Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 51. szám

210 rnénynek felderítésére szakértők kihallgatása rendeltetett el, kik a keresetben esetleg felajáultattak, s e kérdésben az ügy immár majd két éve húzódik ok és czél nélkül. Ugy szintén tudok esetet, midőn egy fél szakértőket tanuk alakjában csúsztatott a perbe, s ezen módon a kihallgatásnál elvont theoriák fejtegetése volt az eredmény. Tudnék számtalan hasonló tényeket felemlíteni, melyek azt tanúsítják, mikép a bizonyítékok alkalmazásának elrendelésekor az előadó a reá bízott ügyet nem ismerte, s ez által a félnek tetemes anyagi veszteséget okozott. Előfordult azon eset is, hogy egy ugyanazon körülményre felperes pro, alperes contra hivatkozott tanukra s az illető bíróság egyiket is, másikat is kihallgatni rendelte. — A bizonyitéki eljárásnak czélja: azon tényeknek törvényes bebizonyítása, melyektől valamely pernek kimenete függ. Kérdem, mikép fogja az előadó vagy bíróság megjelölhetni azon tényeket, melyeknek az érintettem következményekkel kell birniok, ha a pert nem ismeri? Ezért a bíróságoknak már a bizonyitéki eljárás megkezdésekor tökéletesen ismerniök kell azon vitapontokat, melyek körül az ügy forog; tudnia kell azt: mi van már bebizonyítva, tekintve elismerve — s mit kell még bebizonyítani? Ezek ismerete nélkül ép oly kevéssé foga biró intézkedése alapos és helyes lenni, mint a törvényes oltalmat kereső közönségre nem megnyugtató; s egyúttal kézzel fogható viszásságokra vezetvén következményeiben, a birói szék tekintélyét végtelen erkölcsi csapásokkal sújtja. Ily visszásság az is, hogy ugyanazon tényre vonatkozólag pro és contra rendeli a tanukat kihallgattatni; azaz: az egyik fél tanúit affirmativ, a másikét negatív bizonyításra bocsátja. A polgári peres eljárásban csak affirmative lehet és kell bizonyítani: kinek ez nem sikerül — pervesztes. De folytassuk. A bizonyítási eljárással kezdődik a tulajdonképi birói functió. Ez minden mivelt nemzet törvénykezésében a legfontosabb szerepet játsza; benne és általa nyer testet a gyakorlati életnek törvény által szabályozott szelleme; ez nyújtja azon anyagot, mely a törvény igéjét megtestesíti. Ebből meriti a biró azon meggyőződést, melyet követnie kell: midőn másoknak életfeltétele, vagyona fölött hoz döntő ítéletet. Lehet e ennélfogva a bizonyítási eljárást oly mellékes, oly alárendelt valaminek tekinteni, melyet oly ember is elvégezhet, kinek nemcsak az épen kérdés alatti ügyről fogalma nincs — hanem a legelemibb törvényismeretekkel sem bir? Kinek egész készültsége az — hogy irni tanult!? S ki hinné — a bizonyítási eljárás nálunk sok helyt mégis ily intézkedés alá esik. Nemcsak hogy az előadó p. o. a tanúkihallgatásnál részt nem vesz, és igy a kérdést közvetlen értesülés által tanulmányozná, a tanukra vallomásuk tétele alkalmával állásának és személyének tekintélye és hivatalának méltósága által azon komoly benyomást tenné, mely az igazmondásnak egyik legbefolyásosabb tényezője: hanem egy Írnokra bizatik a tanúvallomás kivétele, s ez nem ismerve a kérdést — vagy a megjelent ügyvédek szellemi felsősége alatt a tanút ezek egyoldalú befolyásától menten tartani nem képes-, vagy pedig, ha elég jó akarat van benne, buzgalmában ügyetlenséget követhet el. — Nem is említem e helyütt azon a tanuhitelesitéseknél napi renden levő visszaéléseket, hogy mig egyik terem egyik zugában a tanú vallomására esküt tesz: addig ugyanazon terem másik sarkában erős pipafüst közt élénk vita folyik más felek közt! A szakértői szemle, okmányok s esküveli bizonyításról nem szólok; csak azt jegyzem meg, miszerint a bíróilag követelt eskü, legyen az tanú, műértő vagy fél által leteendő: mindig az illető törvényszék színe előtt kellene hogy letétessék. Ez üdvös reformot fogna előidézni, s bizonyos stereotyp vallomások és tanuk eltűnnének a perekből; mert az eskü ünnepélyességének rehabiíitatiója kétségtelenül nagy hatással volna Megjegyzem végül, hogy a tanúvallomások feletti tárgyalás oly felesleges valami, mit a jövendő codificatio okvetlenül ki fog törleni eljárásunkból. (Folytatjuk). Jogeset. Tulajdonjogi ügy. Kühler László Zalamegye törvszékénél 1862. szept. 8-án benyújtott keresetlevelében előterjeszti, hogy az ormándlaki birtoka belső telkéhez tartozó, az 1837. évben eszközlött tagosítás alkalmával a földkönyvben 130. sz. a. jegyzett birtokrészlet kevésbé jó minősége miatt parlagon hagyatva legelőül szolgálván, mint ilyen nemcsak felperes, hanem az ő elnézése folytán mások által is használtatott. Ezen év tavaszán felperes ezen földét bükkönynyel bevetvén, Micsky András e miatt sommás visszahelyezesi pert kezdett , és felperes tudtán kívül élvezett használat alapján visszahelyeztetett. Tulajdoni joga igazolására felmutatja felperes A. a. az 1855. apr. 20-án kelt szerződést, mely szerint a Hertelendy Károly nevén előforduló birtokot g. Vasquez Lajos és neje megvették ; továbbá B. a. eladási, illetőleg csere-szerződést, mely telekkönyvileg is bekebeleztetett, mely szerint gr. Vasquez Lajos és neje ezen Hertelendy-féle birtok tulajdonjogát 1857. márt. 27-én felperesre ruházták át. Ezen szerződések 1 pontja a) betűje alatt felsorolt belsőségi földek közt a C. a. földköuyvben 130. h. r. sz. a. bejegyzett 1750 • Öl terület is világosan benfoglaltatván, felperesnek ehhez tulajdoni joga tehát kétségtelen. Minthogy pedig Micsky Eudre ezen tulajdonát felperesnek visszabocsátani vonakodik, sőt a visszahelyezési per folytán e birtokba visszahelyeztetett, kéri őt megidéztetni, S'őt ezen terület tulajdonjoga visszabocsátásában, smintrosz hiszemü birtokost nemcsak a fenlévő termések átadásában, hanem aD. szerint 12 mérő bükkönynek 2 frijával számított 24 frt beosárában, végre a sommás visszahelyezési perben részére E. szerint fizetett 30 frt 46 kr. perköltség visszatérítésében és a jelen per költségeiben elmarasztaltatni. Alp. elleniratában előadja, hogy felp. azt, hogy a kérdéses birtokrészt akár birtok elődje, akár ő maga egy perczig is birtokolta volna, mivel sem igazolja, s ezt, valamint azt is, hogy ezen birtokrész felperestől soramás visszahelyezési per folytán elvétetett volna, alperes határozottan tagadja ; továbbá, miután alp. birtokezimének kimutatására nem kötelezhető, felperest keresetével elutasittatni, s költségekben marasztaltatni kéri. Vál asz. Miután alp. a felp. tulajdonjoga igazolására felhozott okmányokat meg nem czáfolta, sőt felperes tulajdoni jogát meg sem tagadta, csupán a jelenlegi birtoklására hivatkozott, az pedig akkor, midőn tulajdonjog eldöntése forog fenn, nem elégséges, s azon kifogása is, hogy ő birtokezimének kimutatására nem kötelezhető, meg nem állhat akkor, midőn felp. a tulajdon szerzés czimét és módját beigazolta, kéri alperest a keresetlevél értelmében elmarasztaltatni. Visz o n válasz. Alperes kifogást tesz az A. a. okirat ellen, minthogy az csak kivonatban van becsatolva.