Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 52. szám

Pest, 1865. péntek július 7. 52. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Tanulmányok törvénykezésünk terén (H. cz. vége., — Jogeset. (Vége). — Knr. Ítéletek. — Hiv. tudniv. Tanulmányok törvénykezésünk terén. II. A polgári per. (Vége) Busbach Péter ügyvéd úrtól. A bizonyitasi eljárás befejeztével hozatik az itélet. Képzelem, mily keserves munka ez az előadóra és törvszékre nézve; midőn oly bizonyítás után, mely egy azon tényállást pro és contra azaz: affirmative és negatíve igazolni, tekintóleg telhetőleg összezavarni iparkodott, most már a jó és roszhiszemüséget kiészlelni, az ép magot a sok selejtesből kiválasztani, legjobb meggyőződésük szerint törvényt és igazságot szolgáltatni vált feladatukká! Minő helyzetbe jő a biró pl. azon esetben, mikor egy a vtk. II. r. 8. fej.96.§ aszerint törvényesen elismert dolgot a per állásának nem ismerése folytán tanuk — vagy szakértők hihallgatásával legalább is megingatott!? Mit fog tenni? félreveti-e a törvényt, s a hallgatag beismerés törvényes erejét ignorálja? vagy megingatott meggyőződését nyomja el, hogy a törvénynek tegyen eleget? Ezen és hasonló körülményed-nem eszközei a gyors elintézésnek. Mert eltekintve attól, hogy a felesleges bizonyítási eljárás által mennyi időt veszt a fél: e veszteséget még növelni fogja azon időköz, melyre a bírónak szüksége van, hogy saját lelkismeretének habozása helyébe biztos elhatározáshoz jusson. De növeli a végleges itélethozásbani késedelmeskedést még azon nálunk divatozó, a német eljárásból átszármaztatott fatális gyakorlat, hogy az első biróság kivonatot kénytelen a perből készíteni, s felebbezés esetén ezt a perirományokkal felterjeszteni. — Tekintsük e kivonatozás egyéb hátrányait is. Atalános^n tudva van, mikép készülnek e kivonatok. Az előadó t. i. túlterhelve hívén magát egyéb fontosabb teendőkkel, reá bízza a kivonat megkészitését egy írnokra. Az írnokban tehát oly képesség feltételeztetek, minőt csak a bírótól várunk, t. i. mérlegelni a vitáskérdéseket, s kiemelni a lényegest, elhagyni a mellékest. Ha az irnok e képességgel bírna — akkor a bírói széken ülne. Ekkép tehát az alap, melyből az itélet kiemelkedik — megengedem : jóakaratú, de — avatlan, illetéktelen kezekre bizátik. Már most, felteszem, az előadók legtöbbje, de — legyen — mindannyija, le" győzi azon tulterheltségi nyomást, mely a kivonat megkészitésében gátolta, s időt vesz macának a kivonaton kívül magukat a periratokat is átolvasni, és igy egy munka helyett— a drága időveszteség daczára— kettőt végezni; kérdem : ki van-e zárva annak 1 eh e tősége, hogy az előadó nem mindég jut hozzáa hoszadalmas periratokat olvasni, s ekkép — talán kedve ellen — a hiányos és nem alapos kivonat nyomán kénytelen referálni? referálni a nélkül, hogy a tanubizonyitás alkalmával jelen lett volna, és ott legalább a közvetlen észlelésből egy kis meggyőződést szerzett volna! — Az előadó ily előkészület alapján kénytelen referálni, s a biróság — mely teendőkkel szintén tul van halmozva — ily alapon Ítéletet hozni! S ezen kivonat alapjáni előadás azután végig megy a felebbezési forumokon is; mert máskép miért követelnék azokat az első bíróságoktól ? — Létezhetik-e ily viszonyok közt megnyugvás az igazság szolgáltatásban? Rosz néven vehető-e a felek elégületlensége, bizalmatlansága? — Tudom, hogy a kivonatok épen a permenet gyorsítása végett követeltetnek; s tudom azt is, miszerint válaszul adhatni: azért van megengedve bíróságainknál az i n f or m á 1 ás.De kérdem: megnyugtató-e a félre annak tudata, hogy neki informálnia kell — ha biztos akar lenni, mikép ügyében nem fog egyoldalú itélet hozatni; s kérdem köteles-e a biró az informatiót elolvasni, s biztos vagjok-e benne, hogy azt el is olvassa ?') Szomorú dolog, de ugy van, hogy e bajok gyökeresen nem orvosolhatók mindaddig, mig —a nálunk uralgó perviszketeg mellett — az Írásbeli eljárás rendszere fenáll! És most térjünk át a végrehajtási eljárásra. A végrehajtás jelenlegi rendszerünk, és a végrehajtást szenvedő félnek egy kis jóakarata mellett, ép annyi ideig elhúzható mint a főper maga. így volt ez az ideigl. polg. perrendtartás alatt, s igy van ma is. Az orsz. birói tanácskozmány nem volt mostoha az adósok irányában, s megteremtette az elhirhedett Hl. §-t. E szerint felfolyamodhatunk a zálogolás, becslés és árverés ellen külön külön, s — ha fel folyamodásom vagy semmiségi panaszomat az illető végzés kézbesítésétől 3 nap alatt nyújtom be — mindannyiszor felfüggesztő hatással bir. — Megvagyok győződve arról, hogy ezeu §-nak akkori legtekintélyesebb védői azóta megtértek Széher Mihály és Zsoldos Ignátz uraknak a gyakorlati jogi életből meritett azon nézeteikhez, melyeket az orszbir. tanácskozmány XV. ülésében kifejtettek ; s meggyőződtek arról, miszerint a végrehajtási eljárás ezen három stádiumát külön-külön recurrálhatni, s a kielégítést ezzel késleltetni, nem többé jogorvoslat, hanem egyszerűen — törvényhozási hiba volt. Igen is legyen alkalma a félnek a végrehajtási eljárás alatt netán elkövetett sérelem ellen orvoslást kereshetni, de ebbeli jogosultsága ne válhassék az eljárást meghiúsító és a jóhiszemű— s már jogerejü ítélettel biró — felperes irányában boszantás eszközévé. Ezért engedtessék ugyan felfolyamodás vagy panasz — de csak egyszer, cumulative." Ennek helye csak az árverési végzés meghozatalakor lehetne. Meglehet, jó szándék védte ennek ellenkezőjét, de végre is a tapasztalás a legrészrehajlatlanabb biró; s ez teljesen igazolta Széher Mihály szavait midőn mondá: „Az igazság szolgáltatás ne húzódjék a végetlenig, és ne gátoltassanak a felsőbb törvényszékek a perek előadásában annyi tömérdek haszontalan egyes felfolyamodások által." .... „Igy igen sokat gazdálkodtunk meg az idővel, s a feleket teljességgel nem J) Lásd e pontra nézve a birói függetlenség érdekében, egyik jeles munkatársunk tüzetes fejtegetését lapunk 1864. 46. számában. Szerk. 52