Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 32. szám

130 széki végzések szavai, és szellemük, szerint is mind az, mi illetőségen (ultra competentiam) felül biratik, — foglalásnak lévén tekintendő, mihelyest az arányon felüli birtoklás, a bíróilag kimondott kulcs folytán kitűnik, a foglalás, illetőleg jogtalan és igy rosz hiszemü birtoklás bebizonyitottnak tekintendő. H. B. ur tehát azon elvet állítja fel, hogy az arányon felüli birtoklás, foglalást, illetőleg jogtalan és igy rosz hiszemü birtoklást képez. Ennek megczáfolására egyszerű j példával szolgálok. Ezelőtt 100 évvel A. és B. testvér 600 hold postfundualis majorsági földön megosztozott, mindegyiknek jutván 300—300 hold; A. későbben a maga 300 holdját eladta B. testvérének, ennek utódai máig is békével birják — de okmányuk elveszett —és azért még csak ahoz se lehetne reményük, hogy evictio utján magukat kármentesíthessék, csak a traditióból tudják, hogy az igy történt. Most azt kérdem a B. utódok roszhiszemü birlalók-e azért, mert arányon tul birnak ? — És mégis, A. utódok arányosító pert kezdvén, H. B. ur által felállított elvnél fogva, a B. utódoktól az általok arányon felül birt részt, el kellene ítélni. Ez által százados birtokuktól esnének el; mi pedig az igazság eszméjével nem volna összeegyeztethető. Vagy két testvér aként osztozik, hogy az egyik csupa jobbágyokat fogadott el osztály részébe, mert úgymond terjedelmes szőllői levén, azokat munkáltatni kelletik, a másik pedig aránylag kevés jobbágyot, de sokkal több majorsági földet vett osztályrészül; — a több jobbágyős testvér már az úrbéri viszonyok megszűntével kármentesittette magát, s meglehet a pénzt el is költötte, — s most eszibe jut arányosító pert kezdeni, — és H. B. ur eszméje szerint, a gyakorlati arányossági elvnél fogva — hol csak ususra tekintenek, — a másik testvér majorsági földjének nagy részét, mert arányon felül birja, elvesztené; a több jobbágyős testvér ellenben sokkal több majorsági föld birtokába jutna. Ez a pazarlók részére kedvező igazság kiszolgáltatás lenne! Vagy egy kereső szorgalmas közbirtokos — holdanként sok postfundualis majorsági főidet 100 darabban megvett, de curiáján kivül egyébb antiquaja — mely kulcsul vétetik — nincs, H. B. ur hite szerint, mivel arányon tul -bir, mint roszhiszemü birláló 100 darab földjétől elesnék. Lám hová vezetnének a felállított eszmék! De menjünk még egy lépéssel tovább: Értekező ur azon nézete, hogy a magán birtok is arányositási per tárgyát képezheti, ellentétbe áll magával a hitel telekkönyvi rendszerrel is, minthogy a telekkönyvek szintén a tényleges birtoklás alapján szerkesztetvén, annál fogva könnyen megeshetnék, hogy például ezer holdnyi majorsági birtok telekkönyvi tulajdonosa, H. B. ur eszméje szerinti arányositási per utján birtoka legnagyobb részétől elejtetnék, me'yre pedig a telekkönyvi fatális terminus lejárta után, p. a magyar földhitel intézetnek több ezrekre menő követelése kebleztetett be, váljon ez esetben, miután az adósnak birtok maradványa a kölcsön összeget többé nem fedezi, biztosítéki alapot kinyújtana? s illetőleg teljes kielégitésre ki lenne szorítható ? A Proportionalis per csak szabályozhatja — minden birtokosnak a közösökből őt illető rész-birtokát, a tagositás pedig hasznosabbá teheti, de korántsem szolgál arra, hogy egyik birtokos a másiknak bármi czim alatt birtokában levő régi allodialis birtokát megcsonkítsa és eltulajdonítsa. Azért megbecsülhetetlen bölcsességgel vetették meg őseink az 1715—69. törv. czikkben annak alapját, hogy a gyakorlati arányossági pernek alapja az usus,és a postfundualis nemesi birtoknak érintetlenül hagyása mellett — tárgyát egyedül a közösségek tehetik. — Egyébiránt nem vitatom azt, hogy H. B. ur eszméje szerint ne folytak volna le arányosító perek, melyek által az egész határ, a megállapított kulcs szerint a közbirtokosok közt felosztatott. Ilyen eseteket magamis tudok Szabolcs és Szathmár megyékben, de valószínű, hogy a birtokosok annálfogva, mert allodialis földjeik csekélysége figyelmet alig j érdemelt, a határnak pedig legnagyobb része kiszárított rétségből, vagy kiirtott közös erdőből állott, a határnak aránylagos felosztáíába beleegyeztek (volenti non fit injuria). Vagy pedig olyan per csak a megyei törvényszékig hathatván, s ott is az alispáni bíróság által követett tévitélet jóváhagyattatván, mennyiben a további felebbezés csak birtokon kivül történhetett, ha csak a terhelt fél : Mandátum intradominium Transmissionalet nem tudott eszközölni, a szegénybirtokos nemesen elütötték a port, ki törvényben való járatlansága, vagy költség hiány a miatt ügyét tovább vinni képes nem volt. Valahányszor azonban a főmltgu curiához juthatott hasonló per, az összetörettetett és kimondatott: hogy arányosítható perrel csak is a közösöket lehet szabályozni. Állításom támogatására én is szolgálok curialis Ítélettel: Febr. 21-én 1843. Előadó: Hőgyészy Pál, előadói ktbiró — Losonczi br. Bánffy Lászlónak, ugy is mint többi testvérei jogai fentartójának és felperesnek, Szathmármegyében keblezett Porcsalma nevü helység közbirtokosai és alperesek ellen felhozott arányosító perében a kir. táblán Ítéltetett: „Arányosító és összesítési perek elitéléséhez szükségképen megkivántató, s e jelen perben álló felek által a per egész folytában sürgetett felmérés nem teljesittetvén, — az ítéletben a törvényből meritettnek állított azon következtetés pedig, hogy a határban lévő s attól meg nem külonözött területek a törvény feltételénél fogva mind közösek, s mint olyanok mind arányosítás alá tartoznak, — az 1832|6-iki 12-ik törv. czikkely 1. §-ának világos tartalmával, mely szerint csak a közösségre tartozó haszonvételek, melyek jelenleg közös, segyütti használattal birattatnak, ugy azok, melyekre nézve a közösből lett elfoglalás ki bi z o n y i 11 a t i k, volnának arányosítás alá esendők, megegyeztethető nemiévén ; de különben az alperesek az érintett 1832/6-iki 12 ik törvényalkotása utáni szóváltásaikban ismételve ezen törvény rendeletei megtartására hivatkozván, maga a felperes is ezen törvényhozatala után a folytatólagos idéztetés végett az alpereseknek felszólításakor e pernek végrehajtását ezen törvény értelmében kérvén eszközöltetni; s ennek következtében több alperesek egyedül azon törvényben megrendelt felméretóst saz arányosság alá tartozó közös haszonvételek kimutatását, sürgetve, — a pernek ezen főtárgya kellőkép megvitatva sem lévén; — ezen törvényes tekintetekből jelen per az 1832/6-iki 12 ik törvény czikkely 12. §-hoz képesti felméretésnek teljesítése és a kivánt arányosságnak s összesitésnek az érintett törvényszerinti érdemleges tárgyaltatása, s hozandó ujabb ítélet végett az eljáró alispáni bírósághoz visszaküldetik." Mi még a hátra levő, bírálat alá nem vett állításait illeti, mintha az 1836. évi XII. t. cz. I §-a a 12,és 13-kal ellentétben állana, és ebből az következnék, hogy a majorsági magánbirtok is arány tárgya, a világos törvény ellenében — figyelmet alig érdemel. Ha az előadottakból nem lehettem szerencsés tisztelt ellenfelemet az ellenkezőről meggyőzni — ugy ezentúl sem