Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 46. szám

J 89 litott foglalásokat, tekintve saját szükségletére, a meglevő mennyiségbőli ajánlatot igen is méltányosnak tartja, s kereseti ajánlatát ismétli. Végre az erdőre nézve előadja, hogy az ajánlott erdörész azonos az alperesek által követelttel. A mennyiséget illetőleg pedig, miután nem a határbeli erdők terjedelme, hanem az évi haszonvétel az irányadó, — ez pedig alperesek részéről is hitelesnek elfogadott szakértői becsű által telkenkint kiszánthatott, s fedezésére l~-h. szükségesnek találtatott; felp. tehát ehhez ragaszkodik. A vi s zon v á 1 aszb an a tagositási tervre nézve a község még azért is el nem fogadhatónak mondja a felperesi tervet, mert az által a községbeliek birtoka, mintegy félkör által körül vétetvén az úrbéri birtokkal, atnahoz ceak ezen keresztül férhetnének, s ez által folytonos súrlódásoknak nyújtatnék alkalom. A zsellér telki feleslegre nézve tagadja általában s egyenkint felperes állításait, s miután az a kérdéses feleslegek nem úrbéri természetét mivel sem igazolja, ellenben e feleslegeknek a zsellér kezeiken léte az úrbéri tabellákkal is be van győzve, alperes község az ellenbeszédben előadott kéréséhez ragaszkodik. Az 1 y4 telki hiányra megjegyzi, hogy ezen kérdésben nem a jelen, hanem az 1834. évi állapot az irányadó, már pedig felp. uradalom azt nem igazolja, hogy akkor a hitelesítéskor constatirozott hiány tettleg nem létezett; a legelőt illetőleg megjegyzi, hogy -» az oly csekély, miszerint nekik sem elegendő, abból tehát a volt földesuraság az 183 2/6. VI. t. cz. 3. §. értelmében kizárandó; végre az erdőre nézve ismétli az ellenbeszédben felhozottakat. Ezekután az alispányi bíróság 1864. máj. 28-án 228. sz. a. hozott ítéletével az urb. telkek számát 692/8, a zsellérekét pedig 80-ban, — a megváltandó mnradványok mennyiségét 148"6/10o holdban megalapította, — a zsellérek kezén találtató 25%6 holdnyi beltelki felesleget általok megváltandóknak kimondotta, a felperesi tagositási tervet biróilag elfogadta, a közlegelőből telkenkint 4^, az erdőből pedig telkenkint 2 holdat itélt, — végre az alperes község azon kérelmét, miként felp. uradalom — az 1\ telek után 19 évig illetéktelenül szedett úrbéri tartozások, és a zsellér beltelki feleslegektől 1848 óta szedett bér s kamatainak megfizetésében elmarasztaltassák, — elutasította. (Vége követ.). Kúriai Ítéletek. Magánjogi Ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 33. Tőke Ludmilla és Vilmosnak — Kováts Károly ellen, a szürthi-latorczai hid kiváltása iránt lefolytatott, előbbi állapotbai visszahelyezési perében ítéltetett: Az újított felperesi kereset alapjául szolgáló A. a. okirat szerint ujitó alperes Kováts Károly 1844. jan. 3-án magát egyenesen arra kötelezvén, hogy felperes Tőke Ludmilla és Vilmos által nekie átengedett hídrészeket 12 év múlva ismét ki, és visszabocsátandja, ehez képest azon okirat nem örökeladási, hanem csak zálogos szerződésnek veendő lévén, — s ennek alapján felpereseket megillető zálogváltási jog, tekintettel a zálogos évekre, az 1857. jan. 2-án beteterjesztett keresettel, a törvényes határidő alatt érvényesittetvén, — az állítólagos tulajdonos mulasztása pedig, az alzálogos előnyére nem szolgálhatván, minthogy alperes azt, hogy a kereseti egész hid Pinkász Móricznak zálogba adatván, attól Tőke Lőrincz által ismét visszavétetett, maga beismerné, — azon körülmény pedig, hogy Tőke Lőrincz, — kinek a jogán váltotta, és foglalta vissza a hidat, a felperesek zálogos jogára alp. irányában semmi befolyással sincsen, — hanem Tőke Lőrincznek, beismerőleg három utódai közül, alperes Kováts Károly 6. sz. szerint egyedül Tőke Zsófiára s illetőleg ennek utódára Pribék Karolinára esett egy harmadrészt szerezvén meg örök jogon, a másik két örökösre u. m. felp. Tőke Ludmilla és Vilmosraháromlott kétharmadát csak az A. alatti záloglevél erejénél fogva birja, — ezen, az alapperben kiderített, és bebizonyított ténykörülmények pedig, a jelen előbbi állapotbai visszahelyezési perben sem a felmutatott eredeti, sem a 15. és 16. sz. a. uj okmányok által nemcsak meg nem döntettek, de legkevésbbé sem gyengítettek meg, — ezeknél fogva az eljáró első bíróságnak az alapperben 1859. oct. 31-én 5058. sz. a., hozott ítélete, — mely szerint alperes ezen szürthi-latorczai hid s vám szedési jog két harmadának, az 1700 pfrtnyi zálogos összeg, ugy akimtuatandó beruházási és javítási költségeknek felperesek általi megtérítése mellett, ugyan felperesek részére 14 nap alatt leendő kibocsátásában s átadásában elmarasztaltatott, s egyszersmind az alperesi felszámolási kereset beadására 30 napi határidő, ebbeli jogának különbeni elvesztés terhe alatt kitüzetett, a maga érvényében egész terjedelmében fentartatik, és ekként mindkét alsó bírósági ítélet érdemileg megváltoztatván, a perköltségekre pedig helybenhagyatván. — (1865. máj. 5-én 2575. sz. a. Előadó: Pápay Károly ktb. A. kir. ítélő táblán. 156. Özvegy Stern Lepoldnénak — Bedes Péter elleni 100 pfrt megvétele iránt folytatott perében Ítéltetett: Alperes a kereset alapjául beperesitett kötvénynek valódisága ellen kifogást nem tévén, sőt ellenbeszédileg önként azt, hogy a kereseti összegből 80 frt kifizetését felperesnek több ízben ajánlotta, és így ezáltal annak kereshetőségi jogát is maga beismervén, azt pedig, hogy a kötvényben kitett 100 frt helyett neki csak 80 frt fizettetett volna ki, kellően nem igazolván; — de felperesek a C. alatti bűnvádi Ítélettel, ugy az uzsoraváltság, mintazon vád alól is, hogy az A. alatti kötvényt néh. Stern Leopold tömegéből kicsempészték volna, teljesen felmentve lévén; — mindezeknél fogva az első bírósági Ítéletnek megváltoztatásával, alp. a keresetbe vett 100 pfrt, vagyis 105 o. é. frt tőke, ezen összegnek 1857. márt. 15-dik napjától számítandó 6% kamatai és 14 frt42kr. megálapitottperköltségeknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében elmarasztatik; — a felperesi ügyvédnek ezen perbeli mulasztása azonban oly feltűnőnek, hogy e miatt külön végzésseli megrovásnak helye volna, nem találtatván, a rendeletileg reá mért munkadíj vesztés, illetőleg felének okozott költségek visszafizetésének kötelezettsége alól teljesen felmentetik, — és az iratok illetőségükhöz azzal küldetnek vissza, miszerint a kir. it. táblának figyelmét azon mulasztás, hogy ezen még 1860-ik évben az akkori volt orsz. főtörvszék által pótlás végett visszaküldött peres iratok csak az ötödik év leforgása előtt küldetnek fel, ki nem kerülte. (1865. apr. 27-én 2781. sz. a. Előadó: Végh ktb.). 157. Csurka Mihály és érdektársainak, özv. Csurka Mihályné s pertársai elleni perében Ítéltetett: A törvényben kijelölt semmiségi esetek fenn nem forogván: felpereseknek alaptalan semmiségi panasza elvettetik — az ügy érdemét illetőleg azonban tekintve: hogy alperesek néh. Csurka Péternek A. a. beperelt végrendeletét