Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 47. szám

194 alá mellékelt erdészeti becsű szerint a gyakorlott faizási j élvezet arányában telkenkint 2holdban,tehát692/8 telek után 1582/4 holdban volt megállapítandó. Hogy a különben 75 számmal kimutatott zsellértelek mennyisége itt és a legeló elkülönözésnél 80-nal számíttatik, a régi per mellékletei és az uradalom nyilatkozatával van indokolva, mely azon tekintetből, hogy 5 zsellér, kik telki állományokat vásároltak, a telkesek rovatában fordulnak ugyan elő, de azért e két viszonyra nézve a zselléri állománynyal járó javadalomtól meg nem fosztathattak. Az alperesek kivánata mellőzendő volt, mert a jelen állapot az ügy természeténél fogva egyéni birtok szerintievén felveendő, a határnak uj felmérése a cs. kir. urb. törvszék által lett bíróilag elrendelve, s ennek következtében az erre vonatkozó adatok lehetnek csak irányadók. Ezen előmunkálatok nyomán felesleg tűnvén ki, melynek megváltásában a község is megnyugodott, a felesleg teljesített szolgálatokért követelt kárpótlás számszerinti következetlenség nélkül meg nem ítéltethetett, minthogy a felesleg a hiány lehetőségét, s az ebből eredményezett következményeket j kizárja, s minthogy alp. részről nem is igazoltatott névszerint, melyik telki állomány szolgált vagy adózott kelleténél többet, s ki az, a ki kárpótlásra jogosítva lehetne, minthogy végre a község egyeteme mint olyan urb. szolgálatokat nem tett, tehát ily természetű kárpótlási követelésre jogositva nem lehet. A zsellérek által fizetett bér megtérítése a beltelki felesleg megváltására vonatkozó ítélet okainál fogva volt mellőzendő, minthogy világos, hogy a zsellérek kelletinél többet bírnak, s a bér megtérítési követelés alapjából magából felderül, miszerint a zsellérek bért csakugyan fizettek, a mi által az uradalomnak kétségtelen tulajdonjogát önkényt beismerték.'1 Ezen ítéletet mindkét fél felebbezte. Felp. felebbez, mert a zsellér beltelki feleslegtől nemcsak 1848 óta, de keletkezése idejétől fizettetvén a bér, s alperesek az iránt panaszt soha sem emelvén, azok uradalmi birtokként tekintendők, s igy tőle váltság nélkül el sem is vehetők; mert a legelőből a törvényes minimumnál több ítéltetett, holott a felperesi birtok aránya szem előtt lett volna tartandó ; mert az erdőből a szakértői becsünél több ítéltetett, mely hiteles okmány pedig, kell, hogy a bíróságot is szabályozza. Alp. felebbez, mert felp. a telkeseknél levő maradványok után csak a váltsági tőkét s nem egyszersmind annak kamatait is kérte, ezek neki meg sem is ítélhetők; mert felperesnek a zsellér beltelki 25 holdnyi felesleg után az általa előadott 10 évi átalány szerint vett bér 20szoros összegben lett váltságul megítélve, holott e birtok a perhez beügyelt urb. adatokban is foglaltatván, azok az 1832/6 t. cz. értelmében úrbéri zsellér telki illetőségként veendők, különben felp. azokért álladalmilag is kárpótolva lett; mert ellenkezőleg a persorán felhozott okoknál fogva felp. urodalom lett volna az ezen telki birtokok után a zsellérektől törvényellenesen szedett bér és kamatainak visszatérítésében elmarasztalandó; mert az telki hiány kérdésnél csak az 1834. évi állapot, és igy az akkori hitelesítési okmány levén az irányadó, ha jelenleg az úrbéreseknél maradványföld mutatkozik is, a mely azóta az alkalmazásba jött eltérő osztályozás által is keletkezett — az a kérdéses hiánynak 1816 —1834 közti fenlétét korántsem zárja ki; mert urb. perekben az egyesek nem, de csak együttesen mint község birván keresettel: a károsodott egyeseknek kimutatása nem szükséges; mert a per során felhozottaknál fogva a Alfi hold legelővel meg nem elégedhetik; mert végre tekintve a nagy erdő térséget, melyben a község faizással bírt: legalább is 4 hold lett volna megítélendő. A megye törvsz"ék 1864. oct. 7-én 129. s z. a. kelt Ítéletével felperest az l1/^ úrbéri telek után illetéktelenül szedett tartozásoknak összesen 297 frt 56 krt tevő összegének kamatnélküli megtérítésében elmarasztalta, s a zselléreket a bírt beltelki feleslegek váltsága alól felmentvén, egyebekben az alispányi bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: Hogy felp. uradalom Karancs urb. községet házilag rendezvén, a telkek számát 70*/8-ban állapította meg, a 35 alatt csatolt hitelesítő okmányból kitűnik, és felp. maga is beismeri, hogy ezen telek menynyiség 1834. szept. 22-én hitelesítés alkalmával 6928-ra leszállittatott, s ez jelenleg is a valódi telek szám, s igy világos, hogy l2/8 telek után felp. uradalom 19 éven át a község telkes úrbéreseivel aránylagos szolgálatot és adózást teljesítetett. Felp. uradalom azon mentsége nem volt elfogadható, hogy kimutatva nem lévén, melyik telki állomány szolgált többet, s a község egyeteme mint olyan úrbéri szolgálatokat nem teljesítvén, kárpótlási követelésre sincs jogositva; — mert ha alperes község kimutatja is, mennyi hiányzott az 1834-iki hitelesités alkalmával egyes telek állományokból arra, hogy 704/8 telek mennyiség kikerüljön, ez csak a nyerendő kárpótlás felosztására tartozhatik, az a szolgálatot és adózást önkényileg megalapított, és a mutatkozó hiányt beismert földesúrra nézve a kárpótlás teljesítési kötelezettségén semmit nem módosíthat, ha pedig a maradványföldek megváltására a község mint olyan köteleztethetik, az őt törvényesen illető kárpótlás felvételére is jogositva lehet. — A házas zsellérek mai beltelkeikkel az 1848 előtti peres okmányok szerint; mint 18 napot szolgáltak, s 1 frt füstpénzt fizetők vannak felvéve, az 1836. V. t. cz. 8. §. az akkori zsellér telkeket létező mennyiségökben rendeli fentartatni, s csak a jövőben kiosztandóknál határozza meg a 150 • ölnyi minimumot, ehez járulván az 1853. urb. ny. par. szerinti 50 frt megváltási összeg megalapítása minden terjedelmi különböztetés nélkül, valamint a cs. kir. úrbéri, s a jelen bíróságok általános gyakorlati elve, alp. községben e czim alatt megváltandó maradványföld létezése el nem ismertethetett. Mivel pedig felp. uradalom ki nem mutatja, hogy a házas zselléreknek 1848 után bérföldeket osztott volna ki, az urb. beltelkektől pedig az állami megváltási áron kívül semmi bérkövetelésnek helye nem lehet: ugyanazért felperes uradalomnak e czim alatt néhány év óta gyakorlott bérszedési jogkövetelése megszüntetendő volt." Ezen ítéletet is mindkét fél felebbezte. Felp. felebbezett; mert a zsellér beltelki feleslegtől nemcsak 1848 óta, de keletkezése idejétől fizettetvén a bér, s alperesek ez iránt panaszt soha nem emelvén, azok uradalmi birtokként tekintendők, s igy tőle váltság nélkül el sem is vehetők; mert az urb. birtok ugyanaz levén, mint 181G-ban kiadatott — a mostani pontos egyéni felmérés szerint pedig még felesleg tűnvén ki, s ez az 1834 óta történt irtásokból oly nagy mennyiségben nem származhatván : önként kiviláglik, hogy a 704/8 telek illetménye tettleg megvolt, s igy az állítólagos 1 */4 telki hiány valótlan. Alp. felebbezett, mert a kérdéses beltelki feleslegtől illetéktelenül szedett bér vissza nem ítéltetett, pedig ha egyszer itéletileg megállapittatott, miszerint a földes ur a nyert állami kárpótlással ki van elégítve, az igaz-