Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 55. szám

227 gyobb hiány mutatkozik, ezt a Therezianuui urbárium létrejöttekor történt bemondásnak kell tulajdonítani; — Továbbá Porkoláb István és Mihály, ugy forkoláb Jánosné beltel ke, valamint Fehér István beltel ke az 1853. márt. 2-iki ny. par. 19. §-a alá soroltatnak, ezen három rendii telek után követelt külső földek meg nem Ítéltethetvén, mert a perbeli tanúvallomások törvényes bizonyosságra emelik azon körülményt, hogy követelők s illetőleg ezek elődei a kérdés alatti telkeket habár nem is úrbéri, de mégis némi ellenszolgálmányok mellett régi időtől fogva birtokolják, s maga felperes földes uraság sem vonja kétségbe, hogy eme telkeken létező épületek a követelők tulajdouai, holott mind ezen adatok ellenében nincs ok és alap, miből következtetni lehetne, hogy ezen telkekre nézve a földes uraság a visszaháromlási jogot magának fentartotta volna, ennélfogva eme telkek a fentérintett ny. par. 19. §. alá voltak ugyan sorulandók, azonban miután a panaszlók által ezen telkek után követelésbe hozott külső földek elvételi ideje, mennyisége ós fekvése fentebbérintett tanúvallomások által határozottan ki nem jelöltetett, ezen földek a követelők részére meg nem Ítéltethettek. — Ellenben Simon József, Kis Mózesné, Kis Mihály és György, és Kádár Ferencz telkei az urb. ny. par. 20. §-a soroztatnak, mert Simon József követelését illetőleg a tanúvallomásokból kétségtelen, miszerint ki nem puhatolható, hogy a követelt telektől minő szolgálatok teljesíttettek, annyi azonban bebizonyosodott, hogy ezen telektől füstpénz és adó nem fizettetett; Kis Mózesné követelését illetőleg Medgyesy László vallomásából kiderül, hogy már követelő előtt ezen tanú a telket árendában birta, s hogy a telken lévő épületek is a földes uraságé; Kis Mihály és Kis György követelésére vonatkozólag a perbeli okiratokból kiviláglik, hogy követelő és a füldesuraság között már 1845 és 1848. években haszonbéri viszony állott fön. Végre Kádár Ferencz követelésére nézve a kihallgatott tanuk haszonbéri viszony létezéséről tesznek tanúságot, előadják ugyanis, hogy általuk ezen telektől bérpénz fizettetett, 1841-ben pedig ezen telek a földesúr többi birtokával volt bérbeadva. Ezek szerint a fentebb elősorolt 4 telek bérleti viszony alatt állván, igy azokat sem úrbéreseknek, sem örök időkre átadottaknak tekinteni nem lehetvén, eme telkek a fentérintett ny. par. 20. §-a alá voltak sorolandók. Lipcsey József és társai foglalási panaszukkal elutasittatnak, mert a követelt telkek nem úrbéri, hanem majorsági természetűnek lenni bizonyultak. A faizást illetőleg azon alperesi kérelemnek, hogy részére erdőföld ítéltessék, hely nem adhatott azért, mert az úgynevezett csonkás erdőben egyedül és kizárólag csak a földesuraság bir és birt faizási joggal, s ezen kizárólagos felperesi tulajdonjog alperes volt urb. közönség általa perfolyama alatt törvényes adatokkal meg nem rámadtatott. A legelőt illetőleg, minthogy a legelő nem 361 holdat tesz, hanem a 400 holdat is felülmúlja, egyes egész úrbéri telekre és 4 urb. zsellértelekre 8 hold közlegelő Ítéltetik, e szerint tehát 4%„ urb. telek, 4 urb. zsellér, a lelkészi 1, és tanitói 1/i telek után 45% hold rendeltetik kiadatni. — A helybeli egyháznak 3 hold, a tanitónak pedig 4 hold a közlegelői illetőségen felül rendeltetik kiadatni, temetőül pedig 1 hold, melyből 100 • öl zsidó temetőül fog használtatni. A helybeli lelkész és tanitó részére alperesileg követelt 1—1 telki állomány kiadásának helye nem találtatván. Maradványföldekül 195/s hold alapíttatván meg; mert a Terezianum urbárium alapján a szerkesztett identificatio és kárpótlási tabellák egybevetése után megállapított telki minőséghez képest ennyi és nem több mutatkozik maradványföldnek. A mennyiben pedig Csaszló helységében 400 pírt járul egy urb. telek után kárpótlási összegül, minden egy holdnak megváltási összege teszen 9 frt 30lü/4í krt, mely összeget 1848. máj. 1-től 5°/0 kamatokkal együtt a maradék földek megtartására jogosítottak illető földes uraiknak váltságképen 10 év leforgása alatt megfizetni kötelesek." Ezen ítélet a felek által felebbeztetvén, a megyei törvszók következő ítéletet hozott: ,,A Porkoláb Jánosné ós Fehér István lakta beltelkek az 1853. márt. 2-iki urb. ny. par. 20. §-a alá soroztatnak, s igy földesúri szabad rendelkezés alá tartozóknak ítéltetnek, mert a T. a. tanúvallomás s a 2— 10. sz. a. bérlevelek és nyugták világosan igazolják, hogy a Porkoláb Jánosné lakta telek nemesi birtok lévén, régibb idő óta bérlés alatt létezett, hasonlólag a Fehér István lakta telek is majorságinak s a rajta levő épület is a földes uraság tulajdonához tartozónak bizonyult be; a legelőt illetőleg, minthogy az 183 2/6. VI. törv. cz. 3. §-a értelmében a jegyző részére a legelőből külön féltelki illetőség rendeltetik kiadatni, a helység jegyzője részére is féltelki legelői illetőség kiadása megalapittatik ; — a lelkész részére a közös legelőből a felp. volt földes uraság és alp. volt jobbágy közönségnek jutandó mennyiséghez arányítva az általa jelenleg birt 8 hold föld betudása mellett egy egész telki úrbéri állomány, a tanitó részére pedig féltelki úrbéri állomány rendeltetik még kihasittatni sat. Végre ezen Ítélet ellen is mindkét fél részéről minden ujabb indokolás nélkül közbetett felebbezés folytán a ki r. it. tábl án ítéltetett: „Az úrbéri telkek mennyiségére, ugy a birtokrendezési 1. f. szabályok 19. §-a alá sorolt Porkoláb István és Mihály, Porkoláb Jánosné és Fehér István beltelkeikre nézve az alispányi bíróság ítélete hagyatik indokolásánál fogva jóvá. A foglalások visszaitéltetését követelő Lipcsey József és társai úrbéri telkeiknek állománya megcsonkítva nem levén, de különben is sem a foglalás valóságát, sem annak mennyiségét és helyiségét kellőleg nem igazolván, Fási József pedig mint nem úrbéres, foglalás visszakövetelésére jogosítva nem levén, követeléseiktől elmozditatnak. Legelői illetőség, tekintve annak kiterjedését, az eddigi használatot, a földeusri igazakat, és a megállapított •43/le úrbéri, 4 zselléri, egy papi, fél tanitói, fél jegyzői, összesen telek után telkenkint inkább megfelelöleg 6 hold Ítéltetik. Végre alperesek a helyiségre vonatkozó abbeli kérelmükkel, hogy illetőségeik a térképen helyrajzi számokkal láttassanak el, a végrehajtás alkalmával az alispányi bírósághoz utasittatnak. Ily változtatással, illetőleg értelmezéssel és utasítással egyebekben a megye törvényszékének felülvizsgálat alá eső Ítélete az általa felhozott okoknál fogva jóváhagyatik, s a periratok szabályszerű végrehajtás végett illetőségükhöz visszaküldetnek. Mely pernek sat. (1865. apr. 6-án 86. urb sz. a ). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 182. Herzogh Dánielnek — Jarembina községe mint alperes ellen 449 frt 18 kr. iránti perében ítéltetett: A keresetlevélhez A. a. csatolt szerződést aláíró Heytzel Károlynak mint egyik szerződő félnek csőd alá helyezése a szerződés 4. pontjában emiitett elemi csapások sorába tartozónak annálkevésbbé tekintethetvén, minthogy az 1840.