Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 38. szám

J 55 Miután a kárkövetelők azt álliták, hogy az installátio I már eredetben rosz volt, s hogy ezt Habern tanoncza bizonyíthatja, ki meg fogja mondani, hogy midőn az installátio berendeztetett, a gázmunkás e végett igen haragudott. Singer a tanoncz kikérdeztetvén, erről mit sem tudott. Vehle Ferencz pedig a munkás, ki a gázórát beállította, hit alatt vállá, hogy minden a legjobb karban és hiba nélkül volt. hogy Habernnel együtt égő gyertyával inegvizsgálák, ugy az órát az inductióval Összekötő óncsövet, mint az órából felfelé a lámpába vezető csövet és Habern teljes megelégedését fejezte ki, s ót még 40 krral meg is ajándékozta. Altdorfer Jakab társulati munkás, ki az installátiót rendezte be, szintén azt vallja, hogy az rendjén volt. Habern azonban egy lámpának, melyet már előbbi boltjában használt, felsrófolását kívánván tőle, ezt — hibás volta miatt — megtagadta. A panaszlóknak azon állítása tehát, hogy a légszesztársulat részéről adott installationalis csövek már eredetileg roszak voltak, szintén alaptalannak bizonyult. A vizsgálat folyamában kihallgatott társulati igazgatóság részéről továbbá előadatott, mikép ők igenis felelnek arról, hogy midőn a gáz valakinél először bevezettetik, az inductió jó karban adatik át, és ha ez sérelmet kapna, ennek kijavítása az ő kötelességük. Máskép áll a dolosr az installationalis csővezetre nézve,*) ezek tekintetében ők csak egyszerű iparosok, concurrensek, és rajtok kivül hatósági engedélylyel a városban még mintegy 12 installatiókat készítő bádogosok lévén, kikhez szabadon fordulhatnak az illető fogyasztók előforduló esetben; és iyfy a mint nincs kizárólagos joguk az installatiók készítése és berendezéséhez, ugy nem lehet a társulatot külön egy magát az installátionalis csővezet kijavításáért, vagy az azoknak megrongálásából eredhető károkért felelősekké tenni. Legkevésbé pedig kötelesek ily javításokat bizonyos meghatározott időben eszközölni, eziránt Európában egy gáztársulat sem vállalván és nem is vállalhatván felelősséget. Mert például rendkivüli hidegek rögtöni beálltával, mint az 1864. évi januárban is történt, midőn lanyha időjárás után (január l-jén még gőzösök jártak a Dunán) pár nap alatt 18—20 foknyi hideg állott be, a feljelentések is igen megszaporodnak, a legjobb akarat mellett is nem lehet ugyanaz napon minden feljelentésnek eleget tenni, mert nem találtatnak szakértő és megbízható munkások elegendő számban, mások pedig csak veszélyeket idéznének elő. Erre nézve felmutat a társulati igazgató Stepháni Lajos több bizonyítványt a bécsi, prágai, lembergi és más légszesztársulatoktöl, melyekben ezen társulatok a többi közt kijelentik, hogy 1864. é. januárban a rendkívüli fagy folytán, napokig voltak kénytelenek a feleket várakoztatni, s hogy a javításoknak bizonyos meghatározott időben telje") Az inductió és installátio közti különbség a jelen ügyben különösen nagy jelentőségű levéű, nem tartjuk feleslegesnek a kevésbé szakértők részére azok ismertetését egy pár szóval .adni. Az inductió azon szükség esetén több tagu vascső, mely az utcza alatti fő gázvezetékből a légszeszt a helyiségben felállított gáz-órába vezeti, és az órán innen egy csap által elzárható, mely főcsapnak is neveztetik. Installationak pedig azon ónhó 1 készült cső neveztetik, mely a főcsapot az órával, és az órát a helyiségben világításra használt lámpákkal hozza kapcsolatba, így a főcsap elzárásával, a légszesznek közlése a helyiségbe teljesen elzáratik. Szerk. I sitéseért felelősséget magokra nem vállalhatnak. Azonban hozzáteszi a társulati igazgató felvilágosításul, hogy veszély be nem következhetik, ha a fogyasztó magát az utasításhoz tartja és a főcsapot bezárja. Ha pedig maga az inductió sérült volna meg, akkor azon szabály, hogy ily helyiségbe senki világgal be ne menjen, s hogy az kellőleg szellőztessék, még inkább követendő. Végre határozottan kimondja, hogy éjjel, vagy sötétben oly helyiségben, hol gázkiömlés van, javításokat elővenni sem nem szabad, sem nem lehet. (Folyt. köv.). A közbirtokosságokban! arányos tagosítás kérdéséhez. (Feleletül a 31. 32. számban meg-jelent czáfolatra). Halász Boldizsár ügyvéd úrtól Az e lapok f. é. 12. számában a kitűzött tárgy körül kifejtett nézetem, a 31. 32. számban czáfolat alá vétetvén, tisztelt ellenfelem az 1836. XII. t. cz. L §-a alapján azt mondja ki,hogy a majorsági magánbirtokot tagositani igen, — de arányosítás tárgyául tekinteni nem lehet — ugyan, — én mégis — néhány hibásan értelmezett curialis ítéletre támaszkodva, azon elvet igyekszem felállítani, hogy az arányosítást, a majorsági földekre is — ki lehet terjes teni. Annálfogva, hogy ezen eszme, — a fiatal törvénytudókban, vagy a számos honi közbirtokosok valamelyikében — viszhangra ne találjon, — volt kénytelen czáfolólag lépni fel. A szóról szóra kiirt t. czikket illetőleg elegendő itt, (miután róla alább is lesz szó) annyit jegyezni meg, — hogyha annak az elsőnél több §-a nem lenne, ugy a czáfolat végén olvasható azon jó tanácsra „Sapientis est consilium mutare in melius" szükségem sem lett volna, mert ugy értekezletem meg sem jelenik. Hogy fiatal törvény tudóinknál viszhangra találtam-e? — nem tudom, de reménylem. Azt azonban tudom, hogy a köztünk veteránus jogtudók közt váltott eszmecseréből, — ha egyebet nem, — azt megtanulják, — hogy a jogtan terén sem minden oly világos — mint lenni kellene. Arról is megvagyok győződve, hogy a közbirtokosok közül azoknál — kik az aránytalan birtoklással károsítva vannak, viszhangra találtam, azok ellenben, kiknek épen ezen aránytalanság hasznukra szolgál — czikkemet nem örömest olvasták. De miután egyikünk czélja sem lehetett más, mint a magánérdekek mellőztével, az igazságszolgáltatás terén, netalán e tekintetben mutatkozó homály — felderítéséhez, tehetségünk szerint járulni; — hogy az elfogulatlan jogtudó közönség köztünk Ítélhessen, lássuk a czáfolatot pontonként. Ugyanis: Értekezletem első részben, mely az 1836-ot megelőző korszakra vonatkozik, régi törvények, és főtörvényszéki végzésekkel — igyekeztem igazolni, hogy már ezen időben is voltak esetek, mikben az arányosság a gyakorlatból indított ilynemű perekben a majorsági földekre is kiterjesztetett. Erre tisztelt birálóm, a régi törvények közül az 1715. 69. t. cz. 3. §-ára hivatkozva, azt állítja: hogy a gyakorlati arányositási pernek tárgyai — csak a közösök lehetnek azért, mert szerinte ezen törvény a majorsági földeknek arányosít hatását egy betűvel sem rendeli el. Igaz ugyan, hogy nem rendeli, de miután nem is tilalmazza, a törvényt e részben prohibitivnek mondani — annálkevésbé lehet, mivel mint alább látható — voltak annak hozatala után is esetek, mikben az valósággal, a legfőbb törvényszékek ítélete nyomán történt meg. Hogy pedig az ennek igazolására hivatkozott curialis végzé-