Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 60. szám

248 idején, mind lelkileg mind testileg annyira elgyengült volt, hogy a legközelebbi rokonait sem ismerte, s emlékező tehetsége felette hanyatlott. A tanuk ellen alperes részéről kíméletlenül szórt gyanúsítások, azok hitelességét le nem ronthatja, részint mert felperesnőnek rokonai köztudomásilag jó hírben álló s vagyonos emberek, a kik néh. Jüttner Károly hagyatékából hasznot nem várnak, részint pedig, mert a tanuk vallomásai a szakértők véleménye által mindenben támogatta tnak. b) A néh. Jüttner Károly lelki állapotának megvizsgálására kirendelt bizottmány 1859-ki jul. 1-én, tehát a végrendelet utáni közvetlen napon, a végrendelkezőnek emlékező és felismerő tehetségét annyira elgyengülve találta, miszerint őt jogérvényes cselekvényekre képesnek nem tekintették, s különösen dr. Tormay és dr. Glatter bizottuiányi tagok hit alatt oda nyilatkoznak, hogy ezen elmebeli elgyengülés nem pillanatnyi, hanem a vizsgálat előtt is, tehát a végrendelet keletkezésekor is, de sőt előbb is meg volt. c) A vizsgáló bizottmány véleménye mindenben támogattatik azon észleletekkel, melyek a bonczolás alkalmával szakértők részéről tapasztaltattak; s végre d) mindezek megerősitetnek a helyb. egyetemi orvosikar véleményével. A fentebb elősorolt kétség alá nem vonható adatokkal egyedül a 3 végrendeleti tanú nyilatkozata áll ellentétben, de a fenforgó körülmények közt, ha a végrendeleti tanuk mindnyájan aggálytalanoknak elfogadtatnak is, azok a kihallgatott számos tanuknak, vizsgáló bizottmánynak, szakértőknek s az egyetemi orvosi karnak nyilatkozatait s véleményeit meg nem gyengíthetik, s pedig annál ke vésbbé, mert a pesti egyetemi orvosi kar 1864. jul. 27-én adott felülvizsgálati véleményében a végrendeleti tanuk némely tettekből s feleletekből vont következtetésüket alaposan megczáfolva, határozottan oda nyilatkozott, hogy néh. Jüttner Károly már akkor, midőn az J. a. végrendelet készült, beszámításon kivüli állapotban volt. Mindezeknél fogva, a vizsgáló bizottmány, szakértő orvosok és az egyetemi orvosi karnak eljárása ellen tett alp. kifogásoknak s gyanúsításoknak egyszerű mellőzésével a felperesileg megtámadott J. a. végrendeletet bíróilag érvénytelennek és semmisnek kimondani, s alperest mint pervesztes felet a perköltségekben elmarasztalni kellett. Kelt sat." (Vége követk.j. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélö táblán. 200. Ujházy Lajosnak — mint Intibusz Antal örökösei meghatalmazottjának Manheimer Izsák elleni adóssági perében Ítéltetett: Felperes által B. a felmutatott, 1858. oct. 17-én Intibusz Antonius aláírásával ellátott felhatalmazás az akkoriban fenállott rendelet ellenére tanuk által láttamozva nem levén; alperes részéről a felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogás ez indokból is helyesnek találtatván, az eljáró biróságnak ítélete helybenhagyatik, s az iratok sat. (18C5. jun. 22. 8986. sz. a. Előadó: Vitái.). Udvari rendeletek. 1. Ő cs és Apóst. kir. Felsége legkegyelmesebb Urunk nevében kegyesen tudatandó. A cs. orosz kormány nyilatkozata szerint külföldi Ítéleteknek Oroszországbani végrebajtása semmi szin alatt meg nem engedtetvén, erről a hazai biróságok kellő tudomásul oly megjegyzéssel értesitetnek, miszerint az 1840. XV. t. cz. II. R. 192. S-a 6. pontja értelmében az oroszországi biróságok általhozott Ítéletek netalán kérelmezendő végrehajtására nézve a viszonosság törvényesen megállapított elve lészen követendő Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Ausztriában május 18-án 1865. (6933. sz. a.). 2. Egy bizonyos Ó-Buda területén elfogott fegyeneznek Pestmegye közp. börtönéből a korneuburgi cs. kir. ker. törvszékhez lett elkisértetése alkalmával felmerült elfogatási s tovább szállítási költségeknek megyei hatóság által leendő fedezése tárgyában támadt kérdés megoldása tekintetében, a nmltgu m kir. helytartótanács f. é. máj. 2-án 24499. sz. a. kelt kir. intézvényével az 1862. jan. 31-én 1458. sz. a. közlött 1831. decz. 31-én 16622 sz. a. kelt kegyelmes kir. udv. rendelvényre utalja e megye közönségét, mely rendelvény szerint ugyanis Magyarország és a szomszéd örökös cs. kir. tartományok között támadható közbiztonsági és bünvizsgálati költségek megelőzése, és ezen költségeknek kölcsönös kiegyenlítése tekintetéből Ő cs. és Apóst. kir. Felsége legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott: miszerint a bűnös személyek üldözése, azoknak elfogatása, s tovább szállítása alkalmával tett rendőri eljárás költségeit mindenkor azon hatóságok tartoznak viselni, melyek területén az illető bűnös személy elfogatása történt; — ellenben a bűnvádi birói vizsgálat s eljárás költségeit, melyekhez egyébiránt a szükséges tanuk kihallgatása és a helyszinén netalán eszközlendő látleletek és szemle-tételekből felmerülendő költségek is tartoznak, mindenkor az illetékes fenyítő hatóságok tartoznak viselni. (10197. sz. a.). 3. 0 cs. és Apóst kir. Felsége legkegyelmesbb Urunk nevében. — Ujbb időben nézet különbségek merülvén fel az iránt, váljon a volt cs. kir. közjegyzők hivatalos biztosítékaik kiadatása iránti kérvények elintézése, a közigazgatási vagy törvénykezési hatóságok köréhez tartozik-e? — Minthogy a közjegyzői biztosítékok kiadatása nehézségekkel csak oly esetben találkozhatik, ha azok ellenében 1861. aug. 18-án 10687. sz. a- kelt udv. rendelvénynyel kitűzött határidő alatt magánjogi igények jelentettek be — ily igények megbirálás% pedig kétségtelen jogi természetüknél fogva a közigazgatósági hatóságok körén kivül esik, s következőleg a magánjogi igényekkel kapcsolatos rövid utu lezárolás is csak bíróilag lévén elrendelhető, minden további kétely eloszlatása szempontjából a közjegyzői biztosítékok kiadatása iránti kérvények tárgyalása ezennel a hazai biróságok hatásköréhez tartozónak nyilvánitatik, s az emiitett biróságok oda utasitatnak, miszerint ily nemű hozzájok már benyújtott vagy innen tul benyújtandó kérvények felett az illetékességi kérdés vitatása nélkül érdemlegesen intézkedjenek. Miről ezen közönség saját alkalmazkodás, s az alá rendelt biróságokkali tudatás végett értesitetik. — Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Ausztriában jun. 16-án 1865. (7362. sz. a.). 4. 0 cs. és Apóst. kir. Felsége nevében kegyesen tudatandó. Az Angolországban fenállott törvények szerint az ottani biróságok tanúkihallgatási megkeresés esetén az illető felek e részbeni közbenjövetelét meg nem engedvén, az 1858 apr. 4-én 6532 sz. a. kelt felsőbb rendelettel a magyar biróságok oda utasitattak, miszerint az angol biróságok hozzájuk intézendő tanuhallgatási megkeresvényekben a kölcsönös viszonosság iránti biztositásnak ben kell foglaltatnia. Minthogy azonban e viszonosság a váltó s polgári ügyekre nézve időközben törvényileg (Vt. 19.s20.cz. 113. fej.) megállapítva lőn, a kölcsönös viszonosság elvének az angol megkeresvényekbeni kifejezése immár nem szükséges. Miről ezen megye kellő tudomásul ezennel értesitetik. Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Ausztriában máj. 15-én 1865. (11535. sz. a.). Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Syomatütt Pesten 1865. Kocsi Sándor állat {Erk'óvy, (ialgócnj és Kocsi nyomdájában). Hat-piaci és al-dunasor sarkán, Ö. >*. o