Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 45. szám

184 pedig összerü értelemben. Azon értelmezés tehát, hogy maga a törvényszék tartoznék a periratokat további ellátás végett a saját kebelzetében levő telekkönyvi osztálynak átteni, helytelennek mutatkozik. Értelme csak oly, bíróságokra vonatkozhatik, melyek sem birtok — sem telekkönyvi hatósággal fel nem ruházvák. minők a szolgabiróságok. De ezeket a királyi tábla már rég döntötte el. Erre nézve elégséges a Törv. Cs. 1862. évi folyama408. lapján 1120. sz. a. közlött végzésére hivatkoznunk, mely szerint az ingatlan javak végrehajtási elárvereztetésének eszközlése az id. törv. szab. épen 126. §-a alapján a dologi bíróság illetőségéhez tartozván, a fél végrehajtási kérvényével az illető megyei törvényszékhez utasittatik. A Törv. Cs. 1863- évi folyama 87. lapján 230. sz. a. foglalt végzése által pedig a kir. tábla azt az elvet állapítja meg, hogy valamely birtok tettleges átadat ás a, s az időközi haszonvételek iránti birói intézkedés a telekkönyvi hatóság törvényes jogköréhez nem tartozik. (Megjegyezve mikép a kereset az osztrák rendszer alatt inditatott s tárgya telekkönyv kiigazítása). Eként elleneink állítása, ha eszméik vonalán végig járnak, azon eredményre vezetne: hogy a megyei vagy városi törvényszék, mint a per birája, a periratokat az ingatlan javak elárvereztetése végett telekkönyvi osztályának, emez pedig az ebbeli eljárás befejeztével az ügyet ismét a törvényszéknek átteni köteleztetnék a végett, hogy ez már a birtokot adja át a vevőnek. Ez aztán már nagy teketória volna! De már befejezzük sorainkat. Saját nézeteinket pedig oda irányozzuk: miszerint jelenlegi törvénykezési rendszerünk alapján a polgári törvszék, melyben a birtok és telekkönyvek bírósága egybeolvasztatott, a 126. szakasz értelmében ott is jogérvényesen jár el, hol külön osztály vagy tanács telekkönyvi ügyekben intézkedik. Jogeset. Becsületsértés. K. István felp., J. Vincze alp. ellen 1864. jan. 24-én 330. sz. a. Nógrádmegye törvszékéh'ez benyújtott keresetében előadja, hogy alp. azon boszujában, hogy felp. által ellene 561 frt 36 '/2 kr. iránt folytatott számoltatási perét az oda itélt póteskünek letétele mellett megnyerte, s alp. az általa felperesen illetéktelenül megvétetett pénzeket felperesnek visszafizetni kénytelenittetett, felperest már előbb is sértegetvén, a B. a. folyamodásában felperest hamisesküvőuek s vagyonbukottnak nevezvén, jó hírnevét s hitelét készakarva becstelenitette. Minthogy pedig honi törvényeink a becstelenitőt 100 pfrt. becstelenitési díjban s perköltségekben rendelik elmarasztalni, kéri alperest megidéztetni s keresetlevele értelmében igazat szolgáltatni. Alp. ellenbeszédében előadja, hogy alp. felperes vagyoni állapotát a bíróság előtt feszegette, s annak ziláltságát bebizonyítani igyekezett, jogosan s alkalomszerüleg tette akkor, midőn felperesben biztosságot nem látván, a részére fizetendő pénzt mindaddig is, mig bebizonyítja, hogy hamisan tette le a pótesküt, birói kezekhez vétetni kérte, tagadja, hogy vagyoni állapotának feszegetésével felp. hitelének ártani kívánt volna, s magát a kereset alól felmentetni kéri. Felp. válaszolj a: miután alperes a keresethez B. a. csatolványban általa felp. ellen felhozott rágalmazásokat nemcsak hogy nem tagadja, sőt őt továbbá is hamisesküvőnek lenni állítja, kéri a kiszabott becstelenitési dijban, s az ujabbi rágalmakért nyelvváltságban elmarasztaltatni. Alp. nem viszonválaszolt. Ezekután Nógrádmegye törvszéke által 1864. febr. 27-én 839. sz. a. végeztetett: „Alperes tartozik a keresetbe vett 100 frt rágalmi dijt Verbőczy ÍII. k. II. R. 72. ugy az 1723. 57. t. cz értelmében jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni, ez öszletnek % része a megyei pénztárt, '/3 része felperest illetvén. Indokok: Mert alperes felperes állítását az elkövetett rágalom ellenében a tárgyalási jegyzőkönyvben nyilván beismerte, miután pedig a büntetésnek anynyiszor van rágalmi eseteknél helye, a hány külön izben történt a rágalom, alperes azon kifogása, hogy e tekintetben már egy izben bepereltetett a szóval elkövetett rágalomért, most pedig irásbelileg el követettért vonatott perbe, figyelembe vehető nem volt, — miértis a fentebbi dijban önbeismerése alapján az 1840. XV. t. cz. VIII. fej. 95. §. értelmében elvolt marasztalandó." Alperes felebbezett: mert ugyanazon felp. ellenében az 502. sz. perben ugyanezen állítólagos becstelenitésért marasztaltatott el, téves tehát a törvényszék azon indoka, hogy még az előbbi becstelenités szóval történvén, midőn az e végetti elmarasztaló Ítélet ellen alp. fel folyamodását benyújtotta, az ezen felfolyamodásban előhozott régibb körülményeket felp. elleni ujabb becstelenitésnek tartja, mert az embernek csak egy becsülete levén, egy becsületet ugyanazon személy irányában csakis egyszer lehet megbőszülni. A kir. itélő táblán végeztetett: ,,Az első bíróságnak végzése annak indokaiból helybenhagyatik, s a periratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1864. sept. 14-én 7155. P. sz. a.). Ezen végzés ellen alp. semmiségi panaszt adott be, mert nem áll az, hogy az egyik becstelenités, szóval követtetett volna, mindkettő írásban ugyanegy perben fordul elő, de miután egy embernek csak egy becsülete lehet, ennek megsértése is ugyanazon egy perben csak egyszer boszulható meg annál inkább, mert az egyik végzési tárgy összefüggésben van a másikkal, azokat e szerint egyszerre, s egy időben kellett volna előadni, a mi nem történt, s ő az egyikben felhozott védveit a másikban is kérte tekintetbe vétetni, ekként azok a másikban mellőztettek, s e részben kihallgatatlanul is marasztaltatott el. Továbbá ő rágalmazásért lett elmarasztalva, de a rágalmakra a törvényes bírságok nem alkalmazhatók, arra nincs se büntetés, se törvény, tehát egészen törvényellenes a marasztalása. A kir. Hétszem. táblán határoztatott: ,,A kereset alapjául vett becstelenités azon okból, mert a kérdéses illetéktelen fizetés visszakövetelése iránti perben hozott első biiósági ítélet azon időben, midőn a kereseti becstelenitést magában foglaló felebbezés és letét iránti folyamodás beadatott — még jogérvényes nem volt — ugyanazon perben és ugyanazon tárgy iránt azon becstelenitéssel, melyet felp. külön peruton is keresett — egynek veendő levén, és ekként ez külön két pernek tárgyát és alapját nem képezhetvén, felp. e perben keresetétől elmozdittatik, s e szerint az alsó bíróságok ítéletei megváltoztatván, a periratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. febr 15-én 108. P. sz. a.). 3*