Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 60. szám

247 hü szolgái számára oda időnkint összesen 8778 frtot tett le. c) A pesti kir. egyetem orvosi karának véleményét illetőleg alperes ezen testület, mint rokonság s egyéb körülményeknél fogva érdekelt ellen kifogást tesz; kérvén valamely más egyetemet megkérdeztetni, ha ez szükséges volna; mert Sohopper és Rupp egyetemi tanárok felperesnőnek rokonai; mert Arányi tanártárs s épen kórboneztanár, kit a T. a. bonezbizonyitvány könnyelmű aláirásából származott compromisiotól megóvni a testület érdekében állott; mert az alperesi bizonyitékok e véleményezésnél kellő figyelemre nem méltattak ; s mert a véleményezés alapjai, a felperesi bizonyitékok alperes által mind, különösen pedig a bonczlelet, melyre kiválólag alapittatik a vélemény, megdöntetvén, az alap elestével az arra fektetett vélemény is megdől. Ezekután állítja alperes, hogy Jüt tner Karoly beszámításon kivüli bárgyú állapotban egyáltalán soha, de különösen az J. a. végrendeletnek 1859. jun. 30-án alkotásakor nem volt, s ezen állításának igazolásául hivatkozik a 3 együtt jelenlevő végrendeleti tanúnak hit alatti vallomásukra, mely szerint Jüttner Károly a végrendelkezéskor teljesen ép lelki állapotban volt, mert a tanukat szívesen fogadta, tőlük kérdezősködött, a már készen volt és aláirt végrendeletet fiókjából elővette, azt olvasni kezdte, azután Amtmannal olvastatta, maga pedig bele nézett, azt,miután figyelmeztették, hogy a tanuk előtt is alá kell irni, másodszor is aláirta, végakaratának kijelentette sat. sat. Kéri tehát alperes az J. a. végrendeletet egész erejében fentartatni, esetleg pedig Jüttner Károlynak neje halála után szerzett hagyatékára nézve érvényesnek kimondatni, s az osztályt a szerint eszközöltetni. Ezen perbeszédekből szab. kir. Pestváros törvszéke 1865. jan. 30-án ~6"- sz. a. következőleg itélt : ..Xéh. Jüttner Károly 1859. jun. 30 án kelt J. alatti beperesitett végrendelete ezennel érvénytelennek és semmisnek nyilvánittatik s alperes 343 frt 16 kr. perköltségekben felperes részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett elmarasztaltatik." Indokok: „A midőn néh. Jüttner Károly és neje szül. Schopper Eleonóra az L. a. 1847. jan. 10-én alkotott közös végrendeletükben minden vagyonuk felett rendelkeztek, ez által egyik a másik irányában oly kötelezettséget vállaltak, miszerint ezen közös végrendelkezésüket épségben tartandják, és vagyonukról egyoldalulag rendelkezni nem fognak ; ugyanazért néh. Jüttner Károly nem volt feljogosítva az L. alatti közös végrendeletet egy későbbi rendelkezés által egyoldalulag megváltoztatni; és pedig annálkevésbbé, mert ő csakis az L. a. közös végrendeletnél fogva jutott azon vagyon birtokába, mely néhai nejének tulajdona volt; és mert azon végrendeletből itteni felpnő nagyanyjának halála után jogot nyert. Az L. a. közös végrendeletet megtámadva alperes azt adja elő: hogy azon végrendelet nem közös és hogy átalában nem is végrendelet, de ezen kifogásokra súlyt fektetni nem lehet, mert azon végrendeletet maguk a rendelkezők közösnek nevezik, s ezen elnevezést a végrendelet tartalma is igazolja; azon végrendelet érvényessége ellen alperes részéről tett kifogások pedig figyelembe nem vétetnek, mert annak érvényességét néh. Jüttner Károly az által, hogy neje halála után az egész közös vagyont birtokolta, elismerte; alperes tehát, ki néh. Jüttner Károly jogán perlekedik, azon végrendelet ellen, — ha különben itt helye volna is, — fel nem léphet. A fentebbiektől azonban eltekintve, az J. a. végrendelet még azért is érvénytelennek kimondandó volt, mert a perbeli bizonyítékokból kétségtelenül kitűnik hogy végrendelkező néh. Jüttner Károly azJ.a. végrendeletalkotásakor, de meg az előtt is, oly lelki állapotban sinlődött, miszerint vagyonáról érvényesen nem rendelkezhetett; kitűnik ez a következőkből. A perben hitelesen kimutatva van, de alperesileg sem tagadtatik, hogy néh. Jüttner Károly rokonai 1859. jun. 27-én a volt pesti gyámbizottmányhoz az iránt folyamodtak, hogy Jüttner Károly elmezavarodás miatt gondnokság alá helyeztessék, ennek folytán a gyámbizottság 1859. jun. 30 án Jüttner Károly elmebeli állapotának megvizsgálására egy szakértő bizottmányt küldött ki, a bizottmány mindjárt másnap azaz jul. 1-én a vizsgálatot megkezdte, másnap vagyis jul 2-án folytatta, jelentését D. és E. alatt bemutatta; minek következménye az lett, hogy néh. Jüttner Károly F. szerint 1859 jul. 7-én bárgyúnak nyivánittatott, mely állapotban azon évi jul. 29kén meg is halt. A gyámbizottmánynak fentebbi eljárását szigorú bírálat alá véve, alperes azt igyekszik begyőzni, hogy végrendelkező néh. Jüttner Károly a D. és E. a. vizsgálat alapján bárgyúnak nem nyilváníttathatott; kéri ennélfogva az egész eljárást s az arra fektetett bárgyusági határozatot, semmisnek és érvénytelennek kimondatni. Azonban a gyámbizottmányi eljárás és a gondnokság alá helyezést elrendelő végzés jogérvényesen bevégzett birói tény, mely ezen az uton annálkevésbbé támadható meg, minthogy a birói határozatok elleni sérelmek csak felfolyamodás utján orvosolhatók. Az pedig, hogy a gondnokságot elrendelő végzés alperesnek nem kézbesittetett, az ügy állásán mit sem változtat, mert előtte tudva volt, hogy a gondnoksági tárgyalások folyamatban vannak; ő jelenvolt, a midőn a bizottmány a vizsgálatot megkezdte, még is ezen eljárás ellen sem akkor nyomban, sem később orvoslatot nem keresett; holott nemcsak neki, hanem bármely más idegennek is jogában állott volna a védetlen aggastyánt ótalomba venni, s uj részrehajlatlan szigorú vizsgálatot kérelmezni. Most már ha tekintetbe vétetik, hogy az J. a. végrendelet 1859. jun. 30-án, tehát ép azon időben keletkezett, a midőn a végrendelkező elmebeli állapota vizsgálat alá vétetett, ha továbbá tekintetbe vétetik, hogy a végrendeleti tanuk közül ketten u. m. Gebhardt József és Essenther Károly a végrendelet alkotásakor, Amtman Józsefnek, ki a végrendeletben mint végrehajtó s gondnok szerepel,— ügyvédi segédei voltak, s ha a végrendelkezőnek agg kora, testi elgyengülése, és egyéb a végrendelet alkotásakor felmerült körülmények méltó figyelembe vétetnek, az J. a. végrendelet hitelessége felette gyanússá válik. Minthogy azonban a megtámadott végrendelet még is elébb keletkezett, mintsem a végrendelkező bárgyúnak nyilváníttatott, és a birói határozatok visszaható erővel nem birnak, a fentebbi gyanuokok magokban véve még arra nem elégségesek, hogy az J. a. végrendelet érvénytelennek kimondassék, hanem a törvény teljes bizonyítékot kíván arra nézve, hogy néh. Jüttner Károly akkoriban, midőn az J. a. végrendelet készült, oly lelki állapotban volt, hogy vagyonáról szabadon nem rendelkezhetett, s ezen bizonyíték helyre állítva van: a) a per során kihallgatott számos felp. és részben alp. tanuk is — mint Grigovszky Béla — kiknek alkalmuk volt néh. Jüttner Károllyal gyakori érintkezésben lenni, határozottan nyilatkoznak, hogy az örökhagyó életének utolsó részében, s különösen a végrendelet alkotása