Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 63. szám

260 kiadását kívánttá, az el fogu 11 tö bbség pedig ezt ellenzi — a kevesebbség kivánatát érvényre emeltetni rendelné. Ereszben lehetlen, hogy Tóth Lő r i ucz jeles jog tudósunk „Útmutató úrbéri ügyekben" czimü munkájának 344—345. lapjain látható sorait félne elevenítsem. — „A végrehajtás közben kétségkívül sok nehézség fordulhat elő; — mond — s különösen nevezetesés nemcsak az egyes érdekeltekre nézve, hanem országos köztekiutetben is nagy fontosságú azon a törvény által megfejtetlenül hagyott kérdés: váljon ott, hol a lakosok elfogult többsége a maga birtokát egy tagban kivenni, különösen pedig a közlegelőt felosztani nem akarja, a józanabb kevesebbség pedig egy tagbani tagosítást óhajt a maga részére; van-e joga a kisebbségnek saját birtokának a többségtőli elkülönítését, s kinek-kinek részére egyetlen egy tagbani kihasitását kívánni? van-e módja s lehetséges-e a többség oktalan akaratának nyűgétől, s igy annak valódi zsarnokságától megmenekülni? vagy pedig kénytelen fejét a zsarnokság alá hajtani, s arról, a mit mély meggyőződése hasznosabbnak hisz, mások korlátoltabb felfogása s gyakran egészen okadatolatlan, az őrültséggel határos makacskodása miatt lemondani ? — Ezen eset igen gyakran fordul elő, s kívánatos volna, hogy a törvény pótlólag mondaná ki határozottan: igen! — Egyesek tagosításának jó példája kétségkívül buzditólag fogna hatni a hátrama radt többiekre is, ha majd tapasztalásból látnák s éreznék ezen bölcs rendszabály üdvös eredményeit; és azon állam törvényhozásnak, mely magát a tagosítást, a józan s müveit mezei gazdálkodás ezen nélkülözhetlen feltételét, felvilágosodott államhoz illőleg pártolja s kegyeli, alig lehetne e kérdést másként dönteni el, mint, hogy „egyesek dicséretes törekvése a többség nem igen dicséretes dacza s elfogultsága ellenében a bíróság által pártoltassék, és érvényre emeltessék." 7) A visszakapcsolt részekben továbbá elterjedt eszme, hogy valamint a földesurak közti arányosító tagositó, ugy a földes urak és volt úrbéresek közti úrbéri rendező perek egy kereset, egy bíróság, és ugyan egy per utján intézendők el. A partiumbeli ellenvéleményüek azon része, mely a fenirt eszmét táplálja — körülbelül következőkbe fekteti indokait: a) 1848. év előtt a birtok ugy nevezett „határ osztály" által szokván rendeztetni, midőn ugyan egy bíróság által s ugyan egy per utján az úrbéresek birtokai is kiadattak; ha tehát azon időben a földesúri és urbéresi birtokra nézve együtt a rendezés megtörténhetett, annyival inkább jelenleg; mert b) A volt úrbéresek az 1848. törvények, és az 1854. évi birtokrendezési cs. kir. pátens által akezökön lévőurbéri földbirtokra nézve teljes tulajdoni s szabad rendelkezési joggal ruháztatván fel, a volt földesúri osztály lyal egyenjogú tulajdonosokká váltak; — mert c) Ha a földesurak közti birtok viszonyokat tisztába hozó arányosító tagositó — ugy a volt földesurak és volt úrbéresek közti birtok viszonyokat rendező úrbéri rendező, elkülönítő és tagositó per különkülön folytattatnék; kettős költséggel járna. — Mennyiben a határ egy részét az úrbéri alispáni, — másik részét az arányosító tagositó alispáni bíróság rendezné; — mert d) Mindkét per nemére a bíróság egy személyben ugy is pontosulhatván, nincs ok, hogy két külön keresetű per indittassék, annálinkább, mert a 10 éves provisorium alatt is, az erdélyi főkormányzóság a két rendbeli pert ugyanazon úrbéri bíróság (a fennállott úrbéri törvényszék) által tárgyaltatni, bevégeztetni megengedte, sőt utasításul adta; — mert e) Ha az arányosító tagositó pert külön kellene folytatni, az a nagyon terhelő bélyeg súlya alatt lenne folytatandó. Mindezen s több elő görditni szokott nehézségek daczára nézetem oda megy ki, hogy az úrbéri birtok rendezésére, az erdő és legelő elkülönözésére az alispáni mint úrbéri bírósághoz külön kereset, ugy a volt földesúri birtokrendezésére, tagosítására a közös, haszonvételek arányosítására ismét egy külön arányosító tagositó kereset — az alispáni mint arányosító bírósághoz nyújtandó be; mert Tudjuk, hogy Erdélyben 1848 előtt minden birtoktulajdon a földesurat illette; betű szerint alkalmaztatván a III-as törv. könyv 30. czimének 7. §-a, t. i. „Non Rusticus praeter laboris mercedem et praemium in terris Domini sui, quantum ad perpetuitatem, nihil juris habét; sed totius terrae proprietas ad Dominum terrestrem spectat et pertinet." S habár az erdélyi 1714-iki törvény, ugy 1747. febr. 25-én kelt királyi leirat, sőt Mária Therézia által 1769. nov. 12-én „bizonyos punctumok" nevezete alatt ismeretes kir. leirat, végre az 1791-iki ide vágó stöbb törvény szerint a volt úrbéresek sorsán több tekintetben enyhittetett, szolgálatjuk szabályoztatott, az úrbéresek kezén volt birtokra nézve mégis a földesúri tulajdon sértetlenül annyira fentartatott, hogy az rendezés tárgya nemcsak nem lehetett, sőt inkább a földesúr, azt is mintegy majorsági földnek tekinthetvén, az úrbéresektől könnyen elvehette. Az adóalap biztosítása és az úrbér behozatala tekintetéből azonban az erdélyi kormányszékhez 1819. május 19-ről kelt kir. leirat érkezett, mely szerint gróf Gziráky Antal kir. biztosnak kineveztetvén, a kiadott utasítás értelmében — (mely közbeszólva sok tekintetben hasonló az anya országban még Mária Therézia által az úrbér behozatala alkalmával ugyancsak a kir. biztosoknak kiadott utasításhoz) az úrbéri birtok országszerte összeirattatni rendeltetett, — végre is hajtatott. Az emiitett munkálat Erdélyben az l819/ao- éy* ^z^" rakiana Conscriptio nevezete alatt ismeretes; — de a nélkül, hogy a szándékolt úrbér behozatala is sikerült volna; csak az 184e/7. erdélyi országgyűlésen nyerte az úrbér létét — de ezen habár szentesitett törvény az 1848. évben csakhamar rákövetkezett nagy horderejű országgyűlési törvények által háttérbe szoríttatván — az legtöbb megyében tudtommal ki sem hirdettetett, és foganatba nem ment, szóval: — mint e vidéken mondani szokták: — halva született. Ezen rövid vázlatból tehát látható, hogy az úrbéri birtokra nézve is a földesúri tulajdon 1848-ig sértetlenül fentartatván, — úrbér nem léte miatt pedig úrbéri illetőség megállapítva nem lévén, úrbéri birtokot rendező rendes per nem is keletkezhetett, s azért mint nem létezettre hivatkozni, vagy épen következtetéseket vonni, mintha az hajdan a határosztályu perekkel egy kereset alapján, együtt folyt volna le — nem lehet. Volt azonban Erdélyben igenis „határosztályu" per, mely isaz„Approbata Compilata Consti tutió k" III. rész XXIX. titulusára, ugy az 1810/,,. évi LXV. erdélyi törvén yczikkre alapíttatott. De ezen törvények nem voltak egyebek, mint a földesúri közösségnek felosztására szolgáló arányosító törvé-