Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 58. szám

233 adott semmiségi panasz folytán a kir. hétszemélyes táblához fel terjesztetik, ezen legfelsőbb bíróság azon esetben, ha a semmiségi panasz alaptalannak találtatott, az ügy érdemében még akkor sem határozhat, ha arra nézve az alsóbb bíróságoktól eltérő nézetben volna; mert vörös fonálként húzódik keresztül a váltótörvkönyvnek a felebbvitelről szóló rendeletein azon főelv, hogy két egybenhangzó határozat, hacsak a feltörvszéki határozat ellen semmiségi ok fenn nem forog, tovább nem felebbezhető, többé meg nem másítható, épen ezen ö s zh a n g z ás á b a n két bíróság nézeteinek találtatván a helyes igazságszolgáltatásnak legfőb biztositéka. Váljon a jelen esetben hz első bíróság eljárása ellen támasztott semmiségi panasz alapos-e vagy sem, annak vitatásába nem ereszkedünk, mert e kérdés jelen fejtegetésünk tárgyát nem képezi, csak azt akarjuk még a tényállás kiegészítéséül megjegyezni, hogy a kifogásolt tárgyalásnál az alperes aláírásával ellátott, és előtte felolvasott tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint alperes védelme az ő kívánságához képest német nyelven lőn a tár.jegyzőkönyvbe igtatva, hogy ő állításainak törvényszerű bebizonyítására is fel lőn szólitva, illetőleg e részben kellőleg felvilágosítva, és hogy az általa ennélfogva megnevezett tanuk és lakásaik szabályszerüleg fel lettek jegyezve, következésképen a tárgyalás körül minden megtörtént, mit a törvény a személyesen megjelent és a törvénykezési formákban járatlan felek érdekeinek megóvására a tárgyalási bizottmány kötelességévé tesz. Jogeset. Végrendelet megsemmisítése bárgyúság miatt. Jüttner Károly nejével szül. Schopper Eleonórával együtt 1847. jan. 10-én szerzett vagyonukról egy közös végrendeletben oly kép intézkedtek, hogy egyetlen fiuknak Jüttner Victornak, miután ez már törvényes örökrészét megkapta volt, — ugy menyüknek és egyetlen unokájuknak Jüttner Eleonórának évi vitálitiumot rendelvén, összes javaik örököséül unokájukat nevezik ki olykép, hogy ez 23 éves korában az összes javak tulajdonába lépend. Id. Jüttnerné az 1849. jun. 27-én meghalván, az öszszes javak haszonélvezetében Jüttner Károly maradt, ki aztán a közös értéket tetemes szerzeménynyel növelte, s fiának időközbeni elhunyta után az unokája feletti gyámságot is viselte, mig nem 1859. jun. 27-én Schopper J. György, mint kiskorú Jüttner Eleonórának legközelebbi rokona a fenállott pesti árvabizottmányhoz azért folyamodott, hogy Jüttner Károly, mivel agg kora (84 év) és elmebeli fogyatkozása — bárgyusága — miatt tetemes vagyonának kezelésére már nem képes, s mivel cselédjei ez állapotban a javakat könnyen önhasznukra fordíthatnák, mint bárgyú helyeztessék gondnokság alá. Erre az árvabizottmány Jüttner Károly állapotának megvizsgálására egy bizottmányt, jelesül Ebner törvényszéki ülnököt, Matzl árvabizottmányi előadót, Dr. Grlatter megyei és Dr. Tormay pestvárosi főorvosokat küldötte ki, s egyszersmind a közelebbi rokonok s ismerősök kihallgatását is elrendelé. A bizottmány 3 tagja Ebner nélkül Jüttnert 1859. jul. 1-én vizsgálat alá vévén, miután Jüttner többszörösen csak azt kérdezte, „mit akarnak nála az urak," s egyéb feleleteket nem igen adott, véleményes jelentésük oda terjedt, hogy az a bárgyúság, kábaság bizonyos fokában sinlődik, s jogai gyakorlatára, vagyona kezelésére nem képes. — Hasonló eredménye lőn a bizottmány két bírót tagja: Ebner és Matzl által jul. 2-án teljesített vizsgálatnak, a midőn Jüttnerhez 15 kérdés intéztetvén, az ezekre adott feleletekből annak bárgyú volta következtetett, s véleményeztetett; s miután a bizottmánynak ezen két rendbeli véleményes jelentése a jul. 2. és 5-én kihallgatott rokonoknak s egyéb Jüttnerrel érintkezésben levő személyeknek vallomásukkal támogattatott: Jüttner Károly a pesti árvabizottmány által 1859. jul. 7-én kábának jelentetett ki, mint ilyen gondnokság alá helyeztetett, javai gondnokául Jalits Ferencz, kiskorú Jüttner Eleonóra gyámjául pedig Schopper Ödön rokonok kineveztettek, javai összeírása elrendeltetett, s jul. 13-án foganatosíttatott, maga Jüüner gyógyítás végett Budára átvitetett, ahol ugyancsak jul. 29 én meg is halt, s gyógyító orvosa Dr. Plosz Lajos által jul. 30-án eszkózlött magán bonczolásról kiadott, s Dr. Arányi Lajos és Kátay G-ábor orvosjelölt által is aláirt kórbonczlelet által is bárgyúságban sinlődöttnek véleményeztetett. Halála után az 1847-iki, s mindeddig a bíróságnál letett közös végrendelet alapján Jüttner Eleonóra, most már férjezett Formágyi Ferencznő örökösi nyilatkozatát beadta. Ugyancsak e hagyaték felére nézve örökösökülnyilatkoztak az elhunytnak volt szolgái: Vida István és Kéry Anna egy második végrendelet alapjáu, melyet Jüttner Károly 1859. jun. hó 30-án tett, s mely által összes vagyonának felét unokája Jüttner Eleonórának, másik felét azonban a kijelölt kegyes hagyományok kifizetésének kötelzettségével volt szolgáinak Vida Istvánnak és Kéri Annának hagyományozta. Mely ellenkező örökösi nyilatkozatok következtében a hagyatéki bíróság Formágyi szül. Jüttner Eleonórát igényeivel a rendes per útra utasította: ki is 1861. szept. 28-án 15302. sz. a. beadott rendes írásbeli keresetével Vida István és Kéri Anna ellen a pert néh. Jüttner Károly 1859. jun. 30kán kelt végrendeletének érvénytelenítése iránt Pestváros törvényszéke előtt megindította; s ezen végrendeletet a következő okokból kéri semmisnek kimondatni. Mert Jüttner Károly 1847-ben az L a. végrendelet szferint közösen rendelkezvén, ezen tette által lemondott későbbi végrendelkezési jogáról, s neje irányában oly kötelezettséget vállalt, hogy azon intézkedést egyoldalulag megmásítani vagy visszahúzni nem fogja. Nem volt tehát jogosítva később az L. a, végrendelettel ellenkezőleg sem a már a végrendeletben foglalt, sem pedig a később általa szerzett javakról és pedig ez utóbbiakról azért nem, mert ezek is a már az L szerint el hagyományozott ja vak jövedelmeiből kerestettek, — 1859-ben J. alatt egyoldalulag intézkedni, s ennélfogva az utóbbi végrendelet semmis. Ezen nézet helyességének igazolására hivatkozik felperesnő a közös végrendeletek fogalmára, a törvényes szokásra, s a curialis decisiókra, becsatolván A. 3. alatt egy hason esetben hozott hétszemélyes táblai ítéletet, melyei egy kölcsönös végrendelet a később történt egyoldalú visszahuzás ellenében érvényesnek kimondatott. De az J. a. végrendelet Jüttner Károlynak nem is önkénytes és határozott végakaratát tartalmazza, hanem az tőle kierőszakoltatott. Mert Amtman József ki a végrendeletet szerkesztette s ki végrehajtónak s felperesnő gondnokának is kinevezve van, Jüttnernek ügyvédje nem volt, sőt őtet Jüttner gyűlölte, a végrendeleti tanuk ketteje Amtmannak ügyvédi segédje, a 3 pedig legjobb barátja volt, a szolgák pedig ebben könnyen segédkedhettek, mert Jüttner körül ők voltak, s felette uralmat gyakoroltak. Végre semmis az J. a. végrendelet azért, mivel Jüttner Károly annak alkotásakor kábaságban, bárgyúságban, tehát oly