Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 55. szám

226 foglalás többé nem intéztethetik az 1840. XXII t. cz. 32. §-a szerint bukottnak vagyonára. M:után tehát W. vagyona felett 1864. nov. 26-án a csőd megnyittatott, és a váltótörvényszéknek erről tudomása volt, ez végrehajtást el nem rendelhetett, s különben a váltótörvényszék már a végrehajtási kérvény mint: összeirási kér v é n y czimezetéből arra figyelineztettethetett volna, miszerint felpereseknek eddig zálogjoguk nem volt, s azt csak most, miután a csőd már r é gó ta k i ü t ö 11, elnyerni akarjak, a mi azonban törvényellenes. Felperesek eddig W. könyvköveteléseire zálogjogot nem nyertek, ép azért, mert azoknak összeírása nem történt s az összeírás a törvényes zálogjog szerzésének alapfeltétele, a mint ez az 1840. XV. t. cz. II. R. 151 és 152. §§ aiból, továbbá ez 1844. VI. t. cz. 17. §-ából, végre az 1841. évi kegyelmes királyi utasításnak 201 és 202. §§ból kitűnik, a hol világos.in az mondatik: hogy a tárgyakat némely ismertető jegyeikkel, melyeknél fogva azok más h a s o n n e ra ü e k t ő 1 könnyen megkülönböztethetők, fel kell i r n i. 3) Ha végre még az 1844. VI. t. cz. 21. §-a szemmel tartatik, feleslegig be van bizonyítva, miszerint a neheztelt végzés a törvénynyel ellenkezik; mert ha a folyamatban lévő összc-irás, mihelyt csőd üt ki, kell, hogy f é 1beszakitassék, minél kevésbbé szabad azt a már régóta kiütött csőd után megkezdeni és áltáljában, mi oknál fogva szabad a v á 11 ó t ör v ény s z é knek mint ilyennek csődtömegnél összeírni? Ezen jog csak a csődbíróságot vagy az általa megkeresett hatóságot illeti. Tisztelettel alólirt tehát a neheztelt végzés következtében nála megkísértett könyvek összeírásánál tiszteletteljesen kijelenté, miszerint a rábízott csődtömeg ellenében kötelességsértésnek tartaná, ha a Pest városi törvényszék által rábízott könyveket a csődbíróság beleegyezése uélkül előmutatná. (Vége követ) Hétszemélyes táblai ítélet a Rolni — gr. Erdődy-féle haszonbérszerződés-teljesitési perben. Ezen jelentékeny haszonbéri jogügyet, mint olvasóink emlékezni fognak, legközelebb lapunk 41. 42. s 47. számaiban rés/.letesen, mindkét fél nézeteinek s indokainak kifejtésével megismertettük Most sietünk az e napokban kelt Hétszemélyes táblai Ítéletet közzé tenni, mely annál nagyobb figyelmet vont magára, minthogy az terjedelmesb indokolás mellett mindkét első biróság Ítéletét érdemileg megváltoztatta. Es ezen legfelsőbb bírósági ítélet igy szól : „Az A. alatti haszonbéri szerződésben, — eltekintve ennek kül formaságai iránt tett alperesi észrevételektől, — a szerződő felek kölcsönös kötelezettségeik megállapítva, s nevezetesen ennek 12. pontjában meghatározva lévén, hogy bármely kötelezettségi feltételeknek meg nem tartása esetében, alperesnek jogában álland, a szerződést lejártnak venni, s megszüntetni, — minthogy ezeu szerződés 11. pontjában világosan kiköttetett, miszerint a szerződéíi feltételek és bérpénz biztositásaul felperes köteles leend a szerződés aláírása után, azt Nágl Márknak házára bekebleztetni, s illetőleg ezen bekeblezést maga eszközöltetni, — e szerződés pedig nemcsak ezen kötelezettség teljesítésére határozottan kitűzött időben, t. i. ,,az aláirás után" be nem tábláztatott, de beismerőleg mai napig sincsen bekeblezve, s a szerződések szoros magyarázatuak lévén, alperes az utólagosan s csak a bírói felmondás után eszközlött előjegyzéssel az okból beelégedni nem tartozott, mert felperes nem a feltételes előjegyzést, hanem a bekeblezést kieszközölni köteles volt, és ekként ez irányban a megállapított szerződési kötelezettségnek nem teljesítése felperes ellenében igazolva lévén ; minthogy továbbá ezen szerződés 6. és 7. pontjában nemcsak a szerződésen ez ideig aláirt felperes Kohn Rezső, hanem annak bérlő társaira is kötelezettségek ruháztattak, valamint a 11 és 12. pontban azévenkinti bérösszeg pontos fizetésére mind felp., mind bérlő társai egyemtemlegesen köteleztetnek, és ezen kötelezettségnek biztositásaul a bérlő társaknak vagyona is egyetemlegesen lekötve lőn, — akként ezen szerződésre vonatkozólag nem egyedül az azon ez ideig aláirt fel és alperes felek, hanem felperesnek bérlő társai is szerződő feleknek tekintendők lévén, felperes pedig ezen bérlő társait alperesnek nemcsak be nem mutatta, s meg nem nevezte, de azokkal a szerződést alá sem íratta, igy ez irányban a szerződés valósággal megkötöttnek, és létrejöttnek el sem ismertethetnék; — de még felperes ezen elősorolt szerződési alap pontoknak, s ebből származott mulasztásoknak a bíróilag történt felmondás után sem tévén eleget, — minélfogva alperesnek ama jogával élni, miszerint a szerződés felperes mulasztásai okából, annak 12. pontja szerint felbontassék, teljes és törvényes szabadságában állott; ez okokból felperes e szerződés teljesítőre in'inti keresetétől elmozditatik. — Eként mindkét alsó bírósági Ítéletek érdemileg megváltoztatván, a perköltségek megszüntetésére vonatkozólag pedig helybenhagyatván, a periratok" sat. (1865. jun. 26-án 6551. sz. a.). Úrbéri jogcsei. Az urbéresek által birt telkek természetének meghatározása. (.Vége). A tárgyalások befejezése után az alispányi biróság által 1864. máj. 10-én 152. sz. a. ítéltetett: „Csaszló községben az urb. telkek száma az O. a. ugyanazonositás, a K.K. a. töldkönyv s urb. kármentesítési tabellák alapján 4;y(0 jobbágy telekben és 4 zsellér telekben volt megalapítandó. Ennek előrebocsátása után kijelentetik, hogy az uiryanazonositás 4. 5. 8 10 és 19: tételei alatt foglalt ~'/s jobbágy és 2 úrbéri zsellért tevő telkek, mennyiben azok az ezen telken lakók által örökösen megvásároltattak, s igy kármentesítés alá nem jöttek, e szerint tehát az 1848. 9. t. cz. alkotásakor ezen telkek urb. szolgálmányok alatt nem állottak, a földesúri kötelezettség alól teljesen feloldottaknak tekintetnek, s hogy az ugyanazonositás 1. 3. 6. 9. 11 és 17. tételeibeu foglalt 5/H jobbágy és 2 zsellértelek az 1853. márt. 2-iki ny. par. 6. § értelme szerint mint puszta telkek és földesúri kézen tulajdoni joggal levők úrbéri természetüket annálfogva vesztették el, mert ezen telkekre nézve senki sem állítja és követeli, hogy bármelyike az 1848. év folyama alatt vagy azután hagyatott volna általa el; s hogy továbbá, miután az identificatio 20. sz. tételében foglalt zsellértelek kipuhatolható nem volt, ennek kiadására a földesuraság nem köteleztethetik; végre hogy az identificatió 12 tétele alatti telektől csak mint 2/s-tó\ vétetvén kárpótlás, a földesuraság még %-tóli kárpótlásra, ugy a 18 és 20. tétel a. zsellértelkektől az illető földes uraság szintúgy kártalanításra feljogosittatik; nemkülönben kijelentetik, hogy a mely telkeknél némi földhiány mutatkozik, azt a földesúr kárpótolni nem tartozik,mert ezekre nézve a ny. par. 7. §. szerint foglalási panasz fel nem merült, miből következik, hogy mennyiben némely teleknél kisebb na-