Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 44. szám

179 seinél fogva mindezen bajok következményeit nehezen kerülheti ki. Birtokviszonyaink rendezés alatti állása nem csekély gondot és aggodalmat okoz a tulajdonosoknak, ha birtokaikat akár közvetlen kezelni, kezeltetni, akár pedig másnak haszonbérbe adni kénytelenek, mely utóbbi esetek oly kirivó példákat mutatnak fül, hogy gyakran magok a szabályzó rendeletek, vagy az azokat kezelő közegek többnyire törvényszabta alakban forgatják ki a tulajdonost birtokából, vagy fosztják meg haszonbérétől. Tudjuk ugyan, hogy az erdélyi törvényszékek Ítéletei döntvények gyanánt soha sem tekintettek, s jelenleg sem tekinthetők, ennélfogva nemis annyira követendő zsinórmértékül, sőt inkább mint curiosumokat tudás és tájékozás végett két haszonbéri jogesetet közlünk, mint következik : I) Gr. L. Mór alsó-fehérmegyei m.-váradjai jószágait 1861. jan. 26-án kelt szerződésnél foga S. Miklósnak hat egymásutáni évekre évenkint 3000 ujfrtért haszonbérbe adván, miután a bérlő az előre fizetni kötelezett 9000 frtokat a kitűzött határidőkben lefizetni elmulasztotta, az illető k.-fehérvári egyes bíróság előtt bepereltetettazon keresettel: hogy a hátralék öszvegeket törvényes járulékaival együtt megfizetni köteleztes-ék. Alperes ellenbeszédileg beismerte a haszonbéri szerződés alapjáni kereset jogosultságát, és fizetési kötelezettségét; de azon ellenvetést tette, hogy miután ő afelp. állítólagos beleegyeztével azon bérleménynek '/3-át B. Jánostól, mint a felp. által zálogban birt azon rész tulajdonosától megörökítette, mint ezt több, ezen ügyben nem érdekelt 3. személytől keletkezett magánlevelek alapján előadott minden dátum nélküli örökvásári szerződvénynyel bizonyítani megkísértette, és e szerint azon jószágrész a bérleményből elesvén, a haszonbéri öszvégből 7637 frt 98 kr. volna hátra, mely öszveg épen azon jószágrész jövedelmét képezvén, ez már többé nem felperest, hanem alperest mint uj tulajdonost illeti, következőleg a kereseti öszveg megfizetésére többé nem köteleztethető, s igy felperes alaptalan keresetével elutasítandó lenne. Felperes válaszilag az alperesi bíróság előtti beismeréstteljes bizonyítéknak tekintvén, a keresetben elmarasztaltatást ismételve kérte. Az állítólagos örökvásár utján nyerni vélt uj tulajdonosi kifogások feletti tárgyalásba mint viszkeresetbe nem bocsátkozván, ezzel alperest külön perre utasíttatni kérte.Mirealp. viszonválaszilag egy ily viszkeresetet megtagadva, azon kifogásait jelen perrel együtt kérte tárgyaltatni és elláttatni. Mindezek folytán az első bíróság felperest keresetével elutasította azon okból: mivel ha szinte alp. a haszonbéri szerződés valódiságát és abból folyó kötelezettségét beismerte is, de miután ezen szerződés később a felek közt létrejött szóbeli egyezmény által, mely szerint a bérleménynek egy jelentékeny részét, mely felperesnél csakis zálogban volt, alp. a tulajdonos B. Jánostól megvette, és igy a bérlemény Vj-nak tulajdonossává vált, változást szenvedett, ennélfogva ezen rész jószág megszűnvén továbbra haszonbér tárgya lenni, attól felperes haszonbért nem is követelhet. Bírói fontolóra vévén a felek által felhozott jogérveket, miután alperes 1. és 2. sz. a. mellékelt bizonyító eszközei által — melyek, a felperes semmi kifogást ellenök nem tévén, jogérvényes okmányoknak tekintendők — bebizonyította, hogy az 1861. jan. 26-án kelt haszonbéri szerződés módosulást szenvedett, ezen szerződés ez okból a ptk. 1377. §-a értelmében jelen ítéletnél mérvadóul nem tekintethetett; mert a novatió azelőbbeni szerződésben foglalt főkötelezettséget megszünteti. Továbbá azt állítván alperes, hogy ő eddigelé az öszves 6 évi 18,000 frt haszonbér öszvegből 10,362 frt és 2 krt lefizetett, a módosult haszonbér szerződés alapján még hátralékba lenni vélt 7637 frt és 98 kr. megfizetésére azért nem tartja magát kötelezettnek, mert a haszonbéri tárgynak azon része, mely egyezmény utján alperes tulajdona lett, és igy a haszonbéri tárgytól elesett, jövedelmez a 6 évi haszonbéri idő alatt 7637 frt és 98 krt,— miután felperes ezen alperesi állítást hallgatólag elismerte, azt a pprt. 22. és 108. §§-ai értelmében bebizonyitottnak kellett tekinteni. Ezen itélet ellen felperes fele b be z vén, a keresetlevél és válasz értelmében a követelt öszveg megítélését kérte, az első bíróság elutasító indokait a tárgyalásból és törvényekből megczáfolván. A kir. tábla az e. b. ítéletet megváltoztatva, alperest a felperesi teljes keresetben elmarasztalta: miután alperes az 1861. jt»n. 26-án kelt bérszerződést valódinak beismerte, ebből, ugyszinte alperesnek további beismeréseiből kifolyólag felperesnek azon állításai, miszerint alp. 9000 o. é. frt béröszveget fizetni köteles, és a fizetési idő bekövetkezett — a pprt 22. és 108. §-a szerint törvényszerű bizonyerőre emelkedtek, minélfogva aptk 902. §-a szerint alperes a felperesi teljes keresetben volt elmarasztalandó. Alperesnek azon állítása, miszerint a bérleménynek egy részét felperes beleegyezésével tulajdonává tette, a felperesi tagadással szemben bebizonyitottnak teljességgel nem tekinthető, mivel S Lajosnak, mint a peren kívüli 3. személynek különben is határozatlan tartalmú levelei törvényszerű bizonyitéki eszközöknek el nem ismerhetők, — és e tekintetben alperes által más bizonyítékok felajánlva nem lettek. Egyébiránt azon esetben is, ha alp. ellenvetése bizonyítva lenne, ezen ténykörülmény folytán ő nincsen jogosítva a szerződéstőli önkényes elállásra, — és kifejezetten nincs jogosítva a kötvényezett fizetésnek önhatalmú megtagadására, mivel ezen különben nem létező ügyállás folytán alperes igényeit egy törvényszerű viszkereset rendén érvényesítheti. Ezen viszkereset azonban ezen adott esetben a pprt. 27. §-a szerint nem képezheti az itélet tárgyát, mivel felperes válasza rendén az alperes által támasztott viszkereset ellen kifejezetten tiltakozott és annak tárgyalásába belé nem bocsátkozott. Alperes felülvizsgálati panaszában ellenbeszédbeli érveit igyekezett kiemelni s a kir. táblai ítéletet megczáfolni. A harmadbirósága kir. táblai itélet megváltoztatásával, az első bíróság ítéletét teljtartamulag helybenhagyta: Mert a jelen per tárgyában folytatott felelgetések és az ezek rendén előterjesztett okmányokból világosan kitűnik, hogy felperes hallgatólagosan beismerte alperesnek az ellenbeszédben a 4. sz. a. szerződés alapján, melynek sem valódiságát, sem létrejöttét felperes a pprt 22-ik §-a értelmében nem tagadta — előterjesztett azon állítását, miszerint alperes a felperes gróftól az A. alatti szerződés alapján kibérlett jószágnak egy jelentékeny és pedig azon részét, melyet a haszonbérbeadó felperes csak zálogban birt, —tulajdonosi joggal magához váltotta, illetőleg a tulajdonos B. Jánostól szerződésileg megvette, miáltal a tulajdonosi joggal megvett jószág résznek, a haszonbérbe birt ugyanazon jószág részéveli azonossága is meg van állapítva, miután az e tekintetben alperes által felajánlott szakértők kihallgatása és birói szemlének felvétele, ezek ellen felperes mi kifogást sem tévén — szükség fölöttivé vált. Kitetszik továbbá, hogy felperes hallgatólagosan beismerte az általa zálogképen birt