Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 44. szám

180 joszágrész tulajdonosa személyében történt változást, miáltal a jogosult ér- kötelezett személyeknek egy személy beni központosulása is jogszerüleg bebizonyítva áll; a fentebbi beismert körülmények pedig az A. idézett haszonbéri szerződést lényegében változtatják meg; következőleg ezen körülmények tekintetbe vételével, ugy továbbá tekintetbe véve azt is, hogy felperes a 2. és 3. sz. a. bemutatott leveleknél fogva, melyek hitelessége ellen felp. a pprt. 22. §-a szerint részletes kifogást nem tett, a kérdéseit jószág kiváltásában és illetőleg az alp. általi megvételében nemcsak önkéntesen bele egyezett, hanem azt alperesnek ajánlotta is, és az 5. sz. a. levél szerint a zálogkiváltási öszvegből 1200 frtot az alperestől át is vett. Tekintetbe véve végül, hogy felp. alperesnek azon állítását, miszerint ő a 6 évi 18,000 frt haszonbérből már eddigelő 10,362 frt 2 krt lefizetett, a hátra lenni vélt 7637 frt 98 krtpedig, mint mely öszveg ép az általa haszonbér tárgya lenni megszűnt jós/ágrésznek 6 évi jövedelmét teszi, a ptk. 1105. §-a értelmében fizetni nem köteles — hallgatással elismerte, valamint, hogy az alperesnek a perrendén felhozott több állításai és fentebbi bizonyítékai ellen — a felperes részéről semmi törvényben megállható, a perrendtartás szabályaihoz mért s azokon alapult kifogások nem tétettek, — mert felperes sem a bizonyítékok másolatai hamis létét nem állította, sem az eredetiek valódiságát törvényszabta módon és világosan kétségbe nem hozta, hanem azok elleni érdemleges védelmét az alperes által indítandó külön keresetre tartotta fenn magának; önként következik tehát, hogy az alperes állításait és bizonyítékait a pprt. 22. 108. és 139. §-a értelmében igazaknak és illetőleg törvényes erővel bitóknak kellett tekinteni, és azok alapján a kir. tábla ítélete megváltoztatásával a k.t'ehérvári kiküldött első kérelmi biróság ítéletét egész terjedelmében helybenhagyni. A kir. táblai ítélet indokolása rendén emlegetett viszonkeresetről az ügy jelen állásában annyival kevésbé lehetvén szó, mivel alperes ellenbeszéde és annak zárkérése rendén a felperestől semmit sem követel, — hanem csak azt kéri, hogy a felperes jogtalan követelésével elutasittassék. Felperes ezen, a fennálló törvényekkel ellenkező eljárás ellen megkisérlette ugyan egy Felségi kérvénynyel a kir. táblai Ítéletnek helybenhagyatását kieszközölni, — de egyúttal ügyvédi vétség ürügye alatt (tekintettel a legfelsőbb törvényszék téves felfogására) az előbbi állapotba visszahelyezést annálinkább kérte, mivel alperes hallgatólagos beismerése szerint is a bérlemény 2/3-d& haszonbér fizetés nélkül maradna nála, melyet oly könnyű szerrel mint az V3-át csak el nem sajátíthat, — moly eljárásnak eredményét annak idejében közlendem. II) M. Károly és neje Marosszéki Ny. Szt.-Lászlói jószágát a hozzátartozókkal együtt B. Jánosnak 1861. szep. 9-én kelt szerződés szerint 3 egymásutáni évre 600 frt évi bér mellett haszonbérbe adván, miután a bérlő a másod félévi haszonbért lefizetni elmulasztotta, és a jószágban több pusztításokat tett, kénytelen volt a tulajdonos a bérleményt maga rendén felmondani, — mire alperes különböző kifogásokat tévén, és fizetési pontatlanságát azzal akarván indokolni, mintha neki a bérleti tárgyak mindenike át nem adatott volna, mely kifogások a tulajdonos által,tekintettel az átadási leltárra, teljesleg megczáfoltattak, és a bérlő által is beismert fizetési pontatlanság bebizonyitatott, a bérlő netaláni viszkeresete külön perre utaltatván. Az első bírósága felmondást érvényben tartva, a bérlemény visszaadását Ítélte meg, a bérlőt képzelt követelésével a rendes törvény útjára utasítván, következő okokból: A peres felek között 1861. szept. 9 én létrejött haszonbéri szerződésnek 1-ső pontjában a többek közt megvan írva: „a haszonbérlő (felp.) tartozik a 600 frt évi haszonbért, mégpedig annak felét minden évben sept. 29-én, a más felét apr. 24-én levonás nélkül előre pontesan lefizetni, ellenkező esetben a haszonbérlet rögtön megszűnik s köteleztetik a haszonbérlő a kibérlett Ny. Szt.-Lászlói jószágot s járulékait a bérbeadóknak (alpereseknek) rögtön visszaadni." Ezen kötelezettség ellenére (ptk. 885. §-a) a felp. az 1862. apr. 24-ki haszonbéri részletet nem fizette meg, a mi saját elismerésénél s az alperes feladásánál fogva be van bizonyítva (prt. 108. §.); minek következtében az előbb felhozott haszonbéri szerződés 1-ső pontja szerint a haszonbér 1862, apr. 24-én megszűnt, s még akkor köteles lett volna felperes a haszonbérbe birt jószágot visszabocsátani, nem pedig azt képzelt követelés é* beszámítási jógánál fogva visszatartani — mihez a ptk. 19, 346, 471. és 1109. §-ok értelme szerint nem lett volna joga; miből nyilván kitetszik a haszonbér fizetésének nem akarása — miért az alperesek a ptk. 1118. §-a szerint is annyival inkább jogosan követelhetik a haszonbéri szerződés korábbi megszüntetését, mivel felperes az idézett szerződés 1-ső pontja szerint a haszonbér pontos nem fizetése esetére magát feltétlenül kötelezte a haszonbéres jószágot visszaereszteni, — minthogy pedig ezt önkényt nem tette — a felperes — s az alpereseknek is a ptk. 1413. §-a elve szerint joguk nem volt időnap előtt követelni, — de az időpontig senkiről sem is lehet feltenni, hogy kötelezettségének meg nem felelne, azért az alperesek ez évi Szentgyörgynap előtt — a haszonbért nemis mondhatták föl, de azután 14 napok alatt az 1858 dec. 17-ki minist, rend. 22. §-a alkalmazásánál fogva azt jogosan tehették annyival inkább, mivel a szerződésben a nem fizetés esetére a jószág feltétlen visszabocsátásának határideje ki van kötve (2. §. a., p.) s a felmondás a jószág kiürítésére szokásos időszakra tétetett (2. §. b , p.). Ezen ítélet ellen a bérlő felebbezvón, az első bírósági ítéletet kifejtett kifogásai értelmében igyekezett megczáfolni, és annak megváltoztatását főleg azon okból kérni, hogy egyúttal viszkeresete fölött is tárgyalás és Ítélet rendeltessék. A kir. tábla ezen felebbezésnek helyet nem adva, az első bíróságnak Ítéletét teljtartalmilaghelybenhagyandónak találta: „Mert bérbeadóknak azon állítása,miszerint bérnök a fizetendő béröszveget megfizetni elmulasztotta, a bérnök beismerése folytán teljes bizonyerőre emelkedvén, a bérszerződésnek 1-ső pontja értelmében a bérlet felmondásának helye volt. Ezen felmondás pedig érvényben tartandó, és bérlő a bérlet tárgyának visszabocsátására volt kötelezendő, mivel az általa bérbeadók ellen érvényesítetni szándékolt betudás és viszkereset a béröszvegnek önhatalmú visszatartására őt nem jogositotta fel. Az első biró által az 1858. decz. 17-én kelt minist, rend. 17. cz. szabványai kellőleg figyelembe vétettek, ugyanis a bérlet tárgyának visszaadására a szokásos költözködési idő tüzetett ki. A bérnöknek rendes törvény útjára lett utaltatása lehető ellenköveteléseivel, teljesen igazoltnak tűnik fel, mivel a jelen felmondási ügyhöz betudás és viszkereset nem csatolhatók. Ezen két egyhangú ítélet következtében a tulajdonos a bérlőt a bérleményből végrehajtásilag ki is tétetni kérte, s ez neki megengedtetvén, a kitelepítés türvényszerüleg foganatositatott is mindamellett, hogy a bérnök felülvizsgálati panaszt nyújtott be, azt felebbezése