Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 31. szám

J26 S > **iKI Továbbá ugyancsak a kérdéses értekezésben idézett 7-ik végzés sem szolgál H. B. ur eszméje támogatására. Mert eltérve attól, hogy pusztai birtokra vonatkozik, miután a puszta hely népessége elenyésztét megelőző régibb időkben volt házhelyeknek (Antiquaknak) megállapítása nem mindig sikerült, olykor a közbirtokos, birtokilletősége használtatott,— de csak is a közös haszonvételek arányosítására — kulcsul; ennélfogva természetes, hogy elébb minden egyes birtokos illetőségét kellett tisztába hozni, hogy ahoz mérve a közös javadalmakbóli része megbatároztathassék. így az idézett 7. végzés mondja: „Quan do Compossessores deProportioue inPraedio inducenda agunt, tunc talis normaobservatur: Fundi pro Curiis, Terris item Arabilibus Pratis, et vineis deservientes cuivis Corupossessorisecundum competentiam ejusdem — exscinduntur" — tehát nem azt rendeli, hogy approportionalva, vagyis arány szerint kelletik kiadni, hanem (a magyar szöveg után) minden Qgy-Bgy közbirtokosnak számára, kinek-kinek azőtet illető illetőség szerint kihasítandó. Hogy pedig ezen végzésnek valódi értelme ez, tanúsítja ugyan azon végzés további tartalma (a magyar szöveg után) :Az épületek pedig és sző 11 ők, és más hasonló jótétemények, a melyeket a felek magok saját magános költségeiken készíttettek — elébbenibirtokossaiknak azoknak osztályrészeikben meghagyatnak." Es csak most következik a pusztákon alkalmazható arányosságra vonatkozó határozat, midőn mondja: „az egész földterületnek pedig többi, akár belső, akár külső jótéteményei, vagyis, totius Territorii Ben eficia, (mint p. korcsmálási haszonvétel, közös erdő, közös legelősat.), inter Compossessores a proportione — Competentiae (tehát minden egyes közbirtokos illetősége szolgálván kulcsul) a közbirtokosok közt a kit-kit illetőségnek arányossága szerint helyes mértékkel elosztatnak. Nem vagyok tehát képes ezen curialis végzésből is kimagyarázni azt, hogy még csak a pusztai magán ős postfundualis birtokot is, melyet bármelyik közbirtokos örökösödési osztály, vagy egyéb czim alatt bír, — annál kevésbbé a helységek területén levő majorsági földeket, ha bár felperes kéri, arányositni lehetne és kellene. Annál inkább nem lehet és nem kell pedig, mert a 923. (2. végzés) minden kétséget kizárva határozottan mondja: „Antiquum Constitutivum Sessionum et Appertinentiarum, postfundualium (jól megjegyezendő, hogy a Sessionum Appertinentiae alatt értendők a majorsági allodialis földek) Proporlioni non subest. Szorul szóra ugyan ezen elvet mondotta ki a hétszemélyes tábla (1079. végzés). De a 927. számú (G. végzés) a kétségeskedőket még inkább tisztába birja hozni, mert azt mondja: „Siin Processu ProportionaliActionon tantum adCommunium Beneficiorum regulationem, sed etiamad certae Plagae privativampro Actore excisionem dirigatur, eadem condescendere sólet; quia ductu Articuli, 69—1715. Gausae Proportion ales nihil aliud quam limitationemusus Communium Beneficiorium pro objecto habere possun t." Világos tehát, hogy a nmélt. Curia azon törvényes elvet állapította meg; hogy a gyakorlatból indulandó arányosításnak tárgyát, egyedül a közös javadalmakteszik. \ Kimondotta, hogy az arányositási hányad rész egyedül az usüsra alapítva, meghatározandó. Soha sem jöhetett elő az a kérdés, hogy mi jogon bir valaki — ez mind egy — csak békés birtokában lett légyen; és az Antiquák arányához képest megkapta a közös javadalmakból őt illető részét. — A kinek birtoka nem volt, az gyakorlati arányositási per utján nem nyerhetett birtokot, mert csak is az ususra lehetvén tekintet, nem tétethetett vita kérdéssé az, hogy kinek mennyi Antiquainak kellene lenni, hanem hogy jelenleg mennyivel bir. De lássuk most a H. Boldizsár ur által felhozott egyes curialis Ítéleteket, hogy azokban is az általa felállított eszme pártolását mennyiben lehet feltalálni. Mielőtt azonban azok értelmezésébe ereszkedném, kénytelen vagyok a figyelmet ismételve arra nézve kikérni, miszerint az Antiquum Constitutivumot, vagyis a post fundualium appertinentiát, mely is a törvény szoros értelme szerint az antiquákés curiák után bírt ős nemesi allodialis magán birtokot teszi, és mint ilyen soha arány tárgya nem lehetett, nem lehet; a curiális Ítéletekben is többször használt azon Extravil lanumoktól, melyek ex Agris,Pratis, Silvis és más külsőségekből állhatnak ugyan, de mivel a közbirtokosok által közösön, vegyesen biratván, vagy a közösből foglaltatván, az arányosítás alól ki nem maradhatnak, — megkülönböztetni szükséges. Mi már most a 3. tétel alatt felhozott, a Radványi pusztára vonatkozó 1770. jun. 13 án hozott királyi táblai ítéletet illeti, az a felperesi kereset leszállításából áll; eltérve azonban attól, hogy pusztai birtokra vonatkozott, a kir. tábla a 928. (7-ik végzés) elvét követte, midőn azt mondta: „quottalitatem Actualispossessorii sui, quae pro norma eruendaein Communibus beneficiisproportionis assummi deberet sufficienter nonlegitimante eosdem Compossessores absolvi." Nem mondta tehát ki, hogy az actuale possessorium lett volna arányosítandó, hanem ellenkezőleg, hogy miután az Actuale possessorium mennyisége, mely a közös javadalmak arányosítására kulcsul felveendő lenne, kellőleg kimutatva nincs,a keresetet leszállította. — Hol találjam fel tehát ezen ítéletben azon elvet, hogy a majorsági föld arányosítandó lehet? — nem tudom. A 4. tétel alatti per ismét pusztára vonatkozik, és ugy látszik, hogy a 925. (4. végzés) esete fordult elő, és valószínűleg gr. Aspermont és több Szegegyházi közbirtokosok az érintett területet a felperes ellenében ugyan privattve, de az alperes közbirtokosok az emiitett 4. végzés kelléke szerint „promiscue" használták. E szerint közbirtokosok által vegyesen és közösön használt és a Szegegyházi pusztához tartozó küzös birtoknak kelletvén lenni, törvényesen jeleltetett ki arányosság tárgyául. Az 5. és 6. tétel alatti ítéletek szerint a keresetek leszállittatván, miután az 5. tétel alatt emiitett Extravillanumoknak miből álltát, ugy a 6. tétel alatt az arányosítandó földek minő természetét kivenni nem lehet, ezen ítéletekből határozott elv nem is vonható. De a 7. tétel alatt felhozott curiai Ítélet sem szolgálhat H. B. ur nézete erősítésére. Olvassuk kellő figyelemmel. így szól: „In Causa ap. Sophiae Csorna, Stephani Marjassy Consortis, contra Samuelem pariter