Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 47. szám

193 pontban t. i. a bérfizetésére és az óvadékra nézve megváltoztatott szerződést fogadjon el és irja alá. De ezen szerződés sem volt rendesen fogalmazva azon oknál fogva, mert az egyetemlegesen lekötelezett társak ismét nem voltak abban megnevezve: mert Veisz Volf nevében ajánlott, az A. alattiban elő nem forduló biztosíték Veisz Babét nevére is be van kebelezve. —Ennélfogva az alp. grófnő jogi meghatalmazottja által egy formaszerü, — tehát már 3-ik szerződés, melybe felperes Kohn R. a perhez 7. sz. a. csatolt észrevételeit bevétetni óhajtotta — fogalmaztatott, és a felperesnek 8. sz. a. perbeli becsatolvány szerint abbeli kijelentéssel kézbesitetett, hogyha 8 nap alatt azt el nem fogadja, és ezen idő alatta betáblázásért nem folyamodik, közte és az alperes fél közt minden további viszony megszűntnek fog tekintetni. És midőn felp. ismét több hetek leforgása után csakugyan sem a tisztartótól kicsalt tervezetet, sem pedig a jogi meghatalmazottól imént átvett formaszeiü szerződést vissza nem hozta — az alperes grófnő közte és a felperes közt minden további viszonyt bíróilag felmondatta; és nem akarván haszonbérlők nélkül maradni, a kérdéses haszonbért hasonló bérpénzért a régi, többnyire 30 éves haszonbérlőkre átruházta. Ezen felmondás és átruházás után, felperes az A. alatti szerződési tervezetnek első sorában lévő hézagokat idegen kézírással kitöltette — annak homlokzatára a „Miethund P acht ve r t r a g" czimet idegen kézzel felirattá, azt bélyeggel ellátta, a kelet napját abba beíratta, azután pedig azt illetékszabás végett a cs. kir. adóhivatalnál bemutatta; — 1864. apr. 18-án egy keresztény fogadóst a grófnénál bemutatni akart, sőt az A. alatti legelső szerződési tervezetet betáblázás végett is benyújtotta, de a nyitrai törvényszék által elutasitatott, a kir- tábla által azonban az előjegyzés — csakhogy nem a lekötött egész Nagel Márkféle 59. sz. a. házra, hanem csak ennek hasonfelére neki megadatott; utó végre pedig az alperes grófnét 1864. máj. 31-én perbeli keresettel megtámadta. Időközben Mels-Colloredo Erzsébet és Lazsanszky Janka grófnéktól. mint néhai Erdődy Erzsébet grófnő örököseitől, ugyszinte Emődy Vincze végrendeleti végrehajtótól kárpótlás fejében hol 50, hol 30 ezer forintokat követelt. — Fentemiitett alaptalan keresetét fűszerezvén azon merész koholmányokkal, hogy az A. alattinak betábláztatását és annak illeték megszabás végetti bemutatását alperes félnek jogi megbízottja magára válalta , és hogy azért az a tisztartó által neki küldött 500 frtnyi tiszteletdijt elfogadta. Ezen vakmerő ráfogás azonban részint azon körülmény által már is megczáfolva létezik, hogy felperes maga beismerte, miszerint az A. alatti okmányt soha kezéből ki nem bocsájtotta, tehát annak tárgyában senkit meg nem bizhatott; részint azon koholt állítások az ajánlott, de a kerületi tábla által ki nem hallgatott tanuk által lettek volna megczáfolandók; minek megtagadása folytán, az alperes grófnő ezen felperes koholmányait megczáfoló tanukat, mint már említve volt, a szolgabiróság által hit alatt kihallgattatta, és vallomásaikat a felebbezéshez csatoltatta. Ezen ekkép minden pontjaiban igazolt tényállás alapján kérte az alperes fél figyelembe vétetni: 1) Hogy az 1864. máj. 31-én az állítólagos szerződés létesülése előtt beadott szerződés teljesítési kereset időelőttinek tekintendő; 2) Hogy a felek között formaszerü szerződés létre nem jött, mert az egész ügylet folyvást alkudozási téren forgott, hogy tehát az A. a. okirat csak pontozatoknak tekinthető, és hogy felperes azt is önkényszerüleg kiegészítette. 3) Hogy még ezen pontozatoknak birtokába is felp. csak ravaszság által jutott. 4) Hogy azon meg nem engedett esetben is, ha azon A. a. okmányt formaszerü szerződésnek lehetne is tekinteni, annak jogi hatálya megszűnt, minthogy felperes azt több lényeges pontokban megszegvén, alp. fél annak teljesítése alól ugyanazon A. alattinak 12. pontja értelmében fel volt mentve. És ez a jelen ügynek valódi, a perben kimutatott tényeknek megfelelő állása. És épen azért teljes megnyugvással nézhet alp. annak végleges eldöntése felé, bizton reménylhetvén, mikép a Hétszemélyes tábla az előterjesztett módon keletkezett, s az előadott uton a felperes kezébe került A. alatti okmányt jogérvényes s még jogi létesülése előtt teljesítendő szerződésnek tekinteni s itéletileg nyilvánítani nem fogja. Úrbéri jogeset. A telki hiányok s felesleg zsellér telkek kérdéséhez. (Vége). Az első bíróság már közlött ítéletének indokai következők: „A telkek számát 69 2/g-ban, a zsellérekét pedig 75-ben a VII. sz. a. egybehasonlitó okirat, és a IX. sz. jelen állapotú telekkönyv ésaX. sz. a. düllőnkénti összes térszámitás nyomán kellett megalapítani, hogy pedig Karancs községben egy egész telki állomány 35 hold,illetőleg kaszásból áll, azt az úrbéri tabella igazolja. A XIV. sz. magyarázatban kiszámított, s a tervezeti hiteles térképen düllőnként felrajzolt tagositási terv el volt fogadandó, mert az mind az uradalom, mind pedig a község egyes birtokosai érdekének megfelel; mert a kimutatott térményiséget fedezi, az eddig gyakorlott 3 nyomási gazdászatot figyelemmel tartja, de egyszersmind a netalán a tagosításra jelentkezők kivánatát sem zárjaki, az uradalmi birtokot egy tagba összesíti, s ez által a czélszerübb gazdászat fejlesztését előmozdítja. — A XV. sz. a. kimutatott 148 2/4 holdnyi feleslegnek megváltása és a váltsági tőkék kamatai az id. törv. szab. VI. rész l.§-a által érvényben hagyott 1853. márt. 2-ikiny.par. és a függelék XXVII. fejezete értelmében valának megítélendők. A XVII. sz. a. kimutatott 256/,fi hold zsellér beltelki felesleg váltságának indoka azon alperesileg is elismert körülményben rejlik, hogy az illető birtokosok az érintett feleslegtől most is bért fizetnek ; folytonos és kétségbe nem hozott élvezetében levén tehát az uradalom a bérszedésnek, a váltság annál inkább is meg vala ítélendő, mert a helyi viszonyoknál fogva ezen beltelki feleslegeknek ezentúl is a zselléri állományoknál kell maradniok, s mert világos, hogy a zsellérek az 183%- V. t cz. 8. §-ában meghatározott állományi térségnél többet bírnak, ós az uradalom nem köteleztethetik ezen felesleget, melytőli bérszedési jogában tettleg benne van, ingyen az érdekletteknek által bocsátani. A közös legelőből, mely X. sz. a. 51251/10|| holddal van kimutatva, 4'/2 holdnál több telkenkint nem ítéltethetett, minthogy az uradalom a legelő szűk volta tekintetéből az 183 2/G. VI.t.cz.3. §-a értelmében a legelőből ki nem zárattathatik, az pedig, hogy az uradalom legelő foglalásokat tett volna, nem igazoltatott, sőt a régi periratok közt olvasható erre vonatkozó több rendbeli vizsgálatokból az ellenkező derül ki. Erdő rész a IV. sz. a. legfőbb úrbéri törvszék ítélete következtében volt megítélendő és a VI.