Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 3. szám - Az igazságszolgáltatási oktroy kérdéséhez

1 1 inikép t örvé nyhozásunk ezen szervezéstrnegáltoztandja. Meggondolták-e pedig, hogy minden szervezés, s átalak'itás mily rendkívüli hátramaradást, zavart, és nehézségeket idéz elö az igazságszolgáltatás menetében? Nem elég itt a rendezést papírra tenni, vagy a kinevezéseketvégrehajtani. Mig ezek mellett a törvénykezés ismét rendes kerékvágásába jön, húzamosb idő igényeltetik. Feledték-e, hogy az 1853 — 54-i osztrák szervezés hazánkban oly hátramaradásokat teremtett, mikép a cs. bíróságok 18G0-ig ki nem lábalhattak a hátralékok alól? Biztos tehát, mikép az újonnan szervezett gépezet rendes menetét sem nyerhetné el, midőn az or. gyűlés azt ujolag felforgatná. Helyes lenne-e ezért a feleknek, az összes forgalomnak annyi hátramaradást, késleltetést okozni — mi az átmenettől elválhat!an. Azok pedig, kik a teljes unificatióra törekedve jogrendszerünket minden áron az osztrákba beolvasztani törekszenek; gondolják meg, hogy az osztrák törvénykönyvek magok is a leggyöngébb lábon állanak. Az osztrák jogi törvényhozás ugyanis már legközelebb gyökeres változásnak néz elébe. Kétségtelen, mikép a nyilvánosság és szóbeliség el fog fogadtatni, miután maga a kormány alapul vette a hannovérai polgári perrendet. Mellőzhetleu az is, hogy, habár korlátolt hatáskörrel, a jury is életbe fog léptetni. Könnyű belátni, mikép csak ezen institutiók is az egész osztrák bírósági rendszert, következéskép a törvénykezési eljárást is gyökeresen át fogják alakítani. Miért, mi alapon akarják tehát azokat, melyek a legcompetensebb szak tekintélyek által, a jogi kifejlődés jelen színvonalát véve, teljesen elavultaknak nyilvánitattak,— reánk erőszakolni, midőn azok nálok sem bírnak állandósággal? És ha tartósságuk náluk is csak rövid idejű — megfelelne-e az igazságszolgáltatás valódi érdekeinek, hogy ily rövid időre oly gyökeres átalakítás tétessék, mi természetesen egy időre az egész törvénykezést felzavarná, jóformán megakasztaná? Ezzel tehát épen ellenkezője létesitetnék annak, mi czéloztatik ; a törvénykezés megakasztatnék — gyorsitás helyett; nehezitetnék— könyebbités helyett. Mellőzve mikép az ily változások — az előidézett összeütkösések, illetőségi viták, s tévedések stb. által a forgalomra s hitelre rendkívül hátrányosak. Mig a bizalom, s jogbiztosság teljesen helyreáll, mindig hosszabb időt veend igénbe. Am. kir. Curia különösennagy szálka 1 ajtántúliak szemében; minduntalan felhozván évi hátralékait, honnan a kir. tábla feldarabolásának szükségességét következtetik. Ez a lehető legnagyobb elfogultságot tanúsítja. Mert a kir. táblának nem 7 ezer, mint a lajtántúliak emlegetik, hanem mint az alább közlött hiteles ügy kimutatásból látható, a lefolyt évben 4571 (s a hétszemélyes táblának 756) hátraléka volt. Ez azonban semmivel sem több azon hátráléknál, melyet a Bach korszakában, aránylag a főtörvényszékek is felmutattak. Mert ezeknél p. o. 1858-b az úrbérieken kivül 2137 ügy hátralék volt, mi ha tekintjük, mikép a főtörvényszékek referensi száma 105 volt, a kir. tábláé pedig csak 48, tehát nemcsak még egyszer annyi, hanem még azontúl is 10 el több, akkor a kir. tábla hátralékainak is még egyszer annyinál jóval többnek lehet lenni, hogy a cs. főtörvényszékek munka erejéhez képest azok hátralékához arányban álljon. Megemlítve különösen még, mikép a táblai hátralékokból közel 300 ügy egészen peren kivüli kérvényekre stb. vonatkozik, melyek a törvénykezésre hátrányosak nem lehetnek. A Kúria példás munkásságát, s rendkívüli gyors eljárását csak az elfogultság veheti kétségbe. Mert akkor midőn a kir. táblához beérkezett ügyek száma 1864-b. a 22 ezret s együtt a hétszemélyes táblával a 27 ezret jóval meghaladta, és ugyanazon évben a két tábla által 27 ezerén felül; különösen maga a kir. tábla által több mint 22 ezer elintéztetett; akkor midőn a kir. tábla az összes 1864 elsőfél évi ügyeit elintézte minden hátraléknélkül ugy hogy hátralékban csak az maradt, mi okt.—deczemberbenérkezett be; végre akkor,midőn általa a személy s vagyonbiztosságra nézve oly nagy jelentőségű büntető ügyek, s ugy a nagyobb gyorsaságot igénylő váló perek is — mind üsszesen elintéztettek az év végéig, a nélkül, hogy azokból csak egy is felmaradt volna; és a nagy fontosságú úrbériekből is csak 14 maradt fenn, akkor valóban jogosan semmi kifogást sem szabad s lehet tenni a Curia munkássága s ennek eredménye iránt. Figyelembe ajánlva még azt is,mikép a váltó perekből, szinte a Curia kiegészítő részét képező váltó feltörvényszék 1864 évben 5726 dar. intézetei és csak 34 maradékkal; s a septemviratus váltó osztálya pedig 550 dar. intézett el, minden hátralék nélkül: ugy hogy a váltó felebbviteli forumokon, ugy szólván hétről hétre minden ügy elintéztetik. Kivált meggondolva azt, mikép a cs. főt örvényszékektől hátralék egy pár száz híjával öt ezer maradt át a Curiára, mi ennek azótai működésére folyvást hátrányosan hatott. Azon hátrálék, melyben van, (5249 darab) csakis azon hátralék számot (4784) közeliti meg, mely örökségül azokról reá maradt. De nem csekély körülmény az is, mikép a k. táblának 48 személyzete sem volt még egy évben sem betöltve; egyes tagjai, majd a megyékbe, majd a kanczélláriához vonatván el, és helyeik hosszasb ideig betöltetlen maradván. A kir. Curia működésében tehát legtávolabbi ürügyet sem lehet találni arra, hogy az több kerületi főtörvényszékekre feldaraboltassék. Azon kivül ennek hátrányaihoz azokon kivül miket a gyökeres átalakítás részéről fentebb érintettünk, különösen még azok járulnának, melyek ily felsőbb bíróság meg mozgatásától szétszorásától mindig elválhatlanok, s melyek különösen a nagy terjemű archívum szétosztásában s újólagos rendezésében nagy mérvben kiemelkednek. — Nem említve azon roppant kiadásokat, melyekbe ily átalakítás és a külön feltörvényszékek felállítása kerülne, külön külön ujabb helyiségek szerzése s felszerelése számosb segédszemélyzet tartása stb. következtében. Mi tehát folyvást azon meggyőződésben vagyunk, mikép a kérdéses oktroyt az ő Felsége által tett szentesítésekkel is merő ellentétben találjuk; de azt még törvénykezési czélszerüség által sem találjuk igazoltnak. A jog szempontjai ellene szólanak; az igazságszolgáltatás folytonos menetének érdekei pedig nem harczolnak mellette.