Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 51. szám

Pest, 1805. kedd július 4. 51. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Tanulmányok törvénykezésünk terén (Ií. cz. folytatás). — Jogeset —Kur. ítéletek. — Hiv. tudniv. Tanulmányok törvénykezésünk terén. II. A polgári per. (Folytatás) Busbach P é t e r ügyvéd úrtól Áttérek az érdemleges térfelemre és a bizonyítási eljéiriisra. Az elsőre megjegyzem,miszerint gyakorlatilag nálunk csak kétféle utja van az érdemleges védelem előadásának, t. i. a sommás szóbeli, ezen mostoha fia törvénykezésünknek, — és az Írásbeli; ezen utóbbihoz tartozik tettleg az úgynevezett „rendes szóbeli" is — lucusanonlucendo! — Mert ezen rendes szóbeli eljárás a valóságban , hosszadalmassága — és kizárólagos Írásbeliségénél fogva csakugyan nem nevezhető szóbelinek. Sajátságos, hogy magyar törvényhozók nem tudták levetkőzni azon 7 éves német praxis boldogtalan szokásait, hogy magyar ember, kinek a szóbeli előadás, s a nyilvánosság, éltető elemei közé számíttatik : nem tudott egy egé-zséges szóbeli törvénykezést javaslatba hozni! Hiszen nem kellett volna octroyálni; egyszerűen életbe kell vala léptetni az 1840. XV.t. cz. szerinti eljárást; de ezt azután annak betűje és szelleme szerint. Ezen törvény II. r. 7. fej. 85. §-ában ez áll: „felolvastatván ,,akeresetlevél, annak minden kitételei és állításai,.... a bíróság alperest pontonként k i ha 11 ga tan d j a." A 86. §-ban mondatik: „ha alp. ezeken kivül védelmére még egyéb, az esetet tárgyazó észrevételeket kívánna felhozni, ezt azonnal szóbeli előadással teheti." A87. §. szintén szóval előadandó észrevételekről szól. — S mit csinált agyakorlat, mit az országbírói értekezlet e törvényből? Olyas valamit, mi 1840-ben a törvényhozónak eszeágában sem volt; egy nehézkes, késlekedő s végetlen időveszteséggel járó gépezetet, midőn az ideigl. tkez. szab. 54. §-ában a rendes szóbeli perekben az eljárást ugyanaz 1840. 15. t. cz. II. r. 7. fej. szerint szabályozza, de hozzá teszi: „azon módosítással, hogy a felek vagy képviselőik szóváltásaikat sajátkezüleg is jegyzőkönyvbe igtathassák." Ezen toldalékkal az egész váltóeljárás értelmét és eredeti czélját megsemmitették.') Azzal indokoltatik ez, miszerint a bíróságok száma és személyzete kevés a szóbeli éljáráshoz; és hogy a felebbezési forumok, ha előttük az ügy ismételve élőszóval nem tárgyaltatik, nem fognak a tényállásról igazságos Ítélethozatalra szükségelt alapos ismerettel birni! — Czélomtól távol vinne itt részletezni e kérdés2) fejtegetését, azért csak azt jegyzem meg, hogy az orsz. birói értekezlettől függött alkalmas és czélszerü indítvány és tervezet J) És ezt tették nem azok, kiket nálunk még mindig szobatudósoknak szokás gúnyolni, hanem gyakorlati ügyvédek, bírák — kik minden ebbeli tudományt s jártasságot magoknak vmdicálnak — minálunk. Szerk. 2) E kérdést jövő codificatiónk szempontjából legközelebb tüzetes tárgyalás alá veendjük Szerk. elkészitése, és hogy azon áldozatot, mit a törvénykezésnek ekképi átalakítása netán igényelt volna: egy egészséges, gyors igazságszolgáltatás és ennek következtében erős közhitel busásan kárpótolták volna. Nem feszegetem ez alkalommal azon előnyöket sem, melyek a szóbeliség és nyilvánosságban magára az objectiv igazságszolgáltatásra háromolnak, hanem nem mellőz hetem megemliteni azt, mikép az írásbeli eljárásnál az igazság bizonyos formákhoz van lelánczolva, és hogy e formák sokszor megölik a jogot. Mert lehet valami cselekvény kifogástalanul törvényes, de azért — nem igazságos. A szóbeli eljárás közvetlenségénél fogva hasonlitj hatlanul több előnyt nyújt a valóság, igazság, jog felismeréséhez. És ezek után áttérek a bizonyítási eljárásra. Eljárásunk szerint a bizonyítékok, melyekkel valamely fél jogainak kimutatására élni kíván, vagy tud, a perbeszédekben adandók elő. Az ekkép kellő helyen felhozott bizonyitékok alkalmazása iránti határozat a birót illeti. E pontot illetőleg törvénykezési szabályaink előnyösen eltérnek felfogásom szerint a külföld azon törvényhozásaitól, melyek a bizonyítási eljárást Ítélettel kezdik meg, mely Ítéletben már előre kijelöli a biró azon elveket és nézeteket, melyeknek bebizonyításától feltételezi az érdemben leendő vé° határozatot; ezen Ítéletek, mert Ítéletek, felebbezhetők ; s azok jogerőre emelkedvén, a birót kötelezik az érdemleges ítélethozatal körül. — Már maga ama körülmény, hogy ezen felebbezhető ítélet jogerejének bevárása késlelteti a per menetét, képezi annak egyik hátrányát; de másik és fő hátránya az: miszerint a biró, még mielőtt a bizonyítási eljárás folytán felmerülhető viszonyokat, s eredményeket ismerné — praejudicált maga magának, s annyira megköté kezeit, hogy ha a bizonyíték nem az általa megjelölt irányt s nézeteket állítja elő, habár máskép a bizonyító fél jogai mellett szólanak is — kénytelen* jobb belátása ellenére, kedvezőtlen Ítéletet hozni. Ismétlem, törvkezési szabályaink e részbeni intézkedését gyakorlatiabbnak tartom. A mi már a bizonyítási eljárást agyakorlatban illeti, itt találkozunk oly hiányokkal, melyeknek elhárítása mulhatlanul szükséges lenne. — Vajmi gyakran előfordul p o. .miszerint azon előadó, ki valamely pert kezéhez kap, látja, miszerint valamelyik fél elővigyázatból, azon esetre t. i ha valamely általa lényegesnek tartott körülmény az ellenfél által tagadtatnék, tanukat ajánl fel; az ellenfél azonban ama tényt nem tagadta, és így az az 1840. XV. t. cz. II. r. 97. §-a szerint törvényszék előtt elismertnek volna tekintendő; s mégis a biró — nem olvasván a pert — látván a kérdőpontokat, elrendeli az azokban hivatkozott tanuk kihallgatását, és ez által, valamint a ta nuvallomás felett tartandó tárgyalás által a pert hivatalból egy félévre hátraveti. Viszont van egy eset, mikor egy a fél által hallgatólag beismert körül