Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 3. szám - Az igazságszolgáltatási oktroy kérdéséhez

Pest, 1805. kt-dd január 10. 3. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az igazságszolgáltatási oktroy kérdéséhez. — összehasonlító kimutatás stb. X Az igazságszolgáltatási oktroy kérdéséhez. Most, midőn állítólag előáll azon perez, mely az országgyűlés mellőzésével, a magyar igazságszolgáltatás rendszerének gyökeres átalakitása felett határozand, hivatásunkhoz képest lelkiismeretes dolognak tartjuk, hogy e kérdéshez ujolag mi is, ismét hozzászóljunk. Különüsen felhívni óhajtanók a korona tanácsossainak figyelmét, azon nagy horderejű felelőségre, melyet a teendő lépés által magokra vonandnak, részint a maga Ö Felségétől származott szentesítések mellőzése, részint a magyar nemzetteli kiegyezés nehezítése által. Az Ő Felsége által tett szentesítéseket említettük. Értjük azon közjogi változatokat s legfelsőbb intézkedéseket, melyek állam életünkben 1860 október óta fordultak elő. Mindazon felségi határozatok, melyek ez időtől fogva a magyar jogrendszert, s igazságszolgáltatást érintik, annak önállását, annak a szervezés s átalakítás minden mozzanataira nézve, a magyar országgyűlés elébe való tartozóságát, a Jegkétségtelenebbül igazolják. Az 1860 okt. 20-i császári diploma III. pontja igy szól: „A törvényhozás minden egyéb tárgyai, melyek az előbbeni pontokban nem foglalvák (az igazságszolgáltatásiak ott nincsenek megemlítve) a magyar koronához tartozandó országokban és tartományokban, az előbbi alkotmányok értelmében — a 1 k o t m án y s z e r ü 1 eg elintézendő k-" Ezzel 0 Felsége az összes jog törvényhozást országgyűlésünk kizárólagos illetőségéül s közjogi hivatásául ismerte el. A gr. Rechberghez intézett cs. leiratban pedig ő Felsége igy szóll: „Az igazságüg}ri tárgyak, s igazságszolgáltatásraMagyarországban, elhatároztam, a királyi Curiát az országbíró elnöklete alatt Pesten helyreállitan i." Ez a Curiát előbbi — 1848 előtti — szervezetében rendeli életbeléptettetni, mert különben az helyreállításnak nem neveztethetnék\ — ezzel pedig a kir. táblának, mint 1848 előtt egységes, fel nem darabolt testületnek felosztása merően ellenkezik. A b. Vayhoz intézet leiratban pedig ő Felsége azt fejezte ki, hogy „Jövendőre a magyar állam jognak azon ősrégi elve, hogy a törvények hozásának, változtatásának, magyaráztatásának, vagy megszüntetésének joga csak a törvényes Fejedelem által, az országosan összegyűlt törvényes rendekkel közösen gyakoroltainatik, és azonkívül nem eszközöltethetik. Ez minden o k tr o y t határozottan s világosan kizár — biztositva a magyar törvényhozás illetőségét, ősi alkotmányunk, közjogunk alapján. És ez még tüzetesebben szentesitetik a 2 pontban, hol maga Ő Felsége mondja; „Midőn mai nap közzétett elhatározásaim értelmében Magyarországom alkotmányos intézményeit, s ezen országot számos törvények, hitlevelek, s biztosítékok al apján illető közigazgatást s igazságszolgáltatást ismét helyreállitatni rendelné m." Ez a magyar igazságszolgáltatás önállásának , s ősi közjogunk értelmében teljes épségébeni fen tartásának ujabb biztositéka. Hasonlóan a b. Vayhoz intézett leiratbaan ÖFelsége azt is nyilvánítja, hogy: „Minekutána szándékom Magyaországom összes törvénykezési ügyét ismét ezen ország határai közé visszahelyezni; és „Miután az ősi megyei rendszernek helyreállítása szükséges következése azon mai nap közzétett elhatározásaimnak, melyek szerintMagy aror. alkotmányos intéz vényei ismét életbe léptetendők. Ezzel ismét 0 Felsége a municip alitá^st, mely a megyei rendszerben , a törvénykezési szervezetnek lényeges részét képezi, biztosította, mi ismét annak alkotmányos uton kivüli megszüntetését s felforgatását zárja ki. És pedig annál inkább, minthogy ugyanott 0 Felsége még hozzá tette: „A vármegyék végleges szervezése s rendezése a legközelebbi országgyűléssel leendő tárgyalásra t ar t a ti k f e n n." Ezek, ugy hisszük, kétségtelenül igazolják, mikép a legfelsőbb felségi szentesítések, a magyar igazságszolgáltatás ősi rendszerének fentartását, a curia épségét, s a törvénykezési szervezetnek, s különösen a municipalis bíróságnak, csak a magyar or. gyűlés általi megváltoztathatását, s a magyar törvényhozásnak ahhozi kizárólagos jogát, világosan biztosították. És ugyanezen akaratot s alkotmányos szellemet fejezte ki ő Felsége minden későbbi nyilvánulásaiban is. Azt különösen, hogy igazszolgáltatási rendszerünk fentartassék, s hogy annak változtatására, s aziránti törvények alkotására csakis országgyűlésünk legyen jogosult, az alkotmány felfüggesztése után is folytonosan biztosítván és szentesitvén. Igy nevezetesen Ö Felségének 1860 nov. 5-én kelt legmagasb kéziratában, mely az alkotmányos élet felfüggesztésével, katonai bíróságokat és provisoriumot rendelt — szóról szóra ez foglaltatik : „Épen ugy ujolag is kijelentem, miszerint rendit-