Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 44. szám

Pest, 1865. péntek június 9. 44. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A felebbvitelrol váltóügyekben. (Vége). — Haszonbéri jogesetek Erdélyből — Kur. ítéletek. — Hiv, tudniv. A felebbvitelrol váltóügyekben. (Vége). K ü 11 e y Ede váltótörvényszéki ülnök úrtól. Azonban azt mondhatná valaki, hogy a birtokon belüli felebbvitelnek előbbi czikkünkben adott értelmezésének ellene szól a kérdéses §. végpontja, mely szerint „az ily igényi követelés alatt álló tárgyakra addig, mig ezen követelés iránt felebbvitel utján eldöntő határozat nem hozatik, a kielégítési végrehajtás, hol annak egyébiránt helye lenne, ki nem terjesztethetik," mert a ritkított betűkkel nyomtatott passus oda mutat, hogy a kérdéses felebbvitel oly esetre is vonatkozik, midőn két. egybenhangzó határozat alapján már végrehajtásnak is helye lenne. Kérdhetné továbbá valaki, miért kellé egyátalában uj törvényt hozni oly kérdések felett, melyek már korábbi törvényekben megoldást nyertek? Válaszképen egyszerűen kiemeljük, hogv ezen szakasz által, mint a bevezető szavak mutatják, csak a II. r. 1G3. §. módosittatik, minthogy az rövidségénél fogva, kivált a váltótörvénykezés kezdetén, midőn a váltójogi alapelvek még annyira, mint mai időben, kifejlődve nem voltak, sokak előtt kétes magyarázatunak feltűnhetett. Ezen 163. §. igy szól: „ki a végzéssel meg nem elégszik, az ellene a váltó feltörvényszékhez folyarnodhatik, de ezen folyamodás a kielégitési végrehajtást, hol annak helye van, nem akadályoztatja" Azt hisszük, hogy mai időben e szakasz valódi értelme iránt alig lesz valakinek kétsége. Miként az előző §§-ból látjuk, a 163. § ban érintett végzés nemcsak az igényekre, hanem bármi más végrehajtási kérdésre vonatkozhatik. Néhány példa jobbm fogja e szakaszt Mustrálni. Tegyük fel, hogy a kiküldött végrehajtó egy zálogolási jegyzőkönyvet mutat be, melyből kitűnik, hogy az összeirt tárgyak közt olyanok is előfordulnak, melyek a vtk. II. r. 154. §. értelmében az üsszeirásból kihagyandók lettek volna, mint például ereklyék, nemzetiségi arczképek sat. A bíróság a jelentésre kelt végzésében ezen tárgyak kitörlését elrendelvén, illetőleg azokat a birói zár alól felmentvén, a többire nézve az árverést elrendeli. Felperes fél azonban abbeli meggyőződésében, hogy a kihasított tárgyak a 154. §. kedvezménye alá nem esnek, a végzésnek idevonatkozó része ellen felfolyamodással él, mi azonban nem gátolja azt, hogy a többi tárgyakra nézve elrendelt árverés, ha e részben a végzés alperes által nem felebbeztetett, foganatba vétessék, mert ez esetben a végzésnek jogerőre emelkedett részére nézve, daczára a másik részre nézve közbevetett felebbezésnek, a végrehajtásnak kétségkivül helye van. Vagy tegyük fel, hogy ezen végzés igényperben hozatott, hogy abban az igényelt tárgyak egy része igényelő felperesnek odaítéltetett, másik része azonban továbbá is birói zár alatt hagyatni rendeltetett, s hogy e végzés előbbi részét alperes felebbezi, utóbbi része azonban -— j minthogy az senki által nem felebbeztetett, jogerőre emel- ' kedik. Itt is daczára alperes felebbezésének, kétségkivül helyt kell adni az alperes által a meg nemitélt tárgyakra nézve kért árverésnek. És kinek volna mai nap az iránt kétsége, hogy ha ily esetekben a váltófeltörvényszék az e. b. végzését megváltoztatta, a sértett fél ügyét birtokon belül a hétszemélyes táblához felviheti, midőn ily esetekben a 142. §. ezen félebbvitelt egyenesen megengedi, s a 147. §. szerint végrehajtásnak csak jogérvényes, azaz — a fentérintett semmiségi panasz esetét kivéve, már tovább nem felebbezhető határozatokra nézve adathatik hely. Azonban a váltótörvény behozatalának első korszakában a fentmondott oknál fogva sokaknak feltűnhetett, hogy a 163. §. csak a feltörvényszékhezi felebbezésről, s daczára ezen felebbezésnek, a végrehajtás lehetőségéről szól, mi az illetőket azon gondolatra hozhatta, hogy a törvényhozás az általános szabály alóli kivételképen ily végzések ellen a félebbvitelt csak a fehörvenyszékhez, és csak birtokon kívül akarta megengedni, e kitételt „hol annak helye van," a jogérvényes marasztaló határozat alapjáni végrehajtás esetére értvén. Ily kétségek eloszlatása tekintetéből találhatta a törvényhozás szükségesnek a 19. §-ban határozottan kimondani, hogy ily végzéseket nemcsak a váitó fel törvényszékhez, hanem — természetesen csak az ezen §. által nem módosított 142. §. esetében — a hétszemélyes táblához is, még pedig birtokon belül lehet felebbezni,és hogy különösen az igényelt tárgyakra nézve mindaddig, mig azok iránt felebbvitel utján jogérvényes határozat nem hozatott, a kielégitési végrehajtás, hol annak egyébiránt a vtk. II. r. 147. §-hoz képest jogérvényes marasztaló határozat alapján helye lenne is, ki nem terjesztethetik. Mielőtt értekezésünk utolsó részére, a semmiségi panaszra áttérnénk, még azon kérdést akarjuk megvitatni, mennyiben lehet felebbezni oly fel törvényszéki határozatot, mely által az e. b. határozata részben helybenhagyatott, részben pedig megváltoztatott? és váljon van-e helye további felebvitelnek azon esetben, ha a feltörvényszék az e. b. határozatát helybenhagyja ugyan, de más indokokból, mint melyeken az e. b. határozat alapszik? Nézetünk a törvény szelleme alapján az első esetre nézve az, hogyha például a feltürvényszék az e. b. határozatot a tőkére s kamatokra nézve helybenhagyja, és csak a perköltségre nézve változtatja meg, a hétszemélyes tábla csak az utóbbi kérdéshez szólhat, hogy tehát a feltörvényszéki határozat a hétszemélyes táblához csak ezen kérdésben felebbezhető; a második esetre nézve pedig azt tartjuk, hogyha a feltörvényszék indokai az első bíróságéitól anynyira eltérők, hogy ez által az egyik, vagy a másik fél magát jogaiban sértettnek érezhetné, ez esetben a hétszemélyes táblához is helye van a felebbvitelnek, de teraiészetesen nem magára a két alsóbb biróság által egybenhangzólag hozott határozatra, melyen, mint jogérvényesen már semmi változás nem történhetik, s melyet daczára az indokokra nézve közbevetett felebbvitelnek, végrehajt44