Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 58. szám

239 lelki állapotban sinlődött, melyben polgári jogait érvényesen nem gyakorolhatta. Ezen állítás begyőzésére hivatkozik: 1) az árvabizottmány által kiküldött comité véleményes jelentésére, mely szerint a bizottmány Júttnert bárgyúság miatt jogai gyakorlatára képtelennek s gondnokság alá helyezendőnek véleményezte, minek folytán az árvabizottmánynak 1859. jul. 7-én kelt F. a. végzése szerint Jüttner valósággal gondnokság aláis helyeztetett; — 2) Dr. Tormaynak pótnyilatkozatára, mely szerint Jűttnernél a bárgyúság már évek óta fejlődött, s hogy az 1859. jul. 1-én teljesített vizsgálat előtt már hónapokkal bárgyúnak kellett lennie, s világos időszakai sem lehettek; ugyan ezen szakértőnek azon további hitlel erősített nyilatkozatára, hogy Jüttnernek sem emlékező sem ilélő tehetsége, sem a jót a rosztól megkülönböztető erkölcsi érzése jul. 1-én már nem volt; — 3) Dr. Plosz Lajos Jüttner gyógyító orvosának, Dr. Aranyi Lajos egyetemi kórboneztanárnak és Kátay Gábor orvosjelöltnek 1859. jul. 30-án eszközlött magán bonczoláskor észleltekről kiadott T. a. bizonyítványukra, melyben Dr. Plosz mondja, hogy Jüttnert gyógyítása ala vévén, benne egy bárgyú aggastyánt talált, s a bonczoláskor a „szürke agyállomány'' nagyrészt elsorvadva találtatván, ebből s általán az orvosi vizsgálatból Jüttnernek már hónapok óta tartó bárgyuságára vontak következtetést; — 4) Jálits A. Ferencznek hittel erősített vallomására, mely szerint Jüttnev az utóbbi időkben annyira feledékeny volt, hogy tanúnak gyermekeit sem ismerte meg, továbbá az egyik perezben történtekre a másik perezben már nem emlékezett, ugy hogy a midőn gondnokság alá helyezietvén, vagyona leltároztaíott: 10-szer és mindig csak azt kérdezte: „Willinanmich ganz ausplündern;" 5) Müller Francziska Jüttner házmesternéjének hit alatti vallomására, mely szerint Jüttner emlékező tehetsége már évek óta gyengült, de 1859. júniusban már annyira volt, hogy a midőn tanú hozzá az államkölcsön szelvényeiért — azok kifizetésének eszközlése végett — felment, azon választ nyerte Jüttner tői, hogy: „nem adtam én a császárnak kölcsön, menj haza;" s midőn a Vida által kihozott szelvényeket tanú beváltotta, Jüttner tanutói a pénzt szokása ellenére nem kérte; továbbá arról tanúskodik, hogy Jüttnerrel cselédjei kényük kedvük szerint bántak, felette teljesen uralkodtak, s az utóbbi időben tőle mindenkit elzárni iparkodtak, ugy hogy tanú sem igen mehetett hozzá; — 6) Mercse György és Szeiler Ferencz hit alatti vallomásaikra, melyek szerint Jüttner elmebeli gyengesége, s a szolgák által reá gyakorolt pressio bizonyittatik; — végre 7) a hivatalból megkeresett pesti kir. tud. egyetem orvosi karának szakértői véleményére, melyben nevezett testület az összes körülményeknek megvizsgálása alapján oda nyilatkozott, hogy Jüttner Károly a kérdéses végrendelet alkotásakor annyira elgyengült elmebeli állapotban volt, miszerint tompa felfogása, s feledékenysége, valamint józan ítélő tehetség hiánya miatt javait kellőleg nem kezelhette, s a fölött józan ítélettel intézkedni képtelen volt. (Folyt, követ). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 194. Trocsányi Lászlónak — Encsi András ellen becsületsértés miatti perében Ítéltetett: A keresetben •/. alatt felmutatott tárgyalási jkönyv szerint, az alperes megkövetését csakis a felperes neje fogadván el, és ez által felperesnek keresetétőli elállása, miután az, hogy nejét e részben megbízta volna, nem igazoltatott, bizonyítva nem lévén, és ennélfogva alperesnek ez okból emelt patvarkodási kifogása helyt nem foghatván; — miután azon felperesi panaszban, miszerint őt alperes, mint vinczellért uránál szőlőlopás miatt levelileg feljelentette, tekintve Farkas Ferdinánd és nejének Antoni Jánosnak és Bónis Sámuelnek mint szőlőbirtokosnak azon bemondására, hogy alperes ezen feljelentést másoktól nyert értesités folytán tette, a becsületséi'tési tényálladék, mely is csak becsmérlési szándékból kijelentett sértegetésben foglaltatik, nem találtatnék, felperes keresetével elmozditatik, a perköltségek azonban a per természeténél fogva viszonosan megszüntetnek Az eljáró 1-ső bíróságnak Ítélete ekép megváltoztatván, a periratok sat. (1865. jun. 26-áu 7382. sz. a. Elő.: Masierevics.). 195. Laszgallner Andrásnénak, Csapó Jánosné "szül. Gsajághy Erzsébet s társai elleni, 1302 frt s járulékai iránti perében ítéltetett: Tekintve, hogy néhai Csajághy János és Takó Zsuzsánna házastársak által, Csajághy Lajos, az A. alatti meghatalmazás értelmében, a kérdéses követelésnek nem eladására, hanem csak per vagy egyesség utján leendő beszedésére hatalmaztatott fel, és igy a meghatalmazotti eljárás e?etei és határai tüzetesen megjelöltetvén, nevezett Csajághy Lajos a kijelölt eseteken és határokon kívül és tul terjedő intézkedésre, tehát a reá mint ügyvédre bizott követelés eladására jogosítva nem volt, következőleg az általa meghatalmazásán tul és jogellenesen eszközölt eladás záradékai, vagy is a felperesnő által követeit szavatosság terhei az alpereseket mint örökösöket nem sajthatják, — s tekintve továbbá, hogy a meghatalmazott által elvállalt szavatossága B. alatti okmány tartalma szerint csak azon esetben tartatott fenn, hahogy az engedményes Kőszeghy Antal a reá ruházott követelést, ennek substantiális hiánya miatt nem volna képes behajtani, holott a C. alatti Ítéletből világosan kitűnik, hogy az átruházott követelés szerinti adósok egyike, Laszgallner András, ezen követelés lefizetésében végrehajtás elrendelése mellett bíróilag elmarasztaltatott, és igy a követelés substantiális hiányának valósága ki nem mutattatván, az alpereseket netalán terhelhető szavatosság érvényének feltétele be nem következett, — mindezeknél fogva, az eljáró városi törvényszéknek a felperesnőt keresetétől elmozdító ítélete, egyedül a fentebbi okokból helybenhagyatik, s az ügyiratok további sat. (1865. jun. 27-én 5325. sz. a. Elő.: Beöthy Zsigmond ktb.). 196. Baloghy Elek és neje Szerdahelyi Magdolnának — br. Podmaniczky János elleni 7450 frt elvont haszonvétel, és 2800 forint kár megtérítése iránti perében ítéltetett: Alperes a kinevezett szakértőkre vonatkozó 1860. június 2-án 2280. sz. a. kelt végzés ellen felfolyamodással nem élvén sót az 1864. jul. 2-án 2945. sz. a. a szemle iránt felvett jegyzőkönyvet minden kifogás nélkül aláírván, és abban megnyugodván, ugyszinte a perben felhívott tanúinak kiliallgattatásukat nem kérvén, és részükre kérdő pontokat sem csatolván, alperesnek e tekintetben közbenvetett semmiségi panasza, mint alaptalan elvettetik;— mi pedig a felperesek és alperes közti haszonbéri szerződésbeli viszonyt és ebből eredő felpereseknek kereseti követelésüket illeti: tekintve, hogy felperesek a per során maguk is beismerték: hogy a kereseti birtokot fele jövedelem mellett alperesnek, az ellene Ebeczky József és érdektársai által folytatott szerződés teljesítési pernek kimeneteléig átadták, és azt alperes ily