Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 31. szám

127 Csorna adintroducendam in Praedio Kőház asr a t k a — in omnibus Leneficiis adaequatam proportionem — ut primum relate ad Pascuationem — sicdictam numericain pecorum ac r a farum manu Geometrica faciendam excisionera J. Tab.R. Jud. delib. est. Clavi Proportionis relate ad partes A. -y6. relate vero ad partes J. J. ye. totius Praedii Actionalis — conformiter ad Sedrialem sententiam — isthic quoque stabilita. In reliquo reflexe adalia in actione ComprehensaObjecta fi ne instituendae Manu Geometrica dicti praedii dimensionis — processum ad proc: V. Comitem remitti." Ezen ítéletből kiderül: a) hogy „in omnibus beneficiis" volt az arányosítás irányozva, hová természetesen a postfundualis allodialis nemesi birtokot sorozni nem lehet Kiderül: b) hogy a puszta 5e. része a felperes, 1/6. része az alperesek részére csak aránykulcskép (Clavis Proportionis) állapíttatott meg. Kiderül : c) hogy a közös legelő kérdésén sarkallott a per, mi természetesen arányosítás tárgya. Kiderül végre: d) hogy reflexe ad aliain actione Comprehensa objecta, (de hogy mikből állottak a szó alatti objectumok,kivenni nem lehet), kellett mérést rendelni. Mi végre a 8. tétel alatt felhozott curiai Ítéletet illeti, ez éppen a H. Boldizsár ur által felállított elv ellen szól. Ugyanis: „In causaStephani Gyürky contra PaulumAlmásyetaliosad proportionem ex usu — coramV. Com. Cottus Hevesiensis — actione, etActoratu partis A. ex eo — quod exslripalurae, ex silvis el dumetis -— Communi Composs. nsui deservientibus factae actuper Comp. inproportionate possideantur — stabilitis Decreta in Universis Actionalibus terris, pratis, et quibusvis extravillanis, etregalibusbeneficiis instituendaproportione J. T. R. 1823. 27. nov. del. est. Praeter Almásyanos caeterisJ. J. non appellantibus sententiam Sedriae Cottus a pprobari, causamque pro executione ad partes remitti." — De habár a kir. táblai Ítélet is világos — mégis fel kellett volna a rá következett Hétszemélyes Tábla ítéletét is hozni, melyet most én kipótolva adok elő: „Anno 1823. 5-a Dec. in Excelso Septemviratu Del. est. „Qualitate Extirpaturarum, CaeteroruruqueObjectorum Proportioni in sensu Actionalis articuli 69. — 1715. subjiciendorum in Processu sufficienter etin spéci fi co non elucubrata Causam fine uberioris horum adminiculo etiamexhibendaeGeometricaeMappaeelucubrationis, ferendique ulteriorisJudicii, pro Continuatione ad partes rem i11i." Világos tehát, hogy a közbirtokosok egy közös erdőt felfogtak, kiirtottak, azt a közbirtokosok aránytalanul használták, és miután a kereset alá vett földekre nézve a kereset és felperesség megállapittatott, az eljáró alispáni bíróság által kimondott arányosítás a közös királyi haszonvételekre nézve is kiterjesztve a kir. táblán jóvá hagyatott. De még világosabb a Hétszemélyes Tábla ítéletéből, hogy csakis in sensu 69. 1715. hozható be az arányosítás, vagyis hogy tárgya egyedül a közös birtok. Ismét és ismét nem találhatni fel tehát ezen ítéletekben sem, hogy a majorsági magán birtok arányosittatni rendeltetett volna. De bajos azt csak fel is tenni a nmélt. curiáról, hogy törvényellenes elvet állított volna fel; — vagy hogy az egyszer kimondott törvényes elvétől, melyhez teljes következetességgel szokott volt folytonosan ragaszkodni — eltért volna. (Vége követ.). Büntető jogeset. A becstelenités fogalmának meghatározásához. Ha az nem szóval, hanem üte's által történik. Gothilf Vilmos mint sértett fél Temesvár városa fenyitő törvszéke előtt vádképpen előterjeszté, hogy az 1864. febr. 11-én d. u. 3 órakor a belvárosi takarékpénztári nagy kávéházban Kollman Bernát őt megtámadta, sértő kifejezésekkel illette, végre pedig arczul csapta, mely botrányos erőszakoskodásért őt megfenyíttetni kéri. VádlottKollman Bernát 28 éves nőtlen izraelita vallja, hogy a kérdéses alkalommal Gothilf Vilmosnak fenhangon nyilvánította, hogy miután őt nem régiben nyilvános társaságbanmegsértette, azt ismételve felszóllittatta, hogy sértő kifejezéseit ugyanazon tanuk jelenlétében vonja vissza. Vádlott már azelőtt felhívta Gothilfet ügyöknek családi körbenleendő kiegyenlítésére, de mivel ez nem történt, panaszost a kávéházban szólította fel a kiegyenlítésre, de ez neki feleletül adta: ,,ich lasse mich nicht terrorisiren," erre vádlott azt kívánta, hogy az érdeklett tanuk előtt neki elégtételt adjon, különben kénytelenitetik panaszost felpofozni, erre Gothilf azt mondá: próbálja csak meg, én hatot adok vissza, mire vádlott őt felpofozta. Önvédelmére felhozza, hogy Gothilf Vilmos őt a városi tánczteremben nyilvánosan minden ok nélkül csalónak nevezte, mit Reiner könyvvivő s többen hallottak. Gothilf a teremből eltávozván, vádlott Friedman panaszos társát é3 Elénk Frigyes építészi művezetőt megkérte, hogy ez ügynek barátságos utoni kiegyenlítését eszközöljék, de a felhívás siker nélkül maradt. Megjegyzi még vádlott, hogy Gothilf Vilmos megtámadó jelleme igen is ismeretes, mivel Müller Bernát gyarmatai bérlőt a színházban megtámadta és ez által pofon üttetett. Báró Pohlberg Antal az Anker biztositó társulat és a Vindobona földhitel bank felügyelője, mint tanú előadja, hogy f. é. febr 11-én Schallek kávéházában hírlapokat olvasott, midőn vádlott, kit még akkor nem ismert, véletlenül közéje és Gothilf közé tolta be magát. A Gothilf és Kolman közt ekkor ingerült hangon folyt beszédnek tárgya az elégtétel volt, melyet Kolman Gothilftől követelt, s melyet Gothilf azonnal megadni vonakodott, mely alkalommal nyomatékkal jegyezte meg, hogy Kolman őt épen ugy megbántotta, s igy kölcsönösen tartoznak egymásnak elégtétellel; s ő ez ügyet a jelen volt tanuk előtt kiegyenlíteni nem idegenkedik. Erre Kolman Gothilfet szamárnak nevezé és 4 pofoncsapással fenyegette, mi ellen Gothilf felszólalt, azonban Kollman székéről hirtelen felugorván, ugy arczul csapta Gothilfet, hogy az ütés hangja az egész kávéházban hallatszott, és könnyen komolyabb következménye lehetett volna, mivel ujjain gyűrűk voltak; ezután Kolman nevetve eltávozott, Gothilf pedig ott maradt. Temesvár város törvszéke 1864. június hó 4-éu 127. sz. a. következőleg ítélt : „Vádlott Kolman Bernát azon vádat, miszerint a panaszttevő Gothilf Vilmost a Schalek-íéle kávéházban szá-