Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 47. szám

.mii 192 .OS* Kiiiwij. hhrA .c!<MJ rto»1 Nézetein tehát az : tárgyaltassék a szavatossági kérdés a főügygyel kapcsolatosan, s ekkép nyújtassák felperesnek alkalom a per menetét ellenőrizni, — s egyúttal kitnéltessék meg a biró, e kérdésnek előleges eldöntésénél közbejöhető oly elv kimondásától, melytől később legjobb meggyőződése szerint sem térhet el. (Folytatjuk). Ellenvélemény a Kok —gr. Erdődy-féle haszonbéri ügyre vonatkozó szerződés-teljesítési jogesetben.") Közli: Hohenstegh Adolf ügyvéd ur. Ezen ügy a nyilváuosság elébe levén hozatva, miután az idézett közlésben előadottak a valódi tényállással hü öszhangzásban nincsenek, miután abban az ügy tényleges állása minden körülményeivel részrehaj latIanul elő nem adatott; kénytelen vagyok kellő felvilágositások s helyreigazítások végett én is a nyilvánosságot igénybe venni; és pedig annál is inkább, mert azon közlésben H. A. betűk alatt szeméi vesén megtámadtatván, mulasztásokkal s hanyagsággal vádoltattam, mely alaptalan vádat tiszta öntudatom érzetében egy perczig sem hagj hatok jellememre sulyosodni. — Különösen utóbbi tekintetben kikeli emelnem, mikép Miklovits Lajos, Schurmann János Vinkler Pál, és Kubicza Bálint urak, mint a szolgabiróság által hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaik által megczáfoltatott az, mintha az óvadékul lekötött 9200 írtig terjedő zálogjognak bekebeleztetését magamra válaltam, és hogy ezért a felperestől 500 frtnyitiszteletdijt elfogadtam, és hogy e dijöszveget csak egy év multán, anélkül, hogy megbízásomnak eleget tettem volna, téritettem volna vissza. Áttérve az ügy érdemére, melyben Kohn R. a kérdéses szerződést a boldogult gr. Erdődy Erzsébettől, egy 87 éves aggastyántól a jogi meghatalmazott távollétében cselszövényes utakon csalta ki — tisztán a perbeli adatok nyomán következők elégségesek lesznek a közlés teljes megczáfolására. Nagy-Tapolcsán m.-városában az italmérési jog nemcsak az alp. fél tulajdonához tartozó emeletes két vendégfogadóban, hanem még más négy helyiségben is emberi emlékezetet túlhaladó idők ota haszonbérlők által gyakoroltatik. Ezen haszonbér elnyerése végett Kohn R. felperes még 1863. márt. hóban, tehát két évvel előbb mint az utolsó haszonbéri szerződés ideje lejárt, és éppen az alperes grófné jogi meghatalmazottjának hon nem létében, Tavarnokon a tisztartóságnál megjelenvén — abbeli álnok állitásaival, hogy a mostani haszonbérlők kisebb haszonbért szándékoznak ajánlani, és hogy magának (mivel semmi vagyonnal nem bir), oly társakat szerzett, kik vele a haszonbéri feltételeket egyetemlegesen elválalni fogják — a tisztartóságot a szóban forgó A. a. állítólagos szerződésnek, melyet valódilag csak pontozatoknak tekinthetni, szerkesztésére rábírta. A tisztartó annak folytán a haszonbéri kötelmek megtartáíára nemcsak a felperest, de ez által a későbben bejelentendő társait is lekötelezte, mit az A. alattinak 6. 7 és 12. pontjai igazolnak. Sőt mivel a tisztartó nagyobb biztosság végett különösen a nagy és hires borkészleteiről ismeretes Boszkovitz családot is a haszonbéri társak közé felvétetni kívánta, erre nézve magának a felperes által még egy külön téritvényt kiadatott. Ily körülmények, és kikötések közt a tisztartóság ál*) Melyet lapunk f. évi 41.42. számaiban Kostyál Sándor ügyvéd ur közlőtt. Szerktal fogalmazott A. alatti szerződés i tervezet, melynek homlokzatán semmi czim sem volt írva, melynek első sorában hézagok voltak, melyben még a kelet napja sem volt beírva, és bélyeggel sem volt ellátva, néhai Erdődy Erzsébet grófnőnek egy 87 éves asszonynak bemutattatott, melyet az, csak mint gazdászati szempontból készített tervezetet saját szobájában Kohn R. a felperesnek jelen nem létében, és mint fent érintettük, a hézagoknak, keletnek, czimnek feljegyzése, és a tanuknak aláírása nélkül aláírván, azt ismét a tisztartónak azon világos meghagyással adta vissza, miszerint azt addig, mig jogi meghatalmazottja vissza nem érkezik és véleményét jogi szempontból azon haszonbérleti ügylet iránt nem nyilvánitandja, elő nem terjesztendi, a felperésnek ki ne adja. A tisztartó az ekkép reá bizott A. alatti tervezetet magával szállására elvivén, — azt az ottan várakozó felperes azon ürügy alatt, hogy előbb társaival közlendi, és azt ismét visszaadni fogja, a tisztartótól — kicsalta. Ezek igy lévén, midőn egy pár nap múlva az alperes grófnőnek jogi meghatalmazottja hazaérkezett, a fentebbiek szerint keletkezett szerződési tervezet egyik példánya a tisztartó által vele közöltetett. Miután az ügy megvizsgálása után a jogi meghatalmazott véleménye oda terjedt, hogy részint azon oknál fogva, mert sem a 11. pontban előforduló kezes Nagel Márk, sem pedig a 6, 7 és 12. pontban lekötelezett társak aláírva — de még megnevezve sincsenek; — és részint, mert Nagel Márkot az általa óvadék fejében lekötött háznak csak hasonfele illeti, s igy a 9200 frtban megállapított óvadék eléggé fedezve nincs, az imént emiitett tervezet által az uradalomnak érdekei biztosítottaknak nem tekinthetők; — ennek következtében a tisztartó Kohnt a felperest magához hivatta, és vele a jogi meghatalmazott véleményét közölvén— arra hivta föl, miszerint az A. alatti tervezetet adja vissza. — Nevezett Kohn R. azonban azt vissza adni nem akarván, a helyett hozott a tisztartóhoz egy Nágel Eszterféle végrendeletet, és egy Volf Veisz és Babetféle ezek halálaesetére az ő, —Kohn R. részére kiállított ajándék levelet, mint uj biztosítékot; — nem különben a grófné jogi meghatalmazottja részére alkalmasint, hogy attól ügyében jó véleményt nyerjen, tiszteletdíj fejében 500 frtot. — A jogi meghatalmazott azonban a tisztartó által veleujolag közlött fentebbi okmányokat azon kijelentéssel, hogy azok nem lévén a telekkönyvbe bekeblezve, az óvadékra nézve semmi biztosítékot nem nyújtanak — és hogy a tiszteletdijt addig, meddig az uradalom érdekei biztosítva nem lesznek, — el nem fogadhatja — a tisztartónak visszaadta. Felperes Kohn R. későbben a jogi meghatalmazottal is értekezvén, ugy a társak előállítására, mint az óvadéknak tisztába hozása végett magának határidőt engedtetni kért. Azonban egy év elmúlt, a nélkül, hogy Kohn R. a haszonbéri ügylet életbeléptetésére elkerülhetlenül megkívánt s kitűzött feltételek teljesítésére valamit tett volna, azt kivéve, hogy a régi haszonbérlők közül társakat és kezeseket nyerni törekedett. És miután az uradalomnak haszonbérlőkről és a vendégfogadóknak kellő felszereléséről gondoskodnia kelletett, Kohn R. felperes arra szóllitatott fel, hogy a teljesitendőket teljesítse. Ezen felszóllitásnak az lett az eredménye, hogy felp. 1864. jan. 19-én a perben 5. sz. a. előforduló folyamodásával a megholt grófhét arra kérte fel, miszerint egy, ezen folyamodásához mellékelt, a perhez 6. sz. a. csatolt, és két 3