Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 47. szám

Pest, 1865. kedd június 20. 47. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Tanulmányok törvénykezésünk terén (II. cz. vége) —Ellenvélemény a Kolin—gr. Erdödy-féle sat.—Urb. jog-eset. t Vége).—Kur. Ítél. - Hív. tudniv. Előfizetőink évnegyedi s féléves lap illetősége e hó végével letelvén, azok tisztelettel kéretnek, hogy előfizetésük megnjitása iránt mielöbh intézkedni szíveskedjenek. Tanulmányok törvénykezésünk terén. II. A polgári per. (Vége). Busbach Péter ügyvéd úrtól. Az illetőség és perut kérdéseivel törvénykezési eljárásunk befejezi az előkérdések vizsgálatát; mit én hiánynak tekintek. Vannak még kérdések, melyeknek rniképpeni eldöntésétől fel tétel ez tetik valamely pernek folytathatása vagy beállitása, — a perben állás természete, és a védelem vagy támadás iránya. Ilyen előkérdések: az idézés törvényszerűsége, a perlekedhetési képesség, a szavatosság esete. Némely külföldi törvénykezésnél azokhoz járul még: a perköltség fedezésének teljesítése, és az örökség átvételének kérdése. Oly törvények, melyek a nyugalmas és folytonos fejlődés ösvényén haladtak, s a jogtudomány mai színvonalára emelkedtek, ugy azon — az ujabb időben majd minden civilisált országban — részint a kormányok kezdeményezése, részint szaktudós férfiak önkénytes közreműködése folytán létrejött javaslati szerkezetek a perbeidézést az alperesre nézve oly fontos eseménynek tekintik, hogy az érdemleges védelem előtt feljogositják annak birói constatirozását követelni: váljon léteznek-e mindazon feltételek, melyeknek létezniök kell, hogy egy bizonyos egyénnek vagyona megtámadtathassék. Ép ugy mint a fenyítő ügyben, hol az elővizsgálatnak constatiroznia kell azt, hogy egy meghatározott tény miatt egy bizonyos egyén ellen lehet-e procedálni? Mint emlitém törvkezési eljárásunk csak két előkérdést vizsgál: az illetőséget és a perutját; ezeket is — különkérdésekül — csak bizonyos esetekben. Már pedig az idézés törvényszerűsége, a perlekedhetési képesség, s a szavatosság esete ép oly lényeges előkérdések mint amazok, s különösen a két előbbinek hiányzása az id. törvkezési szab. 104. §-a szerint semmiségi esetet képez. Miért pedig egy pert végig folytatni érdemben is — hogy azt ismét elől kezdeni kénytelenitessünk. Igaz, miszerint az előkérdések szaporítása Írásbeli eljárásoknál nagy ellenszenvvel találkozik, mert az eljárást hoszadalmassá teszi; igaz továbbá, miszerint a szóbeli eljárásoknál, melyek azon országokban, hol ez előkérdések külön tárgyaltatnak, honosak, ezen calamitástól tartani nincs ok: de részint, mert remény leni lehet, hogy hazánkban is tul élte magát az Írásbeli eljárás, s a törvényhozás legelső teendője leend — mihelyt a közjogi kérdések megoldva lesznek — a törvénykezést rendezni, és hogy e rendezésnek egyik leglényegesebb része a szóbeli eljárás behozatala leszen, — másrészt az id. törvkezési szabályok által a „rendes szóbeli perekben az eljárás az 1840. 15. t. cz. II. r. 7. fejezete szerint szabályoztatván," ezen most idézett törvény II. r. 172. §-a az igényperekre nézve — melyek pedig kétségtelenül fontosabb és bonyolultabb kérdésekkel foglalkoznak — esetleg a szolgabíró előtt „legrövidebb utoni1,1 elintézést rendel. Pedig tudva levő dolog, hogy a szolgabiróságok előtt az eljárás kizárólag a sommás vagyis él őszóvali. Ugy hiszem, midőn rendes szóbeli perekben az id. törvkezési szab. 54. §-a az 1840. 15. t. cz. II. r. 7. fejezetét oda módositá, „hogy a felek vagy képviselőik szóváltásaikat sajátkezüleg is jegyzőkönyvbe igtathassák" — ezt csak az érdemleges védelemre nézve érthette, nem pedig oly közbeneső vagy előleges kérdésekre, melyek a pert csak előkészítik; s ezekre nézve fentartatott a váltótörvkönyvben előirt valódi szóbeliség, nem ugy mint azt a gyakorlat elferdité, hanem ugy mint a törvényhozó értette és akarta. Ennélfogva a következő előkérdéseket mint: illetőség, perut, idézés törvényszerűsége, önképviseleti képesség — a mennyiben azok az id. törvkezési szab. 46. 55. és 76. §§-aiban előirt határidő alatt emeltetnek — külön uton, de cumulative és élőszóvali tárgyalás után — a lehető legrövidebb idő alatt lennének elintézendők, s a felső bíróságok előtt is soron kivül eldöntendők. Mielőtt a peres eljárás ezen részét elhagynám, még pár szóval megérintem a sz a v a t oss ág i e 1 j ár ás t. Habár e kérdés szintén az előkérdések közé tartozik, és más törvényhozások mint ilyet tárgyaltatják is, és habár nálunk is a főügytől elkülönítve tárgyaltatik: mégis az id. törvkezési szab. 87. §-aszerint a szavatossági kérdésa főperrel együtt közös Ítéletben oldatik meg. Ugy hiszem, hogy az orsz. birói értekezlet, midőn a megoldást a főperrel együtt határozta el, azon igen alapos indok által vezéreltetett, hogy a külön uton, közbenszólólag leendő elintézés praejudieálhatna a főügyben hozandó ítéletnek; mert alig lehet a szavatosság megállapításánál a határozatot olykép indokolni, hogy némely körülmények vagy elvek meg ne érintessenek, melyek kisebb nagyobb mérvben a perdöntő Ítéletnél is irányadók ne volnának. De másrészt e kérdés körül nálunkazeljárása lehető legczélszerütlenebb és lehető impracticusabb. Ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy az esetben, ha alperes szavatosra hivatkozik, közte és szavatosa közt oly külön per folyik a főügy mellett, melyhez a felperesnek semmi köze, — ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy ugy alperesnek mintszavatosának a legtöbb esetben nemcsak mi érdekük sincs a per befejezésének siettetésére, s igy törekedni fognak a kettejök közt fenforgó kérdés tárgyalását minden lehető eszközökkel késleltetni: okkor e kérdésnek önálló tárgyalását lehetlen helyesnek találnunk. 47