Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 31. szám

Pest, 1865. péntek április 21. 31. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI ( SARVOk, Tartalom; Az arányosítást — a közösökön kívül — lehet-e a majorsági vagy magán birtokban levő földekre is kiterjeszteni ? — Büntető jogeset. Kur. Ítéletek.— Hív. tudniv. Az arányosítást — n közösökön kivül — lehet-e a majorsági vagy magán birtokban levő földekre is kiterjeszteni f1) N á b r á c z k y Antal főispáni helytartó úrtól. 2) Arányosság tárgyául szolgálnak a közösségre tartozó minden haszonvételek, még pedig ugy azok, melyek je­lenleg közös és együtti használattal biratnak, valamint azok is, melyekre nézve bebizonyítható, hogy a közbirto­kosok valamelyike által a közösből szakittattak el — az idomulás határ éveit felülhaladó magányos használat sem állván ellent. (1 S3- évi XII. t. czikk l.§.). Tehát a gyakorlati arányosítás tárgyát teszik: közös íöldbirtok, közös legelő, közös erdő, közös kir. haszonvé­telek sat., melyeket a közbirtokosok mindnyájan együtt használtak, vagy együtt használhattak volna ; — de nem arányosság, hanem 1832/6. év olta csak tago­sítás tárgya a kizárólagos magán külső bir­tok, vagyis még határozottabban szólva, bármelyik föl­desúri közbirtokosnak post fundualis majorsági külsősége, a közösből tett foglalásokat természetesen ide nem értve. És mégis Halász Boldizsár ügyvéd ur néhány hibá­san értelmezett curíalis ítéletre támaszkodva, azon elvet igyekszik felállitni, hogy valahányszor felperes kéri, — az arányosítás a magán allodialis birtokra is kiterjesztendő. E nézet a „nyilvánosság Ítélőszéke elébe állitatván" az rám, mint egyik veteranus ügyvédre, oly hatással volt, miszerint, leginkább annál fogva, nehogy ily eszme fiatal törvénytudóinkban, vagy hazánk nagyszámú közbirtoko­sainak valamelyikében, viszhangra találjon, nem állhat­tam meg. ezer hivatalos teendőim daczára is, hogy ugyan­csak a nyilvánosság ítélő széke előtt, megczáfolólag fel ne lépjek. Nem kívánom a jogi arányosítást (P r o p o r tio n a 1 i s ex jure) fejtegetni; mert ily kereseteknek királyi ado­mány, és egyéb gyökös okleveleken kelletvén alapulnia, — a curián különben is ritkán fordultak elő, — de egyéb­iránt az 1852. nov. 29-ki cs. nyilt par. az ősiségi viszo­nyokat megszüntetvén, az ily nemű perek létezése már csak a jog történelemé marad. Hanem szóioka gyakorlatból indult arányositó (P r o­portionalis ex usu) per természetéről, mely az — 3 715—69. törv. czikk alapján az alispáni bíróság előtt in­díttatott. ') Vonatkozva azon értekezésre, mely e kérdésre nézve H a­lász Bold izsár úrtól e lapok f. ó. 12. számában megjelent. 2) Nem mulaszthatjuk el, forró köszönetünket nyilvánitani, hogy e czikk nagyon ti°ztelt irója, magasb állása bokros teendői ál­tal visza nem riasztva, kitűnő tudománya, s dús tapasztalata ada­tait, az irodalom terén közzé tenni szíveskedik. Kétségtelen, mikép ez által nemcsak, úgy is felette mostohán ápolt, jogirodalmunknak, hanem az állam magasb érdekeinek is kitűnő szolgálatot tesz. Szerk­A H. B. ur által idézett 15G3. 19.1622.72.1625.59. t. cz. a Propó r tio ex usu pernek sajátságát, termé­szetét tisztára hozni nem képesek. Mert mint H. B. ur he­lyesen megjegyzé, inkább arról az esetről szóllanak, mi­dőn a várak fentartására szükséges költségeket, az illető közbirtokosok fedezni vonakodván, azokat jövedelmeik arányában kellett kivetni. Az 1715—69. törv. czikk 3. §-a azonban, már anya­got nyújt annak felfogására, hogy gyakorlatból indítandó arányosítás utján mit, és miként kelletik a közbirtokosok közti közös haszonvételeket arányositni; mondván: ,.ubi autem de Educillorum silvarum ac aliarum Communium utilitatum et Beneficiorumin­ter legitimos Compossessores ac in Simultanco eorundem dominio et manifestő, ac pacifico usu actualiter existentes de proportione usus quaepiam őriretur quaestio, eadem a modo imposterum supra scripta modalitate revi­deatur, determinetur et adjustetur. Ki nem látja tehát, hogy a gyakorlati arányositási pernek tárgya egyedül a közös haszonvételekben fekte­tett le, a nélkül, hogy az idézett törvény a kizárólagos magán birtokot, majorsági allodialis földet arányosítás tárgyául vétetni csak egy betűvel is rendelte volna. De lássuk, hogy az 1769. évben legfelsőbb leirat kö­vetkeztében, a Curia által összeállított „PlánumTabulare" a gyakorlati arányossági perre vonatkozólag mit tar­talmaz ? H. Boldizsár idézett értekezésében hivatkozik saját eszméje erősítésére vagy is annak felállítására, hogy a ha­tárbeli közösökön kivül (ha t. i. felp. kéri), a majorsági földekre is kiterjesztendő az arányosítás — „De causis adProportionem usus Communium Benefi­ciorum" 922. (1) végzésre, és azt szóról szóra így adja elő:„In causis Proportionalibus — haec norma observari sólet: ut a proportione sessionum appertinentiis provisarum (belső telek) per quemlibet Compessorem intra Villám actua­liter possessarum, etiam agri, prata, silvae et alia id genus extra villana beneficia ex­cindi debeant." Igen, de a szó alatti végzés hiányosan adatott elő, ki­hagyatván belőle ama döntő szavak: ,,in quorum vi­delicet promiscuo seu simultaneo usu Compos­sessores actu co n stit u u n t u r." Hiszen, ha a felhozott végzés kihagyott szavait figye­lemre akarjuk méltatni, első tekintettel meggyőződhetünk, hogy csak azon : Agri, Prata, Silvae sat. lehetnek arányosság tárgyai, melyek promiscuo seu simul­taneo usu a küzbirtokosok által birattatnak. Tehát a legtávolabbról sem rendeli ezen curíalis végzés, hogy az arányosítás a magán birtokú majorsági földekre is kiter­jeszthető. 31

Next

/
Thumbnails
Contents