosságokban az úrbéri perbeli végitélet, a földesurak közti arányosító tagositó perrel együtt végrehajtandó, az arányosító per is hivatalból megindítandó lenne, minek az 1840. VII. törv. czikkben különben is nyoma van, már csak annálfogva is, hogy a fennebb emiitett kétes értelmű ideig, intézkedés szüksége mellőztethessék. — Ez alkalommal lehetlen meg nem érintenem azon köz óhajtást, hogy vajha a törvényhozás azon esetben, ha a józanabb kevesebbség birtokának egy tagban