Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 45. szám

1 85 Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. Hétszemélyes táblán. 32. Pulay Gábornak — Sárkány Ferencz csődtömegének gondnoka, ugy Fischer György s neje Zsuzsanna elleni perében Ítéltetett: A kir. itélő táblának ítéleté második és harmadik rendű alperesekre nézve annak indokaiból jóváhagyatik, első rendű alperesre nézve azonban tekintve, hogy felp. az ellene 1841. évben megnyílt csőd a D. alatti végzés szerint 1853. febr. 16-án bíróilag megszüntet ve lévén, perelhetőségi jogot nyert és azt a C. alatti melléklet szerint már előbb is gyakorolta, a 2. és 3. sz. mellékletek szerint még teljesen ki nem elégitett íélp. hitelezők netaláni igénye pedig felperesnek, kit a hitelezők kielégítésétől felmaradt felesleg ezen mellékletek szerint is illet, jelen keresetét el nem enyésztethetné, tekintve továbbá, hogy az alp. ellenvetések czáfolatául felp által válaszához csatolt, és igy újításnak nem tekinthető L. alatti mellékletből kiviláglik az, hogy 1841. decz. 9-én a kérdéses föld iránt, a mely ottan Pulay Gábor által Patonay Sámueltól zálogban birtnak nyilván kifejeztetett, ezen zálognak a 650 vfrt értékű zálogos sommá kifizetése melletti visszabocsájtása, ennek az ott kijelelt időbeni bekövetkeztéig pedig haszonbérlete iránt Patonay Sámuellel szerződésre lépvén, akkor a kérdéses zálogszerződésnek nála kellett lenni, minthogy azt azon állításakor, mintha azt a hőnyi tagosítás alkalmából 1844. évben felperesnek átadta volna, maga is tényleg beismerte, ezen állítását azonban és ebből bekövetkeztetett azon döntő körülményt, hogy 1845. évben Patonay Sámuel is csőd alá kerülvén, akkor a záloglevél, mely az igénv bejelentéséhez szükséges volt, már nem első rendű alp. de felp. kezeinél lett volna, felp. tagadása ellenében, az ennél sokkal később, vagyis 1856-ban történtekre vonatkozó 5. sz. a. melléklettel sem igazolta, de hasonlóul már az igény bejelentésére szolgálható idő után vagyis 1852. évben felp. nejének első rendű alp. által adott B. alatti niegbizás is, mint a mely az akkor általa képviselt csődtömeg irányában csak saját felelősége mellett történhetett, a már előbb történt mulasztás mentségül nem szolgálhatna, ellenben tekintve, hogy az 1843. év óta íizetetlen maradott haszonbér be nem hajtását első rendű alp. mint csődtömeg gondnok számadásai vizsgálatakor se a csőd hitelezők a csőd tartama alatt, se azután felp. mint saját C. alatti mellékletéből kiviláglik, neheztelésbe nem tették; ezeknél fogva első rendű alp. — a követelésbe vett 610 pfrt helyett, az általa behajtani elmulasztott zálogos sommának vagyis 650 vfrtnak, — azonban kamat nélkül a jelen ítélet kézbesítésétől számítva 15 nap alatt különbeni végrehajtással kényszeritőleg megfizetésére köteleztetik , a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek — s a per sat. (1865. márt. 13-án 9057. <-z. a.). A kir. itélő táblán. 152. Mácsai Kovács Mihálynak — Csontos Mihály ellen szolgalom iránti ujitott perében ítéltetett: Vevő Nagy Pál az anyaperhez 6/. a. csatolt adás-vevési szerződés szerint magát arra kötelezvén, hogy a felperes és nejétől megvett jelenleg a szentesi 2165. sz. tjkvbe bevezetett 2009- sz. alatti ház mellék épületébe az eladóknak holtiglani lakást eugedend, miután azt, hogy ez igy történt légyen, s hogy felperes a ház eladása után is azon melléképületben lakott, felperes a jelen ujitott per folytán felhívott, és kihallgatott tanuk vallomásai által igazolta, sőt eme szolgalmi jogára nézve az alp. részéről 3. sz. a. beperesitett telekkönyvi kivonatszerint még az 1860. aug. 28-án tkkvi jogot is nyert, miután ellenben alperes ama ellenvetése, hogy ugyan ezen ház a vevő Nagy Pál halála után, előbb mintsem felperes arra a kérdéses jogát előjegyeztette volna, — nyilvános bírói árverésen eladatván, ekkor ezen teher a feltételekbe nem vétetett, s igy azuj vevőre által sem szállott, azon oknál fogva, hogy ugyanazon ház telekkünjrvileg is Nagy Pál nevén áll, figyelembe nem vétethetnék, ezen lakhatás joga felperesnek oda ítéltetik, s alperes a perköltségek kölc-önös megszüntetése mellett a 6. sz. a. szerződés 3. pontjában körülirt melléképületet felperesnek éltefogytiglan használatul átengedni köteleztetik, s e szerint az eljáró városi törvényszék Ítélete megváltoztatván, az iratok további intézkedés sat. (1865. márt. 27-én 13205. sz. a. Elő.: Makovicz.). 153. Ruppelstein Mátyás és érdektársainak, Mülbach József elleni örökösödési perében ítéltetett: Felperesek a bezdeki 14. sz. tjkvben foglalt ingatlanságokat, ugy a keresetlevélben felsorolt ingóságokat mint az 1860. máj. 20-án magtalanul és végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt Ruppelstein Henrik tulajdonát törvényes örökösödési jogezimen kérvén magoknak megítéltetni, miután Kimpl Frigyes és Wittner József tanuk hit alatti vallomása által bizonyítva van az, hogy a 3. sz. alatti, Bezdeken 1846. jun. 3-án kelt házassági szerződésnek nevezett iratban foglalt szerződés az abban megnevezett felek között valósággal megköttetett, azon körülmény pedig, hogy az amaz iratban foglalt vagyon tettleg Ruppelstein Henrik tulajdonába ment által, — felperes Ruppelstein Mátyás pedig kitartásban részesittetett, ama szerződésnek valóságos foganatrajutását tanusitja, — sőt Ruppelstein Károly egyik felp. a 9. sz. alatti egyességben ama szerződés érvényét nyilván beismeri, — miután továbbá a többször felhívott s a szerződés tartalmát magában foglaló 3. sz. alatti iratnak 5. pontja valamint egyrészről a vőlegény Ruppelstein Henrik részére a menyasszony Folz Anna hozományára vonatkozólag, — ugy másrészről a menyaszszony részére a vőle<>énynek atyjától átvett vagyonokra nézve az egyik vagy másiknak örökös, vagyis magnélküli elhunyta esetére az örökösödést bizonyos fizetések kötelezettsége mellett biztosítja, — magán ama 3. sz. a. iraton a szerződő felek aláírásának hiánya pedig a szerződés érvényét annál kevésbé rontja meg, mert eme szerződés az 1852. nov. 29-én kelt nyílt par. 6. §-a nyomán minden tekintetben a magyar jog szerint levén megítélendő, az ilyetén tettleges birtoklással foganatosított szerződésnek írásba foglalását a szerződéskötése idejekor nem kívánta, — mindezek alapján a felperesek részéről követelt ingatlan és ingó vagyonra, néhai Ruppelstein Henrik magnélküli elhunyta után, annak hátramaradt özvegyének Folcz Annának a 3. sz. alatti iratban foglalt szerződés alapján megnyílt örökösödési joga által felperesek törvényes öi ökjoga elenyészettnek tekintendő lévén, — ugyanők keresetükkel elutasittatnak, s alperes részére 20 frtban megállapított, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő költségekben marasztaltatnak , — s ekként megváltoztatván az eljáró megyei törvényszék ítélete, a per további törvényes eljárás végett ugyanahhoz visszaküldetik. (1865. Szentgyörgy hó 11-éu 15218. sz.a. Előadó: Daruváry ktb.). 154. Just Dienes felperesnek — Justh született Rudnyánszky Nepomucena elleni perében ítéltetett: Felperes keresetleveléhez mellékelt jogérvényes ítéletnél fogva alp. 2750 vfrt tőkében felperessel egyetemlegesen lévén elmarasztalva, továbbá a C. és D. a. okmányokkal ki-