Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 41. szám

167 hogy végre a jan. 7-én délután történt feljelentés, még az napon nem is lehetett orvosolható, mert egyrészről az üzletkönyv tanúságaként alkalmazva volt 32 munkás az akkori rendkivüli hideg által előidézett akadályok folytáni korábbi feljelentések orvoslására voltak kiküld ve, de másrészről maga a feljelentés esteledtkor történvén, néh. Habern Mór helyiségében! csövedet javitás a beállott sötétség miatt, a szakértők egyhangú igazolása szerint — eszközölhető már nem volt, — hogy a bejelentett akadályok mily időtartam alatti mellőztetése iránt hatósági vagy rendőri utasitás vagy szabály nincs felállítva, hogy maga a feljelentés is nem volt különös fontosságot gyanítható alakban-téve, — mint figyelmet nem érdemlők tűnnek föl, mert: az a) és b) alattiak hatását s illetőleg horderejét a szakértők többségének véleménye megdöntötte, a c) alattiak nevezetesen néh. Habern Mór gyanúsítására irányzott pontozatok habár látszatját hordják magukon, ha nemis éppen a szándékosságnak, de mindenesetre nagymérvű könyelmüségnek, csakis gyarló következtetés vajmi laza indokolására alkalmasak, de bizonyított tényékként nem tekinthetők, — hogy a fellobbanás idejekor alkalmazva volt 32 munkás egyén elégtelen volt az akkori kívánalmak megfelelésére, s hogy közhatósági utasitás hiányzott, nem mentheti a siralmas következményeket szült mulasztást, mert a légszesztársulat, mely a főváros fogyasztó közönsége filléreiből gyarapszik, köteles is azok biztonsága iránt gondoskodni s mindenkor annyi munkást tartani, a hány az időközönként felmerülő nehézségek idejekoráni legyőzésére szükségeltetik — ugyszinte maga mihez tartását szabályzó utasítást — a mennyiben azt a közhatóság nem •eléggé sajnálhatólag meg nem alapította volna, sürgetni." És ezzel, miután az ítéletet indokaival már közöltük (1. 36. sz.) befejeztük ez ügyrőli közlésünket, csak azt jegyezve meg, mikép a tárgyalás Tölgyessy főbiró ur buzgó kitartással párosult elnöklete alatt tartatott; előadóul kitűnő szakavatottsággal Reményi Antal urs tiszti ügyészül K ü 1 k e y H. ur közreműködvén. Nem fejezhetjük be jelen — nemcsak egy tekintetből fontos ügy ismertetését anélkül, hogy arra nézve saját meggyőződésünkből némely észrevételeket tehessünk. Kinyilatkoztatjuk mindenekelőtt, mikép a kérdéses eseményekért a pe9ti gáztársulatot felelőssé tenni, s ez alapon vele a büntető hatalom súlyát éreztetni, nem lenne egyéb, mint a büntető jogi beszámításnak, a büntető hatalom egyedüli jogó"s alapjának megsemmisítése, úgyszólván lábbal tapodása. A bűnvádi felelősséget s büntetéseket kizárólag igazolható büntetőjogi beszámításnak, legelső, leglényegesb szabálya, egyedül a saját tetteinkért való felelősségben öszpontosul. Jelen esetben a gázlobbanás idézte elő az élet- testi- s vagyoni jogsérelmeket, melyek bűnvádi eljárás tárgyai; tehát a gázfellobbanás ténye képezi azon cselekvényt, mely bűnvádi felelősség alá vonható. Már pedig az, ha szakértők nem igazolnák is, tisztán s kétségtelenül áll, a természet változatlan s biztos törvényei szerint, hogy egy gáztársulat által előállított s a házakba vezetett gáz önmagától fel nem lobbanhat, tehát önmagában rombolásokra nem is képesített: mig azonban jelen perben feleslegből tekintélyes szakértők egyenes bizonyításaira is hivatkozhatunk, melyek szerint a kérdéses Muráti házban történt gázlobbanás, egy harmadik által ahhoz szolgáltatott égő, gyújtó anyag nélkül, teljességgel elő nem állitathatott, tehát meg nem történhetett volna. Igazolva van tehát, mikép azon gázlobbanás, csak a gáztársulattól egészen különböző egy harmadiknak , gyújtást eszközlő cselekvénye által okoztathatott, s előidéztethetett. Ha pedig ez áll, mit kétségbe vonni nézetünk szerint lehetetlenség, akkor a gáztársulatot az előállt rombolásokért felelőssé tenni, nem lenne kevesebb, mint azt egy, tőle jogilag egészen különböző, különálló egyéniség meg nem bizott, meg nem hatalmazott cselekvényeért venni felelősség s vád alá. Nem lennének-e tehát azzal a büntető jogi beszámítás leglényegesb alapjai megsemmisítve; mi természetesen a büntető hatalom gyakorlatának minden jogosságát, minden igazolványát lerontaná. Ugyanezen jogi következményre jutunk egy más oldalról is. Az inductió csövei, a mint minden részről, tanuk s szakértők által bizonyitatott, egész bizonyossággal jó, hibátlan állapotban voltak a gázlobbanás idejében. Ellenben tanusitatott, mikép az installatió csövezete szenvedett oly sérülésekben, hiányokban, melyek a lobbanást előidézhető gázkiömlést vonhatták magok után. Már pedig a gáztársulat az átalában mindenütt uralkodó szabályok szerint, a mennyiben részéről vétkes mulasztás történnék, csak az inductió csövezet rendes s jó állapotbani fentartásáért s ennek hibájaiért felelős. De a dolog természeténél fogva nem is lehet az installatió irányában felelős. Mert különben az installatió egészen hatás s felügyeleti körén kivül esvén, és az egészen s folytonosan tőle teljesen idegen személyek befolyásának s hatásának levén alárendelve , oly dolgokért tétetnék felelőssé, melyek előidézése nem tőle függ, melyek elhárítására mit sem tehetne. Hogy ekkor a magánosok által, akár bosszúból, akár haszonlesésből, akár más czélokból, az installatió körül oly müveletek tétethetnének, melyek a legveszélyesebb visszaélésekre vezetnének, természetesnek mutatkozik. Itt tehát ismét a jogi beszámítás alapossága s jogosultsága mellőztetnék, midőn a társulat sújtatnék oly dolgokért, melyekért felelősséget magára nem válalt, s oly hibákért, melyek harmadik személyektől eredtek, s a melyekre az sem közvetett, sem közvetlen okként befolyással nem lehetett A bünösségi beszámítás lényeges feltétele a büntethető tény s egy harmadik szabad akaratja közti szoros kapcsolatban központosulván; következik, mikép jelen esetben bűnvádi beszámítás alá csak az jöhet: ki gyújtó anyag segélyével a kiömlött gázt lobbanásba hozta, ki az installatió hiányait előállította, vagy el nem távolította, s ezzel veszélyessé válható gázkiömlést okozott, vagy ezen gázkiömlést egyenesen a gázcsap által előidézte. Mindezek pedig nem a gáztársulat, hanem egy harmadik, attól idegen személytől származtak. És e harmadik személy, a legvilágosb ténykörülmények s bizonyok alapján egyedül Habern bádogos volt. Mert teljes hitelű bizonyítékok szerint ö volt az, ki az óncsöveket tapasztalt hiányaik után emberei általkiigazitatni nemhagyta; ő volt, ki a városban létező, több arra képesített iparosokat a kiigazításra igénybe venni elmulasztotta; ő volt, ki e czélra napokig elhanyagolta a gázhivatalnál való feljelentést; és mellőzve, mikép nagy valósziniiséggel az utolsó este ő a gáz főcsapot felnyitotta — ő volt az, ki az utoUó reggelen égöszerrel a gázzal tömött boltjába ment, vagy tanonczát valószínűen előre beküldötte, s igy a fellobbanást tettleg eszközöltette, vagy eszközlötte. Hogy ily, egyedül Habernt terhelő beszámítási, világos tények mellett, miért és hogyan lehessen mást egy egészen idegent, s egy idegen tettet bűnvádi felelősség alá vonni — tul haladja minden jogi fogalmainkat. Jelen esetben, ugy látszik, átalánosan a törvénytudók által, a fórumon ugy, mint a magán körökben, a beszámithatá3 összes moz-